Kudarc mindnyájunk számára

Harminc évvel a rendszerváltás után először fordult elő, hogy a felvidéki magyarság parlamenti képviselet nélkül maradt a hétvégi választáson. A Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) kimondottan magyar politikai alakulat és a Híd-Most magyar–szlovák vegyes párt sem érte el a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt. A szlovákiai magyarság politikai helyzetéről Winkler Gyula RMDSZ-es Ep-képviselővel beszélgettünk.

– EP-képviselőként személyesen is ismer felvidéki magyar politikusokat, Csáky Pál, az ottani Magyar Közösség Pártja (MKP) volt elnöke például évekig kollégája volt Brüsszelben. Jól együttműködtek, Erdélybe is többször meghívta. Hogyan látja mindezek alapján a szlovákiai magyar politikai helyzetet?

– Évek óta figyelemmel kísérem a szlovákiai magyarság helyzetét, valóban jól együttműködtem Csáky Pállal – és a többi felvidéki magyar politikussal – az európai parlamentben, a hétvégi választást is nyilván figyelemmel követtem, noha ettől még nem tartom magam a szlovákiai magyar politika szakértőjének.

– Elvileg a felvidéki magyarság jobb helyzetben van, mint az erdélyi, hiszen Szlovákia lakosságának mintegy 10%-t teszi ki, míg mi csupán Románia lakosságának olyan 6,5%-t. Politikai kilátásaik is elvileg jobbak lennének, szerencsés esetben akár két magyar párt is bejuthatna a pozsonyi parlamentbe. Mégis egy sem jutott be, a felvidéki magyarság először maradt parlamenti képviselet nélkül a rendszerváltás után.

– Valóban kudarcról van szó. A papíron szép számítások nem jöttek be a gyakorlatban, a vártnál magasabb országos részvétel és a magyar széthúzás drámainak bizonyult. Két szék között padlóra kerültek, holott igyekeztek összefogni. Az MKP megegyezett több kisebb magyar párttal Magyar Közösségi Összefogás címen, amely több szavazatot is szerzett, mint az MKP négy évvel ezelőtt, de ez sajnos még mindig nem volt elég. A Bugár Béla vezette Híd-Most párttal nem sikerült közös nevezőre jutni a decemberi tárgyalásokon, a személyes ellentétek túl jelentősnek bizonyultak, emiatt úszott el a magyar parlamenti képviselet.

– Az előző évtizedben, vagyis a Híd-Most megalakulása/kiválása előtt az MKP rendszeresen a szavazatok 10-12%-t gyűjtötte be. Hétvégén együttesen is csak 6%-t szereztek – az MKÖ 4%-t, a Híd-Most pedig 2%-t. Előbbi már az előző választáson sem jutott be, Bugárék viszont igen, sőt a kormánykoalíciónak is tagjai voltak.

– Két következtetést vonnék le: a magyar összefogás létfontosságát és az etnikai alapú politizálás elkerülhetetlenségét. A Híd-Most vegyes magyar–szlovák párt nyitás volt a többség felé, de azáltal a párt áttért az ideológiai alapú politizálásra. A választók – magyarok és szlovákok egyaránt – ennek megfelelően értékelték 4 éves teljesítményüket, vagyis megbüntették a kormánykoalíció többi pártjával együtt. Szlovákiában proteszt-szavazás volt, a társadalom kiábrándult a politikai osztályból – mindenekelőtt a kormánypártokból – a korrupciótól és mindenekelőtt a 2018-as Kuciak-újságíró gyilkosság miatt háborodtak fel.

– Nálunk is vannak hangok, melyek az ideológiai alapú magyar politizálást szorgalmazzák, az erdélyi magyarság többsége inkább jobboldali-konzervatív beállítottságú, de vannak liberális, sőt, szociáldemokrata irányultságúak is.

– Az RMDSZ-en belül vannak ilyen ideológiai platformok, de ezek fontossága visszaszorult az utóbbi évtizedben. Manapság inkább a regionális platformok (Székelyföld, Pártium és vegyes vidékek, illetve szórvány) határozzák meg az RMDSZ-en belüli erőviszonyokat.

– Visszatérve Felvidékre: a magyar kurdarc elszomorító, de nem volt teljesen meglepő, a tavaly májusi EP-választáson is megbukott mindkét magyar párt, egyik sem érte el az 5%-os küszöböt. Úgy néz ki, hogy nem voltak képesek levonni a szükséges tanulságokat.

– Ismét hangsúlyozván, hogy nem vagyok a szlovákiai magyar politika szakértője, meg kell jegyezzem, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság között azért vannak különbségek. Az ottani magyarság kozmopolitább, közelebb fekszik földrajzilag és szellemileg is Bécshez, Prágához és Budapesthez, más hatások érték-érik, gyakran mások az emberek elvárásai. Erdély Közép-Európa keleti végvára, miközben Felvidék Közép-Európa szívében van. A helyzet összetettebb, mint ahogy a népességi arányok puszta számai mutatják, alaposabb elemzésre lenne szükség. Ettől azonban a hétvégi eredmény egyértelműen kudarc, kudarc az egész magyarság számára, nekünk is rossz, bennünket is gyengít, itt Erdélyben és Európában is, gondoljunk csak a Minority SafePack-re.

– A hétvégi választás alaposan felfordította a szlovákiai politikát. A két év kivételével 2006 óta folyamatosan kormányzó szociáldemokraták nagyot buktak, a tavaly májusi EP-választást, majd a júniusi államelnök-választást megnyerő liberálisok pedig be sem jutottak a parlamentbe. Győztesként a meglehetősen tejfölszájú OLaNO (Egyszerű Polgárok), vagyis a romániainál markánsabban jobboldalibb, szlovák USR-szerűség került ki.

– Európa-szerte átrendeződik a politikai porond, szinte minden országban meglepő változásokat hoznak a választások. Az OLaNO ráadásul abban is hasonlít a romániai USR-hez, hogy magyar jelöltet is állított, magyar szavazatokat is szerzett, de nem magyarként, hanem állampolgárként szólította meg őket. Nemzetiségtől független, ámde valós problémákra (mindenekelőtt a korrupcióellenességre) helyezve a hangsúlyt, azokra ígért megoldást, kisebbségi politikájuk viszont nincs, megoldottnak tekintik a kisebbségi kérdést. Majd kiderül, hogyan kezelik a felvidéki magyar ügyeket, melyekbe a magyarságnak sajnos nem lesz beleszólása a következő ciklusban.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm!