Kultúrák találkozása

A Nyugati Jelen január közepén adott hírt arról, hogy a Tulipán könyvüzlet, bár nevét Tulipánra egyszerűsíti, tulajdonképpen kibővíti tevékenységét, mégpedig minőségi borok forgalmazásával, illetve az irodalom és a borászat közötti – mondhatnánk úgy is, hogy természetes! – kapcsolat hangsúlyozásával, többek között borkóstolókat író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, egyéb rendezvényekkel összekapcsolva. 

Az akkori riport jövőbe mutató befejezése az volt, hogy Bálint Zoltán tulajdonos az ágas-bogas engedélyek beszerzése mellett a helyiség hangulatos berendezésén is ügyködik.

Nos, bár az engedélyek beszerzésének folyamata még mindig zajlik, mintegy másfél hónapra a híradás után sor került az első nyilvános rendezvényre az új arcél szellemében: bor- és szarvasgomba-kóstoló helyszíne volt a Tulipán az elmúlt napokban, ahol Fekete Attila élesdi gombavadász szarvasgombás készítményeket, és ezzel párhuzamosan Bálint Zoltán arad-hegyaljai borokat mutatott be.

A hírverésre szép számú érdeklődő gyűlt össze, jobbára olyanok, akik mindeddig csak hallomásból értesültek a szarvasgombáról, főként úgy, mint a legértékesebb gombafajtáról. A jelenlévők nem csalódtak. Egyrészt Fekete Attila lendületes, izgalmas és alaposan dokumentált kommentárja ismertette a szarvasgomba fogyasztása kultúrájának hagyományát és ennek jelenlegi hazai és nemzetközi állapotát – nem feledkezve meg a szarvasgomba begyűjtésének izgalmas és szakavatott folyamatáról –, másrészt Bálint Zoltán magyarázta el, melyik szarvasgombás készítményhez miért éppen az a bor illik, amelyet ajánlott.

A szavak nem adhatják igazán vissza azokat az ízélményeket, amelyekben a résztvevőknek részük volt. Magamról csak annyit: másnap délelőtt felhívtam Bálint Zoltánt, megkérdezve, hogy fogmosás ide vagy oda, létezik, hogy még mindig a nyelvemen érzem a szarvasgomba aromáját? Telefonon is „láttam” huncut mosolyát: persze, hiszen az nagyon átható.

Nem kell mondanom, hogy a menüben szereplő fogások – csiperkés szarvasgomba, szarvasgombás sajtkrém, szarvasgombás pástétom, vadas szarvasgombával, szarvasgombás csokoládé, és ráadásként szarvasgomba vajban – csupán apró kóstolót jelentettek. Fekete Attila szerint: aki megkóstolja, rabjává válhat a szarvasgombának. Feltételes módban fogalmazott, hiszen ez egyáltalán nem biztos.

A helyszínen különben – igaz, olaszországi készítményekként! – meg lehetett vásárolni valamennyi megkóstolt szarvasgombaételt, sőt másokat is.

Nem lenne becsületes, ha sorrendben nem sorolnám fel az ajánlott arad-hegyaljai borokat is: Mustos fehér bor (2011), Rosé (2012), Fekete Leányka (2010), Kadarka (2009), Kadarisszima (2008) és a ráadás Kékfrankos Sziklabor (2009).

Kultúrák találkozója zajlott le a Tulipánban, hiszen egyszerre érintkezett az érdeklődés a borászat és a konyhaművészet iránt, amelyeknek egyúttal komoly irodalmi vonatkozásaik is vannak.

További tervek?

Bálint Zoltán üzlettársával, Schmak Andrással együtt folytatják a szükséges engedélyek beszerzésének csöppet sem könnyű folyamatát, a helyiség további berendezését, de már a következő két rendezvény is kilátásban van: március végén szintén egy „boros” rendezvény lesz, amikor is Somló, Magyarország legkisebb, talán legtitokzatosabb borvidéke mutatkozik be, míg április 17-én Németh Zsolt tart előadást a Szent Korona szerkezetéről, sérüléseiről, átalakításairól.