Látva mások hagyományait, felértékelődött a saját kultúrájuk

Az élő hagyományok frissességét vitték a 24. budapesti Csángó bálba a csernakeresztúri fiatalok. – E rendezvény eredetileg a moldvai, gyímesi, hétfalusi csángók találkozásának volt a színhelye, az évek során azonban kibővült a Bukovinába kirajzott, majd innen áttelepített székelyek jelenlétével is. Így a délvidéki, illetve Tolna megyei bukovinai székely közösségek már több éve részesei e találkozónak. A csernakeresztúriak idén első ízben kaptak meghívást, és nagyon örültem ennek a lehetőségnek – mondta Vörös Árpád táncművész, aki tavaly szeptembertől Petőfi-ösztöndíjasként segíti a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület munkáját. Szakmai ismeretségének jelentős szerepe volt a csángó báli meghívásban is, hiszen mint kiderült maga is dr. Diószegi Lászlónak, a csángóbál főszervezőjének keze alatt táncolt több mint két évtizedig és töbször is részese volt a rendezvénynek, ahol megtapasztalhatta a különböző néprajzi tájegységekből érkezőkkel való együtt táncolás örömét. – Dr. Diószegi László keresett meg azzal a kérdéssel, hogy itt Csernakeresztúron van-e olyan szokás, amit be lehetne mutatni Budapesten. Rögtön a lányok megéneklését, a zsidózást javasoltam, mert azt látom, hogy ez egy kiveszőfélben lévő, de még élő hagyomány a csernakeresztúriak körében, amiről ráadásul a szakma nagyon keveset tud – meséli az előzményeket Vörös Árpád. A helybeli fiatalok meglehetősen ódzkodtak a budapesti szerepléstől. Legfőképp azt nem tudták elképzelni, hogyan lehet színpadi keretek közé szorítani az egész karácsonyéjszakát betöltő mulatságot. Aztán mégis sikerült. Sőt olyannyira, hogy a rendezői utasítások mellett teljesen élethűen került színpadra a zsidózás, üde színfoltját jelentve a gálaműsornak. – Nagyon gazdag volt idén is a felhozatal. A hétfalusiak a borica táncot hozták, a moldvaiak egyházi énekkel érkeztek, a gyímesiek az újévi harsogtatást mutatták be, a Tolna megyei kakasdiak pedig a betlehemest, csobánolást. Valamennyi népszokásnak megvan a maga lírája, íve. A Csernakeresztúron még élő karácsonyi szokásnak azonban egy nagyon érdekes vonása, hogy van egy keresztényi vonulata, gyönyörű énekekkel, beköszöntővel, vannak katonák, van könyves. De megjelennek a zsidók és egyszer csak átveszi az uralmat a humor, ami nem kigúnyolja a vallásos vonatkozást, hanem mintegy megerősíti azt. Ez egy nagyon vicces része a lányok megéneklésének, amit azonban az előadók véresen komolyan vesznek. Hetekig készítik a maszkot, elváltoztatják hangjukat, hogy fel ne ismerhessék őket. És ezt az alakoskodást olyannyira komolyan csinálják, hogy Budapesten a büfében sem voltak hajlandók levenni álarcukat, hogy fel ne ismerjék őket – mesélte Vörös Árpád, aki ismerve a népi kultúra értékét, bízik benne, hogy e szép szokás életben marad Csernakeresztúron.

– Érdekes volt megtapasztalni, hogy a faitalokban, miután látták más népcsoportok hagyományait is, felértékelődött a saját kultúrájuk. Ráéreztek arra, hogy ezt nem szabad feladni. S bár a 21. században nem általános irányvonal a népi kultúra életben tartása, bízom benne, hogy lesz egy újabb nemzedék Csernakeresztúron, akik átveszik majd a mostani fiatal felnőttektől ezt a gyönyörű szokást, és lehet hogy átértelmezve, lehet, hogy a 21 század hangulatához fazonírozva, de tovább éltetik azt.