Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. szeptember 26., 01.56
Beszélgetés HOSSZU GÁBOR, Londonban élő aradi informatikussal

„Legfontosabb az, hogy nyitottak legyünk” (2.)

Írta: Juhász Béla
2020. január 23., 10.00 Csütörtök / Arad

„Egyik ország sem tökéletes”

 

– Nem néznek rád ferde szemmel a konzervatív angolok, amiatt, hogy Kelet-Európából mentél oda?

Most már nem, mert majdnem olyan vagyok, mint egy angol. Nem beszélem olyan tisztán az angolt, mint egy bennszülött, de az akcentusomat nem lehet kifogásolni.

– Valóban rengeteget esik ott az eső?

Igen. De nem annyira az eső rontja el a kedvemet, hanem az, hogy sokszor délben is olyan sötét van, mint késő délután. Sokszor annyira felhős az ég, mintha Anglia felett soha nem is sütne a Nap. 

– Kedvenc ételeid magyarosak vagy angolosak?

Nem angolosak. Magyarosak és románosak. De inkább magyarosak. Sőt, „mamásak”. Azt szeretem, amit a mama és a nagymamák főztek, illetve főznek. Mondhatom, hogy azért jövök haza, hogy azt egyem, amivel várnak.

– Melyek a kedvenceid?

A töltött paprika, az egytál lencse, meg a lecsó, a töltött káposzta, a kolozsvári káposzta, a fenséges, vasárnapi rántott husi krumpli pürével, tartármártással, egy kis sült paprikával…

– Londonban hol eszel?

Szerencsés vagyok, mert a cégemnek nagyon komoly, önkiszolgáló kantinja van. A cég 50%-ban támogatja az étkezésemet. A legtöbb szakács lengyel, akik nagyon finoman főznek. Majdnem olyan a kaja, mint otthon.

– Amióta külföldön élsz, megváltozott az életfelfogásod?

Igen.

– Pozitívan vagy negatívan?

Is-is. Rájöttem arra, hogy nem igaz az a felfogás miszerint a keleti országok sz@rok. Van jó, van rossz, itt is, ott is. Angliában is vannak olyan dolgok, amelyek rosszabbul működnek, mint akár itt, Romániában. Egyik ország sem tökéletes, a kultúra sem. Egy embernek az a legegészségesebb, ha alkalma van minél többet tapasztalni, több országból, több kultúrából, több nemzetiségből. És mindegyiktől eltanulod a legjobbat.

 

„Meg kell találnunk a közös hangot!”

 

– Találkoztál Angliában magyarokkal, románokkal?

Cégem alkalmazottainak a fele nem angol. Volt egy magyar baráti köröm; a munka hozott össze minket. A Manchesteri Egyetemen sok román kollégám volt. Együtt jöttünk le Londonba. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Baráti körömben van brazil, olasz, francia, egy angol, egy mexikói, tehát a világ minden tájáról.

– Szerinted, miért hagyja el az országot annyi tehetséges ember?

Él az a mentalitás, miszerint, ha el akarsz érni valamit az életben, külföldre kell menned, ott valami mesevilág vár rád. Manapság ez már nem érvényes 100%-ban. A világ változik. Minél gyengébb egy ország, annál gyorsabban fejlődik. Románia többet fejlődött az utóbbi 10 évben, mint Anglia az utóbbi 50 évben. Anglia fejlett volt 200 évvel ezelőtt is.

– Mi az a plusz, amit nyújtott neked Anglia?

Amikor Manchesterbe kerültem, első nap láttam, hogy kollégáim között van kínai, indiai, japán, orosz, lengyel, magyar, román; nem is tudtam, hogyan szóljak hozzájuk, nehogy valami rosszat mondjak. Pár óra alatt rájöttem, hogy amennyire különböző kultúrájúak az emberek, ugyanannyira egyformák. Hibátlanul tudunk társalogni, viccelődni egymással, csak meg kell találnunk a közös hangot. Nincs olyan, hogy két ember ne értse meg egymást, nemzetiségtől, kultúrától, vallástól függetlenül. Ezt ott Angliában, egy multinacionális országban tudtam meg, ahol nagyon sok a bevándorló. Mára gyökeresen megváltozott a mentalitásom. Ha egy sötét bőrű embert látok, nem mondom azt, hogy ez egy cigány, eszembe sem jut. Lehet, hogy cigány, de ennek semmi jelentősége. Annyi féle embert látok, és egyik felett sem ítélkezem. Egyes emberek azért rosszak, mert így lettek nevelve.

 

„Nehéz elérni a boldogságot”

 

– Megtaláltad Angliában a boldogságot?

Attól függ, hogy mi a boldogság. Nem vagyok boldog ember. Ez az igazság. Minél nagyratörőbb, okosabb valaki, annál nehezebb elérni a boldogságot. Ha ambíciós vagy, nem vagy elégedett, mindig többet akarsz, s ez visz előre. Fontos, hogy ezt tudjad magadról, és időnként pihenj meg! Húzzál le a kocsival jobbra (az én esetemben balra), és gondold át, hogy most hol vagy, és hol voltál egy évvel, két évvel, tíz évvel ezelőtt. És értékeljünk! Ilyen szempontból akár boldognak mondhatom magamat. Jelenleg. Tíz év múlva a boldogságnak más jelentése lesz.

– Hogy állsz a szerelemmel?

Most sehogy. Az év vége nekem nagyon foglalt, rengeteget kell dolgoznom. Komoly barátnőm két éve nem volt. Az utolsó, egy román csaj, megcsalt, és az nekem nem esett jól. Azóta más prioritásom volt, másra koncentráltam. Nem keresem a komoly kapcsolatot, de én olyan vagyok, hogy ha találkozom egy olyan csajjal, aki hanyatt dob, akkor én bedőlök; nagyon könnyen szerelmes leszek. És nem szégyellek erről beszélni.

– Elégedett vagy avval, amit elértél az életben?

Elégedett vagyok, büszke vagyok, de lehet jobb is.

– Milyen terveid vannak?

Nagy dolog történt pár hónappal ezelőtt: a cég, ahol dolgozom, úgy döntött, Temesváron is nyitnak egy irodát. Elküldtek együtt egy kisfőnök kollégámmal Temesvárra egy kisebb, 30-as létszámú céghez, amelyet megvettek. Ebből lesz Temesváron egy iroda. Ez beleszállt a terveimbe. Fontos lehetne nekem ez a lehetőség. Előbb azonban meg kell kapnom a brit állampolgárságot. Utána lehet, hogy megpróbálom a temesvári irodát. Úgy, hogy ideküld a cég Angliából, és két-három hetet itt dolgozom, egy hetet Angliában. Többet lehetnék itthon a családommal, a barátaimmal, de Angliát nem akarom hirtelen kivágni az életemből. Ez a tervem egyelőre.

 

„Az otthon nem egy földrajzi hely”

 

– Mekkora szerepet játszik életedben a pénz?

Őszintén kijelentem: elég nagyot. A pénz nem hozza el a boldogságot, de sokat segít. Sok döntésemet a pénz motiválja.

– Vannak igaz barátaid?

Kettő vagy három van itt, és kettő ott. Mindig úgy tanítottak a szüleim, hogy az igazi barát nem az, akivel minden nap beszélsz, vagy egyfolytában vele vagy, hanem az, akit éjszaka 3-kor, ha nem tudsz aludni, felhívsz, és segítségét kéred, azonnal felöltözik és ugrik hozzád. 

– Amióta kint élsz, megváltozott számodra az otthon fogalma?

Igen. Amikor hazajövök két-három hétre, sajnos, csak a jó dolgokat látom. Élvezem a jó kajákat, szüleim társaságát és a kényelmet. Nagyon jó véleményem van a hazáról, az otthonról. De az otthon nem egy földrajzi hely. Az angolok hangsúlyozzák mindig a különbséget az otthon (home) és a ház (house) között. Ha itt laknék, és élném a szürke hétköznapokat, az egészen más lenne, és lehet, hogy megváltozna a véleményem.

– Mivel töltöd szabadidődet Angliában?

Mivel naponta legalább nyolc órát ülök a számítógép előtt, megpróbálok minél többet sportolni, és sok időt eltölteni a szabadban: sétálok, futok, biciklizek. És járok edzőterembe. Bérletet vettem az uszodába is.

– Pubba szoktál járni?

Hogyne, szoktam. Angliában a pub szent. Nincs olyan péntek, hogy munka után ne menjek a munkatársaimmal vagy a barátokkal pubba.

– Söröztök?

Angol sört iszunk, amely különbözik az itthon megszokottól. Jó pár pohár angol sör munka után csodálatos! A pubba mehetsz reggel kávézni, délben ebédelni, este sörözni, berúgni, ha akarsz. A pubban ugyanannál az asztalnál ül munkaruhában az építőmunkás, és mellette öltönyben az ügyvéd vagy a bankár. A pubban nincsenek öltözködési szabályok. Annak ellenére, hogy különfélék ott az emberek, nagyobb biztonságban érzem magam egy angol pubban, mint egy román bárban.

– Szeretsz utazni a világban?

Szeretek, de nem vagyok nagy utazó. Idén voltam a barátaimmal egy legénybúcsún Ibizán, Spanyolországban. Nagyon klassz volt. Síelni is szoktam menni. Tervezem, hogy két éven belül eljussak Japánba, aztán Amerikába.

– Hány nap szabadságot kapsz egy évben?

– Húsz munkanapot, plusz minden ledolgozott év után egy-egy napot. Már 24 napom van. Jó, hogy a főnököm megengedi, hogy az internetnek köszönhetően, olykor otthonról is dolgozzak.

 

„A Föld számára mi vagyunk a vírus”

 

Érdekel a politika?

– Bármely okos embernek tudnia kell, mi történik körülötte. Nem vagyok politikai fanatikus. Figyelem az angol politikát, hogy lássam, mi lesz a Brexittel. A román vagy a magyar politika eseményeit kevésbé követem.

Hogy vélekedsz a klímaváltozásról?

– A klímaváltozás rettentően nagy veszély. Hazudik az, aki azt mondja, hogy nem igaz.

Milyen jövő vár az emberiségre, szerinted?

– Remélem, hogy vagyunk annyira érettek és okosak, hogy idejében felébredjünk. És nem lesz probléma sem a klímaváltozás, sem más miatt. Lehet, hogy kényelmetlen lesz, lehet, hogy változni fognak egyes dolgok, lehet, hogy a szegényeknek még rosszabbul fog menni, mert felmennek az árak…

Lesz 3. világháború?

– Ha lesz, az lesz az utolsó. De nem hiszem, hogy lesz olyan formában, ahogy az első kettő volt. A mai technológiával ezer kilométerről ki lehet valakit nyírni. Egy esetleges újabb világháború nem arról fog szólni, hogy kinek van több puskája vagy tankja, hanem technológiai háború lesz. Ha az megtörténne, utána már nem marad semmi.

Hogy lehetne megakadályozni az élővilág, illetve a Föld pusztulását?

– Nem hiszem, hogy lehet. Nem bolygónk van veszélyben, hanem az emberiség. Mi vagyunk a Föld számára a vírus. Ha le akarjuk csökkenteni kipusztulásunk veszélyét, akkor jobban kell kezelnünk a Földet. A Földnek mindegy, hogy eldobjuk a sok műanyagot, nem a Földnek baj az. Nekünk baj az, mert utána ott már nem nő fa, ha nem nő fa, nem lesz oxigén. Tehát, ha vigyázunk a Földre, közvetett módon vigyázunk magunkra. Ezt az emberek nagy része nem fogja fel. A természetre azért kell vigyázni, mert a mi létünk a Földtől függ.

 

„Politika már nem is létezik, minden csak üzlet”

 

Melyek jelenleg a világ legfontosabb gondjai?

– Sajnos, még mindig létezik egy jó adag rasszizmus. Terjed, fenyeget a terrorizmus. Aztán ott a globális felmelegedés. A kőolaj már nem jelent annyira nagy problémát, hisz helyettesíti lassan az elektromosság. Politika már nem is létezik; minden csak üzlet. A politika biznisz. A templom is biznisz.

Vallásos vagy?

– Nem vagyok kimondottan vallásos, de ateista sem. Hívő vagyok olyan szempontból, hogy lelki ember vagyok, és próbálok egy jó életet élni. Elolvastam a bibliát, mert tudom, hogy mindenből lehet tanulni. De az, amikor felhasználják a vallást, a politikát, a nemzeti érzelmeket üzleti célokra, mind arról szól, hogy több pénz jöjjön. Nem normális az, ami Szíriában történik, az sem, hogy jönnek be Európába a muzulmánok. Én rasszizmus ellenes vagyok, de nem helyénvaló, hogy behozunk mindenkit mindenhonnan, csak azért, mert ők elnyomottak. Engem nem érdekel, milyen nemzetiségű vagy, ha te be akarsz jönni az országomba, dolgozzál, fizessed az adókat, és tiszteld az ország törvényeit, szokásait!

Hiszel az UFÓk létezésében?

– Amíg nem látom őket saját szememmel, azt mondom, nem. De arrogánsnak kéne lennem, hogy azt mondjam, egyedül vagyunk az Univerzumban. Hatalmas a Világegyetem. És nem is vagyunk képesek érzékelni az egészet. Nyitott vagyok a témára.

Mit tennél, ha találkoznál az utcán egy földönkívülivel?

– Valószínűleg elszaladnék. A túlélési ösztön alapján. Ki tudja, hogy néz ki az „illető”? Lehet, hogy zöld, mint a filmekben, lehet, hogy nem is háromdimenziós, lehet, hogy úgy néz ki, mint én. Az ismeretlentől az ember általában elmenekül. Lehet, hogy jó, de lehet, hogy egy kicsit rossz. Mindenképpen teszek egy lépést hátra, és utána tanulmányozom a helyzetet. Ez a válasz alkalmazható az én életstílusomra is. Amikor ismeretlennel találkozom – ismeretlen emberrel, gondolattal, szituációval – szerintem az a legegészségesebb egy lépés hátra, várok egy picit, megnézem, mi a helyzet, és azután eldöntöm, hogy megyek-e előre vagy nem.

Részt vennél-e szívesen egy Mars-utazáson?

– Nem, mert nem lehet visszajönni. Nem lenne elég az üzemanyag egy oda-vissza útra. Ha létezne olyan technológia, amellyel egy hét alatt megtehetném ezt az utat, akkor imádnám.

Szerinted, jártak emberek a Holdon, vagy csak humbug az egész?

– Biztosan jártak. Mi ketten is el tudnánk menni most, ha akarnánk. Csak pénz kell hozzá. A technológia létezik. Nem volt humbug!

 

„Angolul is szoktam káromkodni”

 

Mi a véleményed a terrorizmus elterjedéséről a világban?

– Ez jelenleg az egyik világprobléma. Szomorú. Remélem, hogy nem biznisz a terrorizmus is. Remélem, hogy azok az emberek, akik tudnak változtatni ezen a helyzeten, elég komolyan veszik dolgukat.

Hogy vélekedsz az iszlám elterjedéséről Európában?

– Én nem értek egyet a vallásokkal. Többször elolvastam a Bibliát. Az Ótestamentum lényege arról szól, hogy: „Ha rosszat teszel, meg leszel büntetve!” Nem arról szól, hogy: „Ha jót teszel, meg leszel ajándékozva!” Tehát Isten bosszút áll. A Koránból csak részleteket olvastam. Abban is arról szólnak a mesék, hogy „ha ezt nem teszed, akkor szenvedni fogsz, meg leszel büntetve, rossz lesz a sorsod”. Pozitív kéne hogy legyen a biztatás! Az iszlám, sajnos, nagyon könnyen tud fanatikusokat kialakítani. A muszlim vallás kicsit agresszívabb, mint más vallások. Szerintem tisztelni kell az emberek vallását, de ha az kárt okoz a társadalomnak, akkor az ellen tenni kell valamit!

Mennyire élsz egészségesen?

– Próbálok egészségesen élni, de nem sikerül olyan mértékben, ahogy akarnám. Próbálok sportolni, de nem vagyok elég kitartó. Gyorsétteremben is szoktam enni elég gyakran. De általában megvan a napi meleg kaja a vállalat kantinjában.

Hiszel az alternatív medicinában?

– Nem! Örököltem nagyapámtól: Csak az orvostudomány! Bár lehet, hogy idővel megváltozik a véleményem. Nagyon nyitott szemmel élek.

Az angolok tudnak káromkodni?

– Ajjaj! Mi az, hogy!

Te szoktál?

– Persze! Mindenki szokott káromkodni.

Angolul is?

– Időnként angolul is. De nagyon ritkán káromkodom emberre. Ha valakivel problémám van, akkor megbeszélem vele. Káromkodom, ha mérges vagyok. Ha ülök a computer előtt és valami nem sikerül, akkor káromkodom egyet. Különben, nagyon illedelmes vagyok.

 

„Keresd a jót, amiből tanulni tudsz!”

 

Van kedvenc virágod?

– Imádom a rózsát. Szeretek rózsát kapni, és szeretek rózsát adni a csajoknak.

Érzelmes típus vagy?

– Igen, de nem kívülről. Belül nagyon érzelmes vagyok. Aki nem ismer jól, el sem hinné. A viselkedésem nem tükrözi ezt.

Mikor könnyeztél utoljára?

– Tegnap, amikor megnéztem a Csillagok háborúja utolsó epizódját a moziban. Általában nagyon meghatnak a jó filmek, a jó zene.

Milyen zenét szeretsz hallgatni?

– Legjobban a klasszikus rockot, a ’70-80-as évekből, de szeretem a szimfonikus zenét is.

Pozitívan gondolkozol?

– Nem. És nem hiszem, hogy jó ez. De realista vagyok. És végül megoldom a problémáimat.

Mit üzensz Londonból az aradi fiataloknak?

– Ne higgyék azt, hogy Anglia vagy más nyugat-európai ország tökéletes. A világon mindenben van jó és rossz. Mindenben lehet jót találni. Ne keresd a rosszat, ne keresd azt, amitől bosszankodsz és idegeskedsz! Azt keresd meg, ami jó, amiből tanulni tudsz. Ha nincs már mit tanulnod, menj tovább! Ne égesd el azokat a hidakat, amelyeken átmentél! Becsüld meg azt, hogy az a híd – bármilyen korhadt volt – átvitt a következő szigetre. És a legfontosabb az, hogy nyitottak legyünk!

Hozzátennél-e még valamit?

– Van egy mondás: „Az okos ember a másik hibájából tanul, a normális ember a saját hibájából tanul, és a hülye ember a saját hibájából sem tanul.” Próbáljunk okos emberként élni, és tanulni hibáinkból! 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: attillla / Csütörtök, 2020. január 23., 21.00 Válaszoljál rá!

ez olyan hazaffffi mint az apja

Hozzászólt: Kornél / Csütörtök, 2020. január 23., 13.34 Válaszoljál rá!

Évek óta nem olvastam ilyen jó cikket az újságban pedig minden nap olvasom. Gratula a riporternek és duplán a fiatalembernek.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu