Magyar bölcsőde Vajdahunyadon

Dévához hasonlóan Vajdahunyadon is magyar bölcsőde épül a budapesti kormány szórvány-megerősítési programja keretében. Mivel a bölcsőde-ingatlanok költségeit teljes egészében a magyar kormány biztosítja, ezek államtól független intézmények (civilszervezetek és főleg egyházak) tulajdonába kell, hogy legyenek, magyar állami pénzeket nem lehet román állami (vagy önkormányzati) tulajdonra fordítani.

Nemzetiségi intézmények és tulajdonjog

A bölcsőde-ingatlant vagy megvásárolja és felújítja az egyház – ahogy Déván történt –, vagy megépíti. Vajdahunyadon utóbbi mellett döntöttek. Jóllehet nem is lenne szükség új épületre, az 1912-ben a templommal egyszerre épített, annak tőszomszédságában található impozáns zárdaépületben bőven lenne hely a bölcsődének. Csakhogy azt a román állam a mai napig nem szolgáltatta vissza jogos tulajdonosának, a római katolikus egyháznak. Sőt, az sem kizárt, hogy hamarosan a plébániát is kilakoltatják a földszinti részről, melyet a rendszerváltás óta használ és alaposan felújított, ismertette a felháborító helyzetet Szabó Ákos plébános. Az ingatlant 1948-ban államosították, a rendszerváltás után azonban nem szolgáltatták vissza az egyháznak, hanem a tanügyi minisztériumnak, amely a temesvári műegyetemnek adta át (a vajdahunyadi műegyetem a temesvári kihelyezett részlegeként működik). 1990 óta a földszintet egyházi szolgálatra használják, az emeletet viszont az egyetem használja raktárnak. Áprilisban azonban a temesvári műegyetem licitet hirdetett a teljes épület eladására, amire az egyház nyilván nem jelentkezett, hiszen továbbra is visszaigényli jogos tulajdonát. A visszaszolgáltatási bizottság (comisia de retrocedare) viszont már régóta nem válaszol semmilyen beadványra, ami tovább bonyolítja a dolgokat. Amennyiben eladják az épületet, kilakoltatásra is sor kerülhet, vagyis 70 év után a másodszor is kitehetik a jogos tulajdonost saját tulajdonából.

Magyar környezet kicsiknek

A bölcsőde ügyét ettől függetlenül kezelik. A római katolikus templom melletti kertben ugyanis van megfelelő telek, amely a ferences rend tulajdona, s melyet a rend használatra átengedte a gyulafehérvári püspökség egyházmegyéjének, szemléltette a helyzetet Ákos atya. Ott épül a 20 helyes bölcsőde, a szükséges engedélyek nagy részét már meg is szerezték, a műszaki szerződést is megkötötték a tervezővel, az épület terve lényegében már elkészült, csupán itt-ott kisebb módosításokra lehet még számítani. „Magyar érzelmű és hangulatú épület lesz, Makovecz-stílusú arculattal”, hangsúlyozza a plébános úr. Szerinte a részletekről még korai lenne beszélni, főleg, az elképzelések még nem öltöttek végleges formát, az előrehaladás során azonban ezeket is ismertetik.

Ákos atya reményei szerint az építkezés júliusban elkezdődik és legjobb esetben másfél évig tart, a kétéves határidő azonban realisztikusabbnak tekinthető. Az épületben lesz ebédlő, orvosi rendelő, valamint több hálószoba és játszóterem a csöppségek számára. Minden lesz, ami a bölcsődékről szóló jogszabályok előírnak, sőt, még annál is több, például szolgálati lakásokat is terveznek a személyzet számára. Könnyen előfordulhat, hogy a többi magyar intézményhez hasonlóan a szórvány képtelen lesz helyi szinten kitermelni a személyzetet, s Erdély más vidékeiről kell majd hozni pedagógusokat.

A nagy kihívás azonban az, hogy lesz-e elég magyar kisgyermek a bölcsőde számára? Az utóbbi években ugyanis a magyar intézmények száma jelentősen megnőtt, a legnagyobb probléma, különösképpen a szórványban ezek élettel való megtöltése. Mi a helyzet Vajdahunyadon?

„Minden jel arra utal, hogy egyre rosszabb a helyzet. Ha csupán a számokat vennénk figyelembe, már rég depresszióba estünk volna. De valahol mégis el kell kezdeni”, véli Szabó plébános úr. Gyökérkezelés a vajdahunyadi és környékbéli magyarságnak, olyan környezet kialakításáról van szó, melyben már a legkisebb gyerekek is magyar nyelvvel, magyar dalocskákkal-versikékkel, magyar mesékkel találkozzanak.

A hit ebben jelentős segítség, a Szentírás tele van olyan biztató példákkal, amikor kilátástalannak tűnő helyzetből is sikerül kilábalni. Bátraké a szerencse. Ha a budapesti kormánynak van elég bátorsága elindítani a bölcsőde-programot a határon túliak számára, és hajlandó erre fordítani az anyaországiak adóforintjait, akkor a vajdahunyadi szórványmagyarságnak is partnernek kell lennie. Ha nem is fognak hozzá, akkor biztos nem lesz magyar bölcsőde, ha viszont elkészül a szép, otthonos épület, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a magyar családok (vagy vegyes magyar–román családok) oda viszik csöppségeiket, véli bizakodóan a plébános úr.