Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. június 23., 11.03
Piskitelep 135 éves, Csernakeresztúr római katolikus temploma 105 éves

Megfogyva is felújították az Isten házát

Írta: Gáspár-Barra Réka
2021. május 04., 16.54 Kedd / Hunyad

Beszélgetés TÓTH JÁNOS atyával 

 

Idén 135 éves fennállását ünnepli a Szent István király tiszteletére felszentelt piskitelepi római katolikus templom. Bár külön ünnepséget nem terveznek ez alkalomból, a templom szépen megújult az évfordulóra – számolt be TÓTH JÁNOS atya, aki immár 25 esztendeje szolgál Piskin és Csernakresztúron. Az utóbbi két évtizedben mindkét településen igyekezett felújítani a templomot.

 

– Lönhárt Ferenc, gyulafehérvári püspök szentelte fel a templomot 1886-ban Szent István ünnepén. Lönhárt püspök úr Piskitelepet amolyan szülőföldjének tekintette, hiszen itt született Nagyágon, egy kis bányavárosban, Déva fölött. Hatéves korában édesapja meghalt, és akkor leköltöztek Piskitelepre. Itt a templomtól nem messze volt egy házuk, most a polgármesteri hivatal működik benne. Gyermekkorában egy nagy, vasúti kocsikat, mozdonyokat javító műhelyben tartották a miséket, és aki másképp szeretett volna részt venni a misén, az elment Dévára vagy Vajdahunyadra. Így aztán püspökként szívügyének tekintette a piski templomépítést, és egy év két hónap alatt meg is valósult az álma. Igaz, hogy a szentélyt és a templom elülső részét 1904-ben toldották hozzá, de alapjában idén 135 éves a templom. És idén augusztusban lesz 25 éve annak, hogy idejöttem Istent szolgálni, Piskitelepre és Csernakeresztúrra.

– Hogyan alakult a közösség élete ebben a negyed évszázadban?

– Amikor idejöttem, körülbelül 180-an voltunk hívek. Mostanában összeszámoltam: 130 embert eltemettem. Lehet, hogy 20-30-at kereszteltem is, még költözött is ide pár család, de nagyon sokan, főleg fiatalok elköltöztek a jobb megélhetés végett, külföldön laknak vagy dolgoznak. Ők nem nagyon tudnak rólunk, csak amikor ránk szorulnak. Az anyagi jólét legtöbbször elfeledteti az emberrel, hogy honnan indult, pedig hát többségüknek aprópénz volna támogatni az egyházat.

– A templom mégis szépül. Évről-évre történik valami felújítás...

– Igen. Amióta itt vagyok, folyamatosan javítjuk a templomot. 1997–98-ban a  tetőt, a cserepeket cseréltük ki, 99-ben a külső falakat letakarítottuk, újravakoltuk. Közben hátul a kriptakápolnát, ahová a püspök úr van temetve, azt is kétszer-háromszor kijavítottuk, főleg a föld alatti részt, ahol a koporsója van. Az ablakok ki voltak törve, hiányoztak. A tetőt is rendbe hoztuk. Úgyhogy a kriptakápolna aránylag rendben van. A templomot is javítottuk közben. A tornyot két részletben tudtuk rendbe hozni. Mert csak úgy volt hozzávaló. Sosem volt elég pénzünk ahhoz, hogy nekifogjunk egy általános javításnak. De a szükségeset mindig kirendelte a Jóisten. Imádkoztam, kértem, ha akarja, akkor támogasson, segítsen valami úton-módon. És mindig meg is érkezett a segítség. Most legutóbb belül javítottuk ki a templomot, nagyon szép munkát végeztek. Újrafestettük, lámpákat kicseréltük. Most a toronysisakot kell még kijavítani.

– A plébánia épülete igazi közösségi házzá lett az elmúlt évek során. Ezt is önerőből tették rendbe?

– Valóban rendbe tettük a plébániát, most Szent István-közösségi házként működik. Novembertől áprilisig itt szoktuk tartani a miséket is, mert itt van melegítés. Mind a kétfelől sikerült a két gázkazánt kicserélni. Az is a Jóisten csodája, mert nem nagyon volt rá pénzünk, és valahogy kerültek jótevők. Sokszor nem is tudom, hogy kik. Egyszerűen kirendelte a Fennvaló. Van, amikor nem is mondják meg, hogy ki segített. Csak szólnak, hogy vegyem meg, ami szükséges, s valakitől elküldik a pénzt, kifizetik. Ezek a mindennapi csodák. Így sikerült belül is rendbe tenni a plébániaépületet. Álmennyezetet tettünk, hogy kisebb legyen a kifűtendő tér. Itt télen melegben tarthatjuk a miséket. A templom teljesen fűtetlen. Két nagyobb szobát egybenyitottunk, abból alakítottunk ki kápolnát, ahol 70-80 személy is elfér. Igaz, tavaly alig voltunk 20-30-an. Most a bejárati ajtót szeretnénk kicserélni. Majd a sekrestye javítása, meszelése következik, álmennyezetet tennénk. A kémények vannak még nagyon rossz állapotban, esik le a vakolat, tönkreteszi a cserepeket, befolyik a víz. Nem tudjuk még, hogy megtartjuk-e mind a kéményeket, de a fás kályhákat nem bontanánk le, mert még szükség lehet rájuk, s akkor ezek kéményeit bár rendbe kéne hozni. Itt a plébániaépületben sokszor szerveztünk táborokat fiataloknak, gyermekeknek, cserkészek is táboroztak itt. Szállást adtunk átutazó kiránduló-, zarándokcsoportoknak. Szép csendes hely ez. Meg lehet pihenni. A környék is sok látnivalót kínál. Itt van a 68 hektáros arborétum, Vajdahunyad, Déva, Hátszegi-medence, Marosillye, várak, kastélyok, barlangok, vízesések, van, amit megnézni.

– Lesz-e ünnepség idén a 135 éves évfordulóra?

– Nem készülünk külön ünnepséggel. Mindig van javítanivaló és nem mondhatjuk, hogy most már egészen megújult a templom és a plébánia. A búcsúünnepet biztosan megtartjuk. Remélhetőleg már szabadabban.

– Huszonöt évi szolgálatának az eredményei Csernekeresztúron is megmutatkoznak. Ott népesebb a magyar közösség. Érezhető-e ez az egyházi életben?

– Csernakeresztúron a magyar közösség többségét bukovinai székelyek teszik ki, akik a madéfalvi veszedelem nyomán menekültek el szülőföldjükről Bukovinába, majd onnan telepítették őket vissza 1910 körül Erdélybe. Olyan 700-800 személy jött akkor az öt Bukovinai faluból: Andrásfalváról, Hadikfalváról, Istensegítsből, Fogfadjistenből és Józseffalváról. Mikor 25 évvel ezelőtt idejöttem, körülbelül 700-720-an voltunk. Most vagy százzal kevesebben. Ott is az a helyzet, hogy sokat temetek, keveset keresztelek. Érdekes, hogy az anyagi jólét pont fordítva sül el, mint ahogy az értelemszerű lenne. Ha jól megy dolgunk, kevesebbet dolgozunk, meg több a pénzünk, akkor az életet kevésbé használjuk arra, hogy továbbadjuk, hanem inkább csak önzően éljük a magunk javára. Amikor sokat szenvedünk, nagy nehézségeken megyünk át, akkor önzetlenebbek vagyunk, és többet tudunk áldozni családnak, egyháznak, nemzetnek. Magunkból is, időnkből is, szeretetünkből is.

– Templomjavításra kerültek-e adakozók?

– Csernakeresztúron 2016-ban már átfogóbb javításra szorult a templom, ugyanis ez nem volt olyan művészien megépítve, mint a piskitelepi. Ugye kijöttek az emberek Bukovinából, szegényesen, szekerekkel, a háború itt-ott már  megkezdődött és 1915–16-ban felépítették a keresztúri templomot, ahogy tudták, önerőből. És aztán volt egy-két javítás rajta. Például a tetőt befödték pléhvel, de alul ottmaradtak az Eternit lemezek (palatető). Sokszor nem tudtuk, hogy hol folyik be a víz. A boltíves mennyezeten bent a templomban néha vízfoltok jelentek meg, de amikor kimásztam a tetőre, láttam, hogy 1-2 méterrel följebb van a lyuk, és a víz lefolyik a gerendán vagy szarufán, és akkor valahol elkezdett csepegni. Így csak egy megoldás volt: teljesen lecserélni a tetőt, néhol a szarufákat is. Az egészet újra kellett lécezni, födni. Ez a munkálat 2016-ban történt meg. És ugyanakkor belül a templomot is meg kellett javítani, ki kellett festeni, hogy a beázás okozta foltokat eltűntessük. Ezt a munkát egy cég vállalta el, és az emberek önzetlenül támogattak. A polgármesteri hivatal is szokott minden évben támogatni, ha kérjük. A belső javítási munkálatnak a kifizetéséhez a magyar állam is hozzájárult másfél millió forinttal, ami komoly segítséget jelentett. Szerintem ez egy olyan javítás volt kívül-belül, hogy a templom, amióta új volt, nem nézett így ki. Most arra kell vigyázni, hogy sok más dél-erdélyi társához hasonlóan, ez is el ne néptelenedjen!

 

 

Fotó: Csernakeresztúron 2016-ban a Magyar Kormány 1 500 000 forinttal járult hozzá a százéves templom felújítási munkálataihoz (támogatásazonosító: EGYH-KCP-16-P-0029) (archív felvétel)

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu