Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. május 26., 23.54
Beszélgetés MOLNÁR MELINDÁval, az AMISZ új elnökével

„Merjünk álmodni! És gondolkodjunk!” (1.)

Írta: Juhász Béla
2020. március 23., 17.44 Hétfõ / Arad

– Beszélgetésünk apropója az, hogy nemrég megválasztottak az AMISZ (ARADI MAGYAR IFJÚSÁGI SZERVEZET) élére. Meglepődtél vagy számítottál rá?

Mivel egyedüli jelölt voltam, ellenfelem sajnos egy sem, nem jelentett meglepetést.

– Miért jelentkeztél?

Előtte is szerettem az AMISZ-ban dolgozni. Még a középiskolában, diáktanácsi elnökként felkerestek az AMISZ részéről, hogy legyek önkéntesük különböző rendezvényeken. Rendszeresen jártam az AMISZ döntéshozó üléseire is. Amikor visszajöttem az egyetemről, folytattam a munkát.

– Volt, aki ellened szavazott?

32:1 arányban nyertem.

– Mivel foglalkozik tulajdonképpen az AMISZ?

Az aradi, illetve az Arad megyei fiatalokkal. Rendezvényeinken próbálunk minden korosztálynak kínálni valamit. Év elején megrendezzük a FIFA-bajnokságot, amely egy számítógépes játék. Egyszer egy évben rendes focibajnokságot is szervezünk; tavaly 10 csapat indult a megyéből. Nyáron van az Ifjúsági Konferenciánk, amelyen képzéseket, előadásokat tartunk egy egész hétvégén. Tavaly vendégeink voltak Faragó Péter, parlamenti képviselőnk, Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgató-rendezője, Pálfi Kinga, tévériporter és Fekete Károly, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnöke, utolsó nap pedig Tóthpál Béla, díjnyertes fiatal filmrendező. Izgalmas háttér-információkat tudhattunk meg tőlük. Kedvenc rendezvényem az AMISZ játék-est, amelyen különböző érdekes társasjátékokat játszunk havonta egyszer.

Van egy nagyszabású fesztiválunk is, a májusi Kaszoja-fesztivál, amely az egész megye fiataljait megmozgatja.

– Miről szól a Kaszoja-fesztivál?

Napközben különböző szórakoztató tevékenységekkel foglalják el magukat a táborozók, ismerkednek, barátkoznak, este pedig koncertek, DJ-k, bulik…

– Hányan vesznek részt rendezvényeiteken?

Tavaly a Kaszoja-fesztiválon 800-an fordultak meg, a konferencián 40-en voltunk… Meg szeretném még említeni a Mikulás-napot, amit minden decemberben megszervezünk. Legutóbb 350 kisgyereknek készítettünk ajándékcsomagot.

– Honnan van minderre pénzetek?

Különböző pályázatokon szerezzük meg az anyagiakat…

 

„Legyek hű önmagamhoz!”

 

– Milyen tervekkel indulsz elnökként? Akarsz-e valamit újítani, akarsz-e változtatni valamin?

Legfontosabb, hogy állandóan újítsunk, találjunk ki valami jobb dolgot. Mert a fiatalság mindig változik. Azt akarom, hogy egy kicsit tanítsuk egymást. Szeretném, hogy egyre több olyan képzést, előadást tudjunk rendezni, amelyek ezt a célt szolgálják. Sok kiváló szakembert sikerült megismernem Kolozsváron egyetemista koromban. El szeretném hívni őket Aradra. Ugyanakkor helyi előadókat is meghívnék, mert szeretném, ha a helyi szakembereket is megismernék a fiatalok.  Biztosan segíthetjük ezzel a diákok pályaválasztását. Fontosnak tartom, hogy a végzősök ismerjék meg jogaikat. Keresnék valakit, aki interaktívan tudná bemutatni a szükséges információkat. Nem száraz, unalmas előadásokra gondolok. Ezenkívül szeretném, hogy tartsunk előadásokat a környezettudatosság szellemében is, ismertessük azt, hogy például, mit jelent az ökológiai lábnyom… Jó lenne létrehozni egy ifjúsági klubot, szeretném, hogy legyen egy székhelyünk, ahova folyamatosan jöhetnek majd problémáikkal a fiatalok. Egy önkéntesi rendszert is tervezek kialakítani.

– Jó kis csapatot sikerült összeszedned?

Szerintem igen. Úgy látom, hogy nagyon dinamikus, aktív csapat került a szervezet vezetőségébe. Leosztottam a felelősségköröket, hogy tudjunk rendesen dolgozni.

– Más ember leszel ezután?

Nem! Mottóm: Mindig legyek hű önmagamhoz!

– Akarsz-e változtatni valamit életformádon, viselkedéseden most, hogy elnök lettél?

Arra szeretnék nagyon odafigyelni, hogy sokkal jobban osszam be ezután az időmet. Sikerüljön egyensúlyt kialakítanom a család, az AMISZ és egyéb elfoglaltságaim között.

 

„Rendezvényszervezést tanultam az egyetemen”

 

– Szeretsz szerepelni?

Régen sokat szerepeltem.

– Hol?

A Kölcsey Diákszínjátszó Körben. Ha úgy szerepelhetek, hogy tudom, van annak valami értelme, valamit tudok adni, úgy, mint a színjátszásnál, amikor látom, hogy boldogak az emberek, ha megnéznek egy darabot, vagy tudok valami olyant mondani, ami megváltoztat valamit az emberekben, jó irányban, akkor azt szeretem. De hogy folyamatosan központban legyek, azt nem. A színjátszásnak köszönhetően hamar le tudom győzni a gátlásaimat, ha új közegbe kerülök.

– Van türelmed végigülni hosszú, unalmas gyűléseket?

Az AMISZ-nál, ha néha hosszúak is, nem unalmasak a gyűlések. Türelmem van, mert megpróbálok mindenben valami jót találni.

– Az egyetemen is részt vettél szervezési munkában?

Igen. Az egyetem maga is erről szólt. Ezenkívül civilszervezetekben is tevékenykedtem: segítettem diáknapokat szervezni a KMDSZ-en belül és az EMKE ifjúsági szervezetében, az EMKISZ-ben is dolgoztam, ahol kulturális rendezvényeket hoztunk létre. Emellett kipróbáltam magamat gyerekfesztiválokon is.

– Milyen szakra jártál?

A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karon belül a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet szakon tanultam. Lényegében rendezvényszervezést tanultunk és néhány órában érintettük a kampányszervezés módszertanát is.  Elsősorban a szórakoztató rendezvényekről beszéltünk.

– Magyar nyelven tanultatok?

Igen. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében. És a kevesek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy azt dolgozzák, amit végeztek, hiszen az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének az online és offline kommunikációjával foglalkozom már 2 éve, illetve besegítek a szervezet létrehozta, támogatta rendezvények szervezésébe is.

 

 

„Azokat szerettem, akik támogattak minket”

 

– Emlékszel még a Csiky Gergely Főgimnáziumban eltöltött éveidre?

Igen. Sok mindenre emlékszem, mint a diáktanács egykori elnöke. Szép emlékeim vannak. Az osztálytársaimról, a tanórákról…

– Szerettél iskolába járni?

Szerettem, csak néha nehéz volt felkelni és bemenni, főleg tanév vége felé, amikor már mindenki nyári hangulatban volt. 

– Voltak kedvenc tantárgyaid?

Szerettem a magyart, főleg kilencedikben, amikor projekteket is készítettünk. Interaktív, vagány órák voltak.

– Ki tanította?

Rudolf Ágnes… Meg a vállalkozásokról szóló órákat is kedveltem Tóthpál Renátával.

– Kedvenc pedagógusaid?

Azokat szerettem, akik támogattak minket, akik nem csak közölték, mi a rossz, de azt is elmondták, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy javítsunk a rosszon.

– Emlékszel-e még Newton tehetetlenségi elvére?

Őszintén mondva, csomó mindent elfelejtettem abból, amit tanultam az iskolában. Arra jöttem rá, hogy amit nem használ az ember, hiába verték bele, el fogja felejteni. Az érdekes történeteket általában megjegyeztem. Newtonról az jut eszembe, hogy egyszer a fejére esett egy alma…

Ez a sztori a gravitációhoz kapcsolódik… De nem fontos!

Nagyon nagy érzelmi hatásra van szükségem, hogy megjegyezzek dolgokat, amelyeket nem tartok fontosnak.

– Mi tetszett, mi nem tetszett a középiskolában?

Az én generációm kifogta a nagy változtatásokat a tanügyi rendszerben. Ez nem tetszett.

– Mindegyik generáció ilyen volt. Az enyém is… Mi tetszett a Csikyben?

Tetszett az, hogy a diáktanácsot engedték dolgozni. És jó tanárok voltak az én időmben, akiket foglalkoztatott, hogy mi lesz belőlünk. Tehát létezik a diákközpontúság, ha akarják.

– Hogy lehetne több gyereket bevonzani a magyar iskolába?

Röviden: modern, minőségi, interaktív módszereket használó oktatással. A gyerekek egyre jobban igénylik az újszerű, interaktív tanítást; legfontosabb, hogy az óra érdekes legyen. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu