Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. május 26., 20.10
XIV. Bunyaszekszárdi Falunap

„Minden lebontott házat megsirattam”

Írta: Pataki Zoltán
2008. augusztus 18., 20.00 Hétfõ / Temes

Az 1981 óta nem létező, Temes megyei falu, Bunyaszekszárd szülöttei, 1995 óta minden évben, augusztus második vasárnapján találkoznak szülőfalujuk helyén.

Még 76–an élnek a környékbeli településeken és a nagyvilágban szétszóródott bunyaiak közül, de az idei falutalálkozón ennél sokkal többen, legalább 200–an vettek részt! A különleges eseményen részt vett Marossy Zoltán alprefektus, Dorel Covaci facsádi és Ihász János igazfalvi polgármester, valamint Szekszárd,  Nagydorog, Makó, Elek és Vésztő magyarországi települések küldöttei.

A Bunyaszekszárdi Falunap résztvevői vasárnap reggel, az új facsádi Sportcsarnok bejáratánál felavatták a facsádi születésű Nagy Ernő, magyar olimpiai bajnok emléktábláját. Nagy Ernő a Los Angeles-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, szekszárdi sportolókból verbuválódott magyar kardvívó csapat tagja volt.

A Facsádtól mintegy 20 kilométerre, nehezen megközelíthető dombtetőn fekvő Bunyaszekszárd egykori templomának helyén emlékmű és harangláb, a temetőben kopjafa fogadja az évente egyszer ide zarándokoló bunyaiakat, a jeleket 1995 óta állították szülőfalujuk emlékére. A szekszárdiak (Tolna megye fővárosa) 1866–ban történt bunyai kirajzásának történetét Kaczián János népművelő–levéltáros kezdte el kutatni az 1990-es évek elején. Kaczián úr, a Falunap elmaradhatatlan résztvevője lapunknak elmondta: ebből a kutatásból terebélyesedett ki Lugos és Szekszárd városok idén 15 éves tesvérkapcsolata, Facsád és Szekszárd tízéves múltra visszatekintő partneri kapcsolata, létrejött a Szekszárd ­– Lugos – Facsád Baráti Társaság, televíziós dokumentumfilm készült a ma már csak a Falunap alkalmából megelevenedő településről és a szétszóródott bunyaiakról.

Nem tartanak bunyaszekszárdi falunapot a most 85 éves Ihász Teréz nélkül, aki 1981-ben utolsóként hagyta el szülőfaluját. „Amikor már költöztek el innen az emberek, minden lebontott házat egyenként megsirattam – idézte fel a szomorú időket Teréz néni – amikor kérdezték tőlünk, hogy mire várunk, miért nem költözünk mi is, azt feleltük hogy őrizzük a templomot. Végül a templomot is eladták az ötövösieknek, lebontották és elvitték…” Az alig 115 évig, 1866 – 1981 között létezett Bunyaszekszárd a két világháború között még virágzó település volt, az erdő közepén, saját templommal , paplakkal, magyar iskolájában 70 gyermekkel, három mély, hűsvizű kúttal, állattartásból elő gazdákkal. „Éjjelente még mindig a szülőfalum utcáit járom – mesélte könyes szemekkel Teréz néni, aki Igazfalváról ma is hazavágyik Bunyára.

A XIV. Falunapra összesereglett bunyaiak és vendégeik ökumenikus istentisztelet kertében emlékeztek szülőfalujukra, igét hírdetett Czapp István igazfalvi lelkipásztor, Bálint István nagybodófalvi és Martin Geisler amerikai lelkészek, valamint Bujor Păcuraru facsádi esperes társaságában. A szervezők nevében a lugosi Molnár Jolán köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a facsádi Dorel Covaci és az igazfalvi Ihász János polgármesterek hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre ez a találkozó. A résztvevők megkoszorúzták a harangláb mellett álló emlékművet és a temetőben álló kopjafát, a hozzátartozók virágokat helyeztek el a temetőben még meglévő sírfáknál. Az emlékezők szekszárdi borral öntözött bográcsos mellett elevenítették fel bunyaszekszárdi élményeiket. Ihász János igazfalvi polgármester, Teréz néni unokája a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: bunyai gyökereire és kötődéseire való tekintettel személyesen vállalja, hogy továbbviszi ezt a szép hagyományt, és ígéri, hogy Bunyaszekszárdnak nem csak múltja, de jövője is lesz!
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu