Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. augusztus 15., 10.13
Beszélgetés BOTKA PÁL üzletemberrel

„Nagyon eltaláltam a pályámat”

Írta: Juhász Béla
2020. június 17., 16.49 Szerda / Arad

– Nem gondoltam volna, hogy ide jutok. Már sehol sem jegyeznek. Amióta abbahagytam, nem ismernek a szakmában.

Tudom, hogy közvetlenül a rendszerváltás után kezdted el. Addig mivel foglalkoztál?

– Húsz évvel előtte már működtem a Precizia szövetkezetben, Szilágyi Istvánnál. Ő volt a közismert elnökünk.

Sokat hallottam róla.

– Akkoriban, ha rendbe hoztunk egy lakást, utána kaptuk a karton cigarettát, a kávét, a vajat, a húst… Amikor bejött az új rendszer, ugyanazt a munkát végeztem, mint előtte, de mindez vesszőcsapásra megszűnt. Megváltozott a világ.

Nyugdíjas vagy, ugye?

– Igen, sajnos. Kérdi a lányom: „Mit nyafogsz, Apu? Örülj, hogy megérted ezt a kort!...”  Elhatároztam, hogy leállok. Mert láttam, hogy minden megy lefelé, süllyed a hajó, az emberek már nem azok, akik voltak… Mai napig még dizájner vagyok, de régi kiadás.

Hogy lettél dizájner?

– Kolozsváron végeztem egy kétéves, kereskedelmi technikumot, és lettem kirakatrendező.

Egyenesen Aradra kerültél onnan?

– Igen, a Szövetkezethez. Ötéves szerződést kötöttünk. Szilágyi volt a nagymesterem. ’88-ban jött az utasítás, hogy le kell cserélni Szilágyit, mert ennél a szövetkezetnél nagyon sok a magyar, a zsidó meg a német, és rendet kell csinálni. Közben megvakult Szilágyi a cukorbetegsége miatt. És kiment Izraelbe.

Nagy szövetkezet volt a Precizia?

– Ezren voltunk. Az összes szolgáltatást érintettük. 80 szolgáltató részlegünk volt: tévészerelő, mosógép-, hűtőszekrény-javító, autószerelő, ékszerész, fotó…

Milyen munkakörbe kerültél?

– Grafikus és kirakatrendező lettem. Amikor nyitottak egy új üzletet, engem kértek fel, hogy berendezzem, dekoráljam. Pécskaiként megvolt a kishatár-átkeléshez szükséges engedélyem. Átmentem Magyarországra, megnéztem üzleteket, fényképeztem. Jelen voltam minden Budapesti Nemzetközi Vásáron. Sok mindent láttam.

 

 

„Teljesen önmagamat adhattam”

 

Szeretted a munkádat?

– Nagyon, mert teljesen önmagamat adhattam. Senki sem szabta meg, hogy mit tegyek.  Szabadjára engedett Szilágyi. Alkothattam. 1973-ban országos második díjat nyertem egy kirakattal Konstancán. Ez önbizalmat adott.

Meddig maradtál a szövetkezetnél?

– Húsz évet. A forradalom előtt egy haverral, éjszakánként tapétáztunk. Meg öntöttünk szilikonból Krisztus-fejeket, amelyeket eladtunk Radnán. Egyetlen egy maradt meg belőlük, mind elfogyott. Mindig kitaláltunk valamit, hogy egy kis plusz pénzt keressünk. 1979-ben – a szövetkezet keretein belül – kinyitottunk egy üzletet az Eminescu utcában, hét emberrel, ahol mindent elvégeztünk, ami a lakások belső dekorációjához tartozik.

Élvezted ezt csinálni?

– Nagyon tetszett. Szerettem beszélni az emberekkel. Imádtam új embereket megismerni és megnyerni. Ezért is nem esett nehezemre a munka.

Mihez kezdtél a forradalom után?

– Tudtam, hogy lépni kell. És otthagytam a szövetkezetet. 1990 márciusában kinyitottam üzletemet a mostani Cicio-Pop (volt 6 Martie) utcában. Magammal vittem két embert a szövetkezettől. Abból nőtt ki a Domus Kft.

Nem hiányzott a szövetkezet?

– Dehogynem! Álmomban még ma is a Preciziában dolgozom.

Meddig működött a Domus Kft.?

– Huszonkilenc évig. Közben 2001-ben I. díjat nyertünk a megye középvállalatai között. Nagyon könnyen alapítottam a céget, a megszüntetése viszont iszonyú volt. Tavaly márciusban, hivatalosan is, megszűnt.

Tulajdonképpen mivel foglalkozott a Domus?

– Belső dekorációval. Szolgáltatással, amihez biztosítottuk a szükséges anyagokat.

 

 

„A nagyok megjelenése vezetett a véghez”

 

Az elején honnan szerezted be az árut?

– Úgy kezdődött, hogy Békéscsabán bementem egy üzletbe, amelynek a kirakata telis-tele volt tapétákkal.  Megkérdeztem, honnan szerzik be az árut? Kaptam egy névjegykártyát, rajta egy budapesti cég címével. Felkerestem őket. Hagytam 3000 márka biztosítékot, és vittem az árut.

Volt szállítóeszközöd?

– Először vettem egy kis mikrobuszt, aztán egy nagyobbat, utána egy hét és fél tonnás Mercedest, amit egy hónap múlva elloptak a házunk elől.

Nagykereskedelemmel is foglalkoztál?

– Igen, több aradi áruházba szállítottam a szolgáltatás mellett. De más megyékbe is: Temesvárra, Turnu Severinbe, Szalontára, Nagyváradra és Kolozsvárra.

Mi az a plusz, amit nyújtani tud egy kis üzlet a nagyokkal szemben?

– Az eladó, aki ajánlani tud, szakvéleménnyel szolgál, biztosítja a közvetlen kapcsolatot. A nagyáruházakban nincsenek is eladók, csak árufeltöltők meg biztonsági őrök. És mégis sikeresek. A nagyok megjelenése vezetett a véghez. A Domus esetében kitűnően működött a dolog addig, amíg személyesen tárgyaltam a vásárlókkal.

 

 

„Kereskedőnek születni kell!”

 

Milyen volt a kapcsolatod a többi aradi kereskedővel?

– Tökéletes. Volt árum a Corauránál meg a Ziridavánál is. Rendesen fizettek. Bár azt tartom, hogy nem is vagy kereskedő, ha nem veszítesz néha.

A mai eladók megfelelően felkészültek?

– Meg vagyok győződve öreg fejjel, hogy kereskedőnek születni kell! Az iskolában megtanítják a szabályokat, de a szükséges sármot nem lehet megtanítani.

Minek tartod magad: üzletembernek vagy kereskedőnek?

– Is-is. Nem láttam semmi nehézséget abban, amit megvalósítottam.

Mit szeretsz legjobban ebben a szakmában?

– Tárgyalni, üzletet kötni. Megegyezni és utána gyakorlatba ültetni azt.

Milyen tulajdonságai vannak egy jó üzletembernek?

– Legyen szavahihető, pontos és legyen empátiája a tárgyalópartnerrel szemben. És rendkívül fontos a becsületesség. Legyen szavatartó és megbízható.

 

 

„Imádom a szebbik nemet”

 

Vannak rossz tulajdonságaid?

– Mindenkinek vannak. Egyszer azt mondta valaki, hogy fösvény vagyok. Nem tartom annak magamat. Igaz, hogy soha sem szórtam a pénzt. Régebben éjszakákon keresztül pókereztem. Habzsoltam az életet a kilencvenes években. A haverokkal ott voltunk minden éjszakai mulató megnyitóján. De nem voltam iszákos. Most már nem birok inni, nem vagyok képes megenni öt töltött káposztát, csak kettőt. Tavaly már disznót sem vágtam.

Jó tulajdonságaidról tudsz?

– Imádom a szebbik nemet.

Több feleséged volt?

– Papíron csak egy. Egyszer elváltam. Nem nősültem újra.

Aradon születtél?

– Nem, Pécskán. Ott jártam iskolába. Aztán érettségiztem Aradon, a 3-asban.

Milyen volt a gyerekkorod? Vannak kellemes emlékeid?

– Anyám fantasztikus, józan gondolkodású, tökéletes asszony volt. Mindenki dicsérte az eszét. Emlékszem arra, hogy a fejemet az ölébe tettem, s ő elkezdett játszani a hajammal. Apám 60 éves koromban is, amikor kimentem hozzájuk, megölelt, megpuszilt. Anyám sosem. Volt egy anyai ági nagyanyám, akire ha rágondolok, libabőrös leszek. Annyira tudott szeretni, annyi jóságot sugárzott, hogy azt nem tudom megfogalmazni. Gyönyörűen rajzolt, megtanított a homokba leírni a nevemet.

Szerettél iskolába járni?

– A társaságot imádtam.

 

 

„A kertészkedés nem nekem való”

 

Van sok igaz barátod?

– Volt. Három közülük meghalt. Megmaradt Szabó Pista, aki átköltözött Sarkadra, és Csepella Jancsi Pécskáról.

Van most sok szabadidőd. Mivel töltöd?

– Télen olvasok meg tévézek.

Miket olvasol?

– Kedvenc könyvem Hasek Svejkje. Bárhol kinyitom, le tud kötni. És megveszem a Szövétnek minden számát.

Van-e kedvenc filmszínésznőd?

– Sharon Stone.

– Ha elmúlik a tél, mihez fogsz?

– Áprilistól kiköltözünk Pécskára. Rendbe szedtem a szülői házat, megvettem a szomszéd telket, és ültettem 52 szilvafát. Próbáltam kertészkedni is, de az nem nekem való. Mert nem volt sikerélményem. A tavaly december 15-én jöttem be a blokklakásomba.

Mutasd be, kérlek, röviden családodat!

– Korán nősültem. Első feleségem Marosvásárhelyen járt főiskolára, magyar–román szakra, ő is pécskai. Átjártam hozzá udvarolni Kolozsvárról. A világ legaranyosabb, legjobb szívű lányát, Enikőt ő adta nekem. Tizennégy év után váltunk el. Színre lépett egy másik nő, Rózsika. Az át akart költözni Pestre. Én maradtam. Aztán jött a harmadik. Ez román asszony.

 

 

„Gyönyörű szép nőkről álmodom”

 

Vannak unokáid?

– Két fiúunokám közül a nagyobbik Kolozsváron tanul történelem–filozófia szakon, a kicsi tizenegyedikes a Csiky Gergely Főgimnáziumban.

Érdekel a politika?

– Sajnos, igen. Bár, próbálok leszokni róla.

Milyen politikai irányzat vonz?

– Inkább liberális beállítottságú vagyok.

Voltak kudarcaid az életben?

– A válás. Meg amikor ellopták a harmincezer márkás, biztosítás nélküli autómat.

Szoktál nyitott szemmel álmodozni?

– Igen.

Miről?

– Gyönyörű szép nőkről.

– Félsz a betegségtől, a járványoktól, az öregkortól?

– Nem félek, de tartok. Érzem a 71 évet.

Milyen a hangulatod mostanában?

– Nem vagyok mindig elememben. Nem bújhatok ki a bőrömből. Szeretem a társaságot, nagy dumás vagyok. Minden szerdán és szombatok kimegyek kávézni Pécskára az öregfiúkkal.

Emlékszel még első szerelmedre?

– A szerelem a gimnáziumban kezdődött. Akkor már verset is írtam.

Mit tennél másként, ha most kezdenéd?

– Semmit. Nagyon eltaláltam a pályámat, a munkámat.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: PALIKA / Szerda, 2020. június 24., 12.36 Válaszoljál rá!

Semmi ertelme egy ilyen senkihazirol irni,nagy hantas,sok duma szegenyseg.
Sokan tudnanak meselni milyen ember is valojaban ez a pecskai felkapaszkodott bugris paraszt......

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu