Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. szeptember 17., 10.19
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas
XI. Alma Mater Véndiák-találkozó

„Ne hagyják kialudni a belső tüzet!”

Írta: Sólya Emília
2011. október 02., 14.33 Vasárnap / Arad

XI. alkalommal került megrendezésre a hétvégén az Alma Mater Véndiák-találkozó, melyre szép számmal érkeztek vendégek az ország különböző városaiból, de a messzi távolból is, Svájcból, Németországból és Magyarországról. 

A kétnapos rendezvényt színvonalas néptáncesttel nyitották meg pénteken az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban, ahol a megye több néptánccsoportja lépett fel. A véndiák-találkozó lelkes főszervezője, az Aradi Alma Mater Alapítvány ügyvezető elnöke és egyben a Csiky Gergely Főgimnázium aligazgatója köszöntő beszédében hangsúlyozta, az alapítvány mindig igyekezett ápolni a magyar iskolák és a végzőseik közötti kapcsolatot. „Jómagam a Slavici Líceum végzettjeként, úgy érzem, hogy egymással találkozni, emlékezni, a mostani kis és nagydiákok életébe bekukkantani, Arad egyetlen magyar középiskolájában, a Csiky Gergely Főgimnáziumban tudunk igazán. Természetesen tudom, hogy a kitűzött feladatokat megoldani mindig lehet jobban, lehet látványosabban, lehet másként. (…)Ehhez kérem az Önök segítségét, anyagi, erkölcsi támogatását, vagy egyszerűen csak biztató mosolyát. Mert egyedül, vagy egymással szemben haladva nem érünk célt. És bár vannak, akik azon vitatkoznak, hogy érdemes-e, vagy nem magyar iskolába járni, Önök, akik itt vannak, akik magyar iskolában végeztek, akik most visszajöttek a régi alma materbe, tudják erre a választ, és azt, hogy csak összefogással érhetünk el komoly eredményeket” – szólt a közönséghez remegő hanggal, majd az iskola két idén végzett diákja, Dancu Gréta és Gál Zoltán műsorvezetők ötletes felkonferálásával a néptánccsoportok egyenként színre léptek. A Csiky bentlakásának hagyományőrző csoportja, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvai Leveles, a majláthfalvai Százszorszép és végül, de nem utolsó sorban a kisiratosi Gyöngyvirág néptáncegyüttes vastapsot kapott. Zárásként, egy közös tánc erejéig minden csoport kiperdült a színpadra, a nézők közül többen meg is jegyezték: nem emlékeznek, mikor láttak egyszerre ennyi ifjú, tehetséges, magyar néptáncost a nagyszínházban.    

A rendezvénysorozat szombat reggel 9 órától folytatódott az arad-belvárosi katolikus templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel, melyről bizony sokan távoztak könnyes szemmel. Az egybegyűlteket (megtelt a templom!) Sándor Tivadar arad-gáji plébános köszöntötte, közreműködött Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkész, Jakab István evangélikus-lutheránus lelkész és Simon András arad-belvárosi baptista lelkipásztor. Közben az egyesített baptista énekkar (Szűcs Ernő és Szűcs János karnagyok) műsora zengte be a templomot. Az istentiszteleten két egykori csikys diák is megérintette a hívők lelkét. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi római katolikus plébános a magyarság szempontjából érzékeny és aktuális témát érintő prédikációjában arra kérte híveit, lépjenek túl a személyes emlékezésen és gondolkozzanak el azon, hogy mit üzen nekik egykori iskolájuk, tanáraik. Az iskolát a legnehezebb időszakban, 1921–43 között vezető Fischer Aladár (1882–1943) szavait elevenítette fel, arra buzdítva az egybegyűlteket, hogy a nehézségek ellenére sohase adják fel a magyar oktatásért, a magyarság jövőéért, hitéért, kultúrájáért folytatott küzdelmet. A legendás igazgató kilencven évvel ezelőtt ugyanis azt mondta: egy kornak vége lett, de nem lett vége a magyar nép hitének és a kultúrájának. „A vég annyit jelent, ha már nem telik a belső tűzből. Mihelyst megszűnik fényleni, a történelem sutba dob minket.” A csiky másik neveltje, a csodálatos hangú Duffner Melinda, a Kolozsvári Filharmónia énekese Andrew Lloyd Webber Pie Jesus, valamint Franz Schubert Ave Maria darabját adta elő. A himnusz eléneklése után az egybegyűltek a főgimnázium, illetve az egykori Zárda (a Püspökség utcai 1-es sz. Ált. Iskola) épülete felé vették útjukat.

 

Több százan tértek vissza egykori iskolájukba

A Csiky udvarán Juhász Béla igazgató köszöntötte a vendégeket, reményét fejezve ki, hogy sok év múlva is magyar gyerekzsivajtól fog zengeni Arad megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolája. Ezt követően a második és az ötödik osztályos diákok népdalkedvelő Bóbita-csoportja dalra fakadt, Naschauer Claudia-Karina pedig Kányádi verset szavalt el.

A főgimnázium dísztermében első ízben szerveztek képzőművészeti tárlatot, melyen tizenhat Aradon nevelkedett magyar művész munkáját tekinthették meg a meghívottak. A kiállítást Bognár Levente aradi alpolgármester nyitotta meg, örömmel nyugtázva, hogy az iskola új épületszárnya megfelelő körülményeket biztosíthat ilyen és ehhez hasonló eseményeknek. A különböző technikákat – olaj, karton, akvarell, papír, vászon, merített papír, akril, tollrajz stb. – ötvöző munkákat (köztük két szobrot is) bemutató, maga is kiállító Siska-Szabó Hajnalka képzőművész szerint kollégái első felkérésre igent mondtak, amikor meghallották, milyen alkalomról van szó. A vendégek Fritz Mihály, Baranyai Ferenc, Grandt János, Kett-Groza János, Szép Zoltán, Brittich Erzsébet, Ódry Mária, Cociuba Veronika, Eisele-Szűcs Zoe, Takács Mihály, Kocsis Rudolf, Simó Margit, Steinhübel Zoltán, Móré-Shági Annamária, Vilhelm Károly, Siska-Szabó Hajnalka munkáit láthatták.  Mindkét iskola udvarán eközben gyülekeztek a vendégek. Aznap zajlottak a 39, 50 és 55 éves találkozók is. Az egykori magyar oktatási intézmények végzősei örömmel köszöntötték, ölelték egymást, előkerültek a családi felvételek, mások fényképezgettek, majd meglátogatták a régi, mára egészen más arculatú osztálytermeket. 

A’47-ben végzett Boros Katalin Svájcból utazott le Aradra, csak a véndiák-találkozóért. „Sajnos a mi korosztályunk előtti vagy utáni generációból Svájcban, az én vidékemen senki sincs. Szép emlékekkel jövünk vissza ebbe az iskolába, ahol két évet töltöttünk. Gyakran járok találkozókra, de az Alma Mater rendezvényére most először jöttem el és nagyon boldog vagyok!”. Osztálytársa, Papp Attila, a Történelmi Vitézi Rend egyik büszke tisztségviselője (Szilágysomlyón avatták vitézzé) jelenleg Magyarországon él. „A legszebb emberi tulajdonság az emlékezés. Ez bennünk él és valahogy össze is tart minket. Felemelő érzés, amikor a régi barátokkal összejöhetünk, illetve újakkal is találkozunk, akik a következő találkozón már régi barátokká válnak. Én még ’38-ban a Moise Nicoară román gimnáziumban felvételiztem, aztán jöttek a háborús idők, amikor iskolánk hadicélokat szolgált. ’43-ban Magyarországra szöktem, később visszakerültem ide. Mi annak idején mindig mindennek tudtunk örülni. Ha egy csepp levegőhöz jutottunk, már boldogok voltunk” – emlékezett vissza a viszontagságos időkre.     

Király András Arad megyei oktatási államtitkár elmondta, számára az ilyen kezdeményezéseknek akkor lehet értelme, ha megfelelőképpen tudunk arról gondoskodni, hogy ezt továbbvihessük. „Nagyon szép a múlttal foglalkozni, de a lényeg mindig az, hogy találjuk meg annak a lehetőségét, hogy előre tekinthessünk. Hogy bebizonyíthassuk, nem csak voltunk, hanem vagyunk és leszünk továbbra is. Ehhez be kell vonni mindenképpen a fiatalokat. Mert ha fiataljaink negyven év múlva jönnek rá, hogy ők is véndiákok voltak, akkor baj lesz” – nyilatkozta a vendégek között elvegyülve a politikus.    

Pop Éva 1970-ben végzett. Németországból utazott le a találkozóra. Majdnem mindegyiken itt volt. „A véndiák-találkozón megmutathatom hovatartozásom. Talán, ha ezt a fiatalok is látják, kigyullad bennük valami. Furcsa érzelmek keringnek bennem. Én az én iskolámra emlékszem, ami mára teljesen megváltozott. Hiányoznak a régi osztályok, de az emlékek megmaradnak. Megdöbbenten vesszük tudomásul, hogy az aradiak nem jönnek, mert nem érnek rá vagy nincs kedvük. Mi, akik külföldre szakadtunk igyekszünk mindig hazajönni.”   

Hadnagy Éva szerint idén a főgimnáziumot körülbelül háromszázan, a régi Zárda épületét mintegy százan látogatták meg. A szervezők csupán azt sajnálják, hogy a fiatalabbak továbbra sem tudnak elvonatkoztatni a véndiák szótól és rendszerint távol maradnak az eseménytől. S, hogy mi a rendezvény jelentősége? „Jó találkozni. Én ebben egy összefogást, összetartozást vélek felfedezni. Azt még nem sikerült elérnünk, hogy a frissen végzettek úgy érezzenek, mint ezek az ötven, hatvan éves emberek. Megpróbáltuk idén is mozgósítani őket, reméljük, két év múlva több fiatal véndiák jön majd el a találkozóra” – nyilatkozta.

A hagyományokhoz híven nem maradhatott el a szombat esti Véndiák-bál, melynek a Csiky díszterme adott helyet.

A XI. Alma Mater Véndiák-találkozó támogatói: a tárlaton szereplő képzőművészek, az Aradi Polgármesteri Hivatal, Böszörményi Zoltán és a Jelen Ház.  
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: cruella / Szerda, 2011. október 05., 10.04 Válaszoljál rá!

Már megbocsásson kedves "En meg mindig apolom a tuzet", de mi köze van a meghurcolásnak a Csikyhez?? Ne keverjük már a szzont a fazonnal és ne rondítsuk el a véndiák-találkozó emlékét ilyen bugyuta hozzászólásokkal!

Hozzászólt: En meg mindig apolom a tuzet / Szerda, 2011. október 05., 08.27 Válaszoljál rá!

Sajnalom draga igazgato ur , Ont nem akartam megserteni.Nagy tiszteloje vagyok. En ugy gondolom a jovot ugy tudjuk szebbe tenni ha a multat tiszteletben tartjuk.A nemzetet ha megorizzuk a templomot s az iskolat. Ha az On edesanyjat hurcoltak volna meg alaptalanul a rendorsegre 86 evesen ,talan on is maskepp latna. Sajnalom.

Hozzászólt: Juhász Béla / Kedd, 2011. október 04., 12.01 Válaszoljál rá!

Meg szeretném nyugtatni "Mivel indulnak az életbe?" néven, névtelenül ócsároló "régi diák", hogy a jelenlegi magyar iskolában tanitók erkölcsileg tökéletesen megfelelnek, és mindannyian azon vannak, hogy úgy neveljék diákjainkat, hogy azok "helyes viselkedéssel,tartással indulhassanak az életbe".
Jól hallotta "egyre több helyről": a magyar iskola már nem ugyanaz, mint volt. Nem is lehet! Változtak az idők, változtak a körülmények, mások a mai gyerekek, mások a szülők és mások a pedagógusok. Ennek ellenére, ismeretlen "régi diák", határozottan állitom: kemény, kitartó munka árán, mi továbbra is "ápoljuk a tüzet"!

Hozzászólt: Mivel indulnak az eletbe? / Kedd, 2011. október 04., 08.53 Válaszoljál rá!

Szep volt es el kell mondjam regi diak vagyok ,es el kell mondjam hogy valamikor a magyar iskolaban tanitoknak erkolcsileg is megkellet feleni,hogy a gyermek egy helyes viselkedessel ,tartassal indulhassanak az eletbe. Sajnos egyre tobb helyrol hallom ,hogy mar nem ugyanaz amagyar iskola mint volt. Olyan tanarnot alkalmaznak aki ferjevel egyutt szetvert egy magyar kozosseget , oregeinket rendorsegre hurcoltatta,nevetsegesse tette az aradi magyarsagot... Hogy apoljak igy a tuzet,a viszaly langjaival ?

Hozzászólt: EP / Hétfõ, 2011. október 03., 22.20 Válaszoljál rá!

kedves czabai karcsi, hozzaszolasod provokativ es több mint alaptalan.mit "monopolizal" a külföldi? miröl beszelsz? gyermekeid is külföldiek es gyermeked edesanyja is külföldi, kedves karcsi nem fogok vitazni veled es nyilvanosan meg egyaltalan nem- de nagyon olcsonak tartom a "legjobb vedekezes a tamadas" mentalitast. a talakozo egy nagyon jol sikerült kellemes hangulatu emlekezetes esemeny volt, amin erdemes es öröm volt resztvenni. kar, hogy nem voltal ott!

Hozzászólt: Nagyvalaki / Hétfõ, 2011. október 03., 20.48 Válaszoljál rá!

kárcsi bácsi nem kell itten okoskodni!

Hozzászólt: Cz.karoly / Hétfõ, 2011. október 03., 16.17 Válaszoljál rá!

A kovetkezo par sort Pop Eva ,1970-es vegzos,
megjegyzeseihez szeretnem fuzni,azzal kapcsolatban ,hogy az ugymond aradiak ,nem jottek,mert nincs kedvuk.Lehet,hogy lett volna
"kedvuk" de eggyes fenhajjazo "kulfoldiek" elvettek a kedvuket ,mivel sokan monopolizalni
probaljak azt is amit nem kellene es szeretnek
fitogtatni olyan dolgokat amelyek az "aradiak"-
nak mar nem igen meltanyolandoak.

Hozzászólt: G.Éva / Hétfõ, 2011. október 03., 13.02 Válaszoljál rá!

Ami azt illeti,jónéhányan szomorú szívvel nosztalgiáztunk a régi szép időkről (mert ilyen
alkalmakon az ember megpróbál csak a szépre emlékezni,ahogy a régi sláger szól). Sajnos, a mi
évfolyamunkról is csak néhányan (talán ketten) jelentünk meg.A régi tanáraink közül is csupán két személyt láttam.Annál nagyobb volt az örömöm,mikor összefutottam (volt)
osztályfőnökünkkel,KÓRI ERICH tanár úrral.Nem
volt időnk sokat cseverészni,hiszen a Tanár urat elszólították (íratlan) kötelességei.Ez
alkalommal ugyanis elsősorban ezen tanintézet egykori diákjaként elevenítette fel régi emlékeit,ugyanis 55 évvel ezelőtt érettségizett volt iskolánkban (ki hitte volna,hogy ez ilyen rég volt?).Persze,a tanításból is jócskán kivette részét. Még a 2002-ben történt nyugdíjbavonulása után is
tanított,és a múlt évben hagyta abba a tanári
munkát,50 ÉVNYI SZOLGÁLAT UTÁN !!! Önző módon,
én örülnék ha még aktív tanárnak tudnám,hisz
olyan jó érzés volt kiírva látni a nevét az egyik tanterem ajtaján-osztályfőnöki minőségben- a
legutóbbi osztálytalálkozónkon. Az ember "visszavedlett" ifjú diákká,aki iskolai problémáival bármikor jöhet az Osztályfőnökhöz
(csak kopogtatni kell az ajtaján).
A megérdemelt nyugdíjas évekhez kívánok sok örömet,és -természetesen- erőt-egészséget!!

Hozzászólt: vendiak / Hétfõ, 2011. október 03., 09.10 Válaszoljál rá!

a volt zardaban nagyon szep programot adtak elo a fiatalok Gratulalok!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu