Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2022. január 23., 11.13

„Nem Béla. Ő már nincs...”

Írta: Jámbor Gyula
2021. október 18., 13.34 Hétfõ / Arad

Kedves barátom, nagyon nemszeretem feladatot hagytál ránk. „Muszmunkát”, te tudnád, hogy mit jelentett az valamikor, elvégre bejáratos voltál újságírói körökbe, s kis híján hírlapíró lettél, anno dacumál.

Nem lettél, szerintem szerencsédre – egy talán kevésbé látványos, de legalább ugyanolyan hasznos pályát, a tanárit választottad helyette. S a nem igazán patinás nevű-hírű aradi középiskolában betöltött állásodon kívül, a késő estébe nyúló délutánokon egyetemista-jelöltek seregét készítetted fel fizikából az (akkoriban még nagyon nehéz) felvételire. Jelenlegi egyetemi rektor is akad volt tanítványaid között, neved igen jól csengett a „meditálók” között.

Rég volt, valamikor az 1970-es, ’80-as években.

Most, vasárnap este, október 17-én pár perccel kilenc előtt csöng a telefonom.

Juhász Béla. Szokatlan időpont.

– Tessék, Bélám. Mit parancsolsz?

– Nem Bélád, Zsuzsa vagyok. (Zsuzsa a feleség.) Béla már nincs, elhagyott bennünket.

Tessenek beleképzelni a megdöbbenés okozta szünetet.

Juhász Béla örökre eltávozott.

A COVID az egész családot megtámadta. Béla nem tudott vele megküzdeni. Bár egyszer, jó pár éve, már a halál torkából tért vissza – ezt egy dokumentumregényben is megörökítette. (Legyőztük a rákot.) A COVID ellen folytatott győztes küzdelem történetét, tőle, sajnos, már nem olvashatjuk.

Az ember azonban nem hal meg egészen, tartja egy régi bölcsesség. Főleg akkor, ha hagy valami emlékezeteset maga után.

És Juhász Béla minden kétséget kizáróan hagyott valamit maga után.

Azokat a tanítványokat, például, akiket sikeresen felkészített az egyetemi felvételire. Biztos vagyok benne, hogy hálásak érte.

Ami ennél maradandóbb: jónéhány értékes könyvet. Sok, az Irodalmi Jelenben közölt elbeszélést, egy novelláskötetet, a már említett dokumentum-regényt, de ennél maradandóbbat is: hat, aradi magyar (és néhány nem magyar) személyiségekről szóló interjúkötetet, amelyek valóságos keresztmetszetét nyújtják a kétezres évek aradi magyar kulturális-társadalmi életének. Készült a hatedik – vajon mi lesz a sorsa? És ott van az igazán színvonalas Szövétnek, amelyet nagy odaadással és hozzáértéssel szerkesztett pár esztendeje – mi lesz belőle nélküle? Ég-e majd fényesen, vagy csak pislákol?

Kedves Béla, ismertelek humorérzékedről, biztosan nem haragudnál meg, ha most azt a számomra ismeretlent idézném, aki szerint „a temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel”. Te, szerintem, Aradon, pótolhatatlan vagy, illetve hát voltál.

De az élet megy tovább, mennie kell, velünk vagy nélkülünk. Hogy nem egészen úgy, mint eddig, az más kérdés.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu