Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. július 30., 10.47
Beszélgetés MATUSINKA ZOLTÁNNAL

Pankotáról Floridába (II.)

Írta: Juhász Béla
2021. július 20., 15.39 Kedd / Arad

„A barátaim otthon maradtak”

 

 

A tévében, a moziban azt látjuk, hogy Amerikában nagyon sok a nemzeti lobogó. Nacionalisták az amerikaiak?

– Mindenhol vannak zászlók. Nem csak amerikaiak. Van kolumbiai, jamaikai, brazil, mexikói is. De mindig az amerikai mellett. Szerintem az amerikaiak nem nacionalisták. Csak büszkék. Büszkék arra, hogy amerikaiak. Persze vannak szélsőséges csoportok is. Minden fajnak megvannak a maga extrémistái. A fehérek gyűlölik a feketéket, a mexikóiakat, ázsiaiakat, muszlimokat, és fordítva. Személyesen nem találkoztam ilyen helyzetekkel, de a hírek tele vannak hasonló eseményekkel. Mindennap van lövöldözés Miamiban, Fort Lauderdale-ben. Sokszor gyermekek is áldozatul esnek. Ez Amerika!... Az utóbbi időben megnőtt a fegyvereladások száma. Négy és fél millió felettire nőtt az utóbbi két hónapban a fegyverviselésre beadott igénylések száma. Idén a rendőrök 200 embert lőttek le. Többségük fekete volt.

Megtaláltad a számításodat Amerikában?

– Nem voltak számításaim. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz itt velünk. De Fortuna mellénk állt.

Vannak amerikai barátaid?

– Nem, itt nincsenek. A barátaim otthon maradtak. Vannak ismerőseink, de már nem nagyon járunk össze. Megvan a magunk kis családi csapata – a lányunk és két kis unokánk. Együtt járunk mindenhova.

Nem érzed magad magányosnak?

– Nem érzem magam egyedül. Azt hiszem, ez a lelki beállítottságomnak köszönhető. Gyakran gondolok az otthoniakra, és sokszor kommunikálunk a Skype vagy a WhatsApp segítségével. Úgyhogy napra készen tudjuk, mi történik velük.

Nincs honvágyad?

– Honvágyam nem volt, és most sincs.

Tervezed, hogy hazalátogass a közeljövőben?

– Szeretnék, de öt személynek átrepülni az óceánt nem lenne olcsó mulatság. Meg ez a világjárvány is akadály, egyelőre.

Arra nem gondoltál, hogy nyugdíjasként végleg visszagyere?

– Soha sem jutott eszembe.

 

„Arad mindig közel állt a szívemhez!”

 

Szeretted Aradot?

– Arad mindig közel állt a szívemhez. Kisgyerekként nagyszüleim néha bevittek Aradra a hegyaljai villamossal. Tetszett a sok ember, az üzletek, a piros villamosok. Emlékszem, hogy egyszer vettek nekem egy fából készült kis teherautót egy játékboltból. Szüleimmel is jártunk a gyerekparkban. Akkor még állomásoztak a városban szovjet katonák. A várhíd mellett volt a szállásuk. A parkban orosz rajkók is játszottak. Ott hallottam először orosz beszédet.

Még most is szívesen emlékezel erre a városra?

– Felejthetetlenek az iskolai éveim idejéről a séták a Korzón, a Maros-parton, a finom eszpresszó kávé a Mureșul élelmiszerüzletben. Ott mindig sokan álltak az asztalok körül.

Mire emlékszel még szívesen szülővárosodból, Pankotáról?

– Nagyon sok emlék fűz Pankotához. Nem felejtem a németek télűző felvonulását, amikor két, kerékre kötött bábút, Hanzit és Kredlit, lovak húztak végig az utcákon. Magam előtt látom ma is a dobost, amint az utcasarkokon ütötte a kutyabőrt, és kikiáltotta a községháza közleményeit. Fülembe cseng ma is a félrevert harangok hangja tűz vagy árvíz idején. Emlékszem az elszabadult bikára; mindenki menekült, elbújt ilyenkor. Nem lehetett tudni, mikor, hol bukkan fel a megvadult állat… Sajnos, nagyon megváltozott Pankota. Az állomás „eltűnt”. Ugyanez lett a sorsa a híres hajlított bútorgyárnak is. Úgy tűnik, hogy a Sulkowski-kastély is hasonló sorsra jut…

 

„A hurrikánok minden évben izgalomban tartanak”

 

Érdekel a politika?

– Nem nagyon érdekel. Szerintem a politikusok a társadalom „melléktermékei”. Mindenhol a világon, mindegyik csak a saját érdekeit helyezi előtérbe. Ha a szavazáskor egyáltalán különbséget tennének, akkor ők nem engednének minket szavazni – szabad fordításban Mark Twain szavai. Nekem is ez a véleményem. Ezért nem megyek el szavazni. Egyébként politikailag semlegesnek tartom magam. Teljesen elutasítom a totalitarizmust, a diktatorikus vezetést. Ebből volt részem bőven…

Mit szeretsz leginkább Amerikában?

– A szabadságot! Ez nagyon felszínesen hangzik, de itt tényleg mindent csinálhatsz. Még azt is, ami törvénybe ütközik. Persze, ha elkapnak, felelned kell tetteidért. Valójában úgy igazán senki és sehol nem teljesen szabad.

Mit szeretsz legkevésbé ott?

– Nem szeretem, hogy a hurrikánok minden évben izgalomban tartanak… Két évszak van: a száraz és az esős. Májusban kezdődik az esős évszak. A hurrikánszezon júniustól decemberig tart.

Gazdag embernek tartod magad?

– Anyagilag nem vagyunk gazdagok, de panaszra nincs okunk. Mindenünk megvan, ami szükséges. Sőt több is! A lakásunkat kifizettük, ez a lényeg.  Lelkileg elégedett vagyok.

Mit gondolsz, miért megy (menne) el annyi fiatal Romániából?

– Azt gondolom, hogy a fő indok az anyagi jobblét utáni vágy.

Ért sok kudarc életed során?

– Mostani fejjel nem érzem, hogy értek volna kudarcok. Minden, ami történt, történik velem, valamilyen okból történik. És tanít. Sokszor kiderül később, hogy miért történt meg velem valami, ami pillanatnyilag kiborított. Nem hiszek a végzetben!

 

„Minden ételnek furcsa volt az íze”

 

Mivel töltöd legszívesebben szabadidődet?

– Kedvenc időtöltésem a videózás. Mindent rögzítek onnan, ahol járunk. A mozgó kép számomra sokkal többet mutat meg, mint egy fotó. Régebben rajzoltam, festettem is. Gitároztam Zoeynak, énekeltük együtt a Micimackót, az Andrii Popát. Megtanulta zongorázni és énekelni a Boci-boci tarkát.

Tartod a kapcsolatot az amerikai magyar közösséggel?

– Jártunk a magyar templomba Miamiba, de lassan elmaradtunk. Voltunk az ott megrendezett magyar fesztiválokon, szalonnasütéseken, meg az ’56-os megemlékezéseken. Mikulásnak is öltöztem kétszer. Nem kellett álszakállt ragasztanom, csak a hasamat kellett kitöltenem egy nagy párnával.

Felhőkarcolóban élsz vagy kertes házban?

– Sem egyikben, sem másikban. Társasházban lakunk. Két hálószoba, két fürdőszoba, nappali, konyha, erkély és mosóhelyiség… Miamiban a legmagasabb épület 265 méter magas, 85 szintes. Magasabbat nem lehet építeni a talaj lazasága miatt… Kezdetben egy ismerősünknél laktunk. Két hónapra rá albérletbe költöztünk. Két év után megvettük jelenlegi lakásunkat. Húsz éve itt élünk. Pankotáról indultunk, következett Pembroke Pines s végül Plantation. Mindhárom helységnév P betűvel kezdődik. Ugye, érdekes?!

Megszoktátok ennyi év alatt az amerikai konyhát?

– Az első hónapokban minden ételnek furcsa volt az íze. A tej, a kenyér, a víz, a kávé, a sör… Azután megszoktuk.

Jártok gyakran gyorséttermekbe?

– Rendszeresen nem járunk, de amikor elmegyünk valamerre, be szoktunk ülni ilyen helyekre. A születésnapokat vagy más családi eseményeket étteremben ünnepeljük. Nem vagyok válogatós, bármit megeszem. Általában csirkés menüt választok.

Egészségesen élsz ott, Floridában?

– Azt hiszem, egészséges életmódot folytatok. Kivéve a hétvégéket, kétszer eszem egy nap: reggel a tízórás szünetben a munkahelyemen és otthon, miután hazaértem, délután 5-6 óra körül. A két főétkezés között gyümölcsöket és különböző magvakat fogyasztok.

 

„A családban magyarul beszélünk”

 

Mit szólsz az amerikai kultúrához?

– Egy szóval: sokszínű. Minden műfaj megtalálható. És mindegyiknek van közönsége. Vannak kisebb és nagyobb rendezvények. Könyvbemutatók, kiállítások, múzeumi programok. Mindenhol vannak érdeklődők. Ahol mi jártunk, mindig telt ház volt. A Diótörő, a Hattyúk tava, a bécsi mintára készült újévi koncertek, az ír táncosok, a Riverdance, a Lord of the Dance, a Hair, a Mamma Mia, Az operaház fantomja, David Copperfield, a Stomp táncegyüttes előadásai mind telt házasak voltak. Meg a Cirque du Soleil csodálatos produkciója.

Láttatok különleges koncerteket is?

– Sorolom a legizgalmasabbakat: Metallica, Rolling Stones, Ringo Starr, Paul McCartney, Trans-Siberia Orchestra, Roger Waters, Robert Plant, John Foggerty, ZZ Top.

Milyenek a jegyárak?

– Általában 100 dollár felettiek, de például Paul McCartney koncertjére 250 dollárért vettünk egy-egy belépő jegyet. De aki közelebb akart ülni a színpadhoz, egy jegyért 1000 dollárnál is többet fizetett.

Nem zavaró az amerikai sokszínűség?

– Nekem tetszik. Itt, Dél-Floridában több mint 80 nemzetiség él. Mindegyiknek megvannak a saját éttermei. Megkóstolhatóak ázsiai, európai, dél-amerikai, ausztráliai konyhák készítményei, ízei. Vannak városrészek, ahol a többség kubai vagy orosz. Hollywoodban van egy városrész, ahol románok vannak többségben.

Olvasol sokat? Magyarul vagy angolul?

– Szeretek filmeket nézni; óriási a választék… Utóbbi olvasmányaim angol nyelvűek voltak. Újraolvastam Bulgakov Mester és Margaritáját, és Kazantzakis Zorba, a görög című sikerkönyvét. Szeretem Müller Péter könyveit és Wass Albert írásait is.

Milyen nyelven társalogtok a családon belül?

– Itthon magyarul beszélünk. Az unokáinkkal is. Zoey és Mia is ért magyarul. Zoey néha felel is magyarul nekünk, de akcentussal. Linda angolul beszél a gyerekekkel, velünk magyarul… Ez van! Nem erőltetjük. Zárójelben megjegyzem, hogy a templomban is a magyar szülők gyermekei egymás között angolul beszélnek.

Hozzájutsz magyar könyvekhez, folyóiratokhoz, újságokhoz?

– Igen. Magyar üzletekben találtunk néha. De most már egyre ritkábban. Viszont gond nélkül lehet rendelni Magyarországról.

Van kedvenc magyar íród, költőd?

– Nincsenek kedvenceim, de szeretem Radnóti, Kosztolányi és Juhász Gyula verseit. Az Egri csillagokat többször elolvastam ifjú koromban.

 

„Mindkét unokánk meg van keresztelve”

 

Mit tennél, ha most kezdenéd a pályádat?

– Nem tudom, mit tennék, mihez fognék. Mivel színtévesztő vagyok, amikor szakmát választottam, nem is gondoltam, hogy bizonyos szakmákat nem is választhatok. Úgy alakult az életem, hogy nem nagyon zavart ez a „handicap”.

Van lehetőséged Amerikában vallásod gyakorlására?

– A Miami-i templomi közösség református-katolikus hívek gyülekezete. Oda jártunk néhány évig. Most már nem járunk. Mindkét unokánk meg van keresztelve. A templomba járásnak valahogy nem érezzük szükségét. Azt gondolom, nem vagyok vallásos. Soha sem voltam igazán. De ateista sem vagyok. Furcsa keverék az én „hitem”.

 

„Már nem vállalkoznék Mars-utazásra”

 

Mi a véleményed a földönkívüli életről?

– Miért gondoljuk azt, hogy ebben az óriási Univerzumban a miénk az egyetlen életforma?...

Lenne kedved részt venni egy Mars-utazáson?

– Arra már a korom miatt sem vállalkozhatnék. Ha fiatalabb lennék, talán… Azoknak, akik erre vállalkoznak, tudniuk kell, hogy ez egy kamikáze vállalkozás. Onnan nincs visszatérés! Ha egyáltalán élve szállnak le a Marsra. Talán majd a történelem említést tesz róluk, mint az első emberek, akik leszálltak a Marson. Ennyi!

Erről lehetne vitatkozni…

 

„A túlvilág mellettünk van, de mi nem érzékeljük”

 

Megváltozott az életfelfogásod, amióta kint élsz Amerikában?

– Megváltozott. Sok más felfogással, vallással, hittel ismerkedtem meg. Sok bennük a közös, de azt hiszem, hogy a különbségek határozzák meg, hogyan viszonyulnak egymáshoz… Gyűlölik egymást!... Én inkább a spiritualitás felé hajlok. Tisztelek mindent, ami él, sőt még azt is, ami élettelen. Mielőtt elfogyasztok egy gyümölcsöt, megköszönöm az energiát, a tápanyagot, amit átad nekem, ami beépül a szervezetembe. Amikor zuhanyozom, megköszönöm a víz tisztító hatását.

Szerinted van túlvilág?

– Van, de nem túl, nem odaát. Itt van mellettünk, csak mi nem érzékeljük, mert más frekvencián rezeg. Nem látjuk, ugyanúgy, mint az infravörös vagy az ultraibolya sugárzást. Nem halljuk a rádió vagy a televízió frekvenciákat sem. Emlékszel arra a pillanatra, amikor elalszol? Én nem! Müller Péter azt írja, hogy ilyen az átlépés az anyagi életből a másik dimenzióba, a túlvilágba. Egy pillanat alatt odaát vagy. Megrémülsz, ha nem vagy felkészülve. Egy dologtól nem kell tartani: hogy ez a vég. Mint minden vég után, ott az újrakezdés!

Hogy szolgál az egészséged?

– Nincs okom panaszra. Itt-ott recseg-ropog; ez a korral jár. Járok fogorvoshoz és szemorvoshoz. Az utóbbi hónapokban könyök- és csípőízületi fájdalmakkal csontkovácsnál voltam. Lézeres kezelést kaptam, és elmúltak a fájdalmaim. Nem tudom, meddig lesz hatása ennek a kezelésnek. Vitaminokat, gyógyszereket, nyugtatókat nem szedek. Manuka mézzel ízesített almaecetet iszom, fokhagymát eszem, kurkumaport szórok az ételekre. Sokféle gyümölcsöt és magokat fogyasztok. 

Hogy vélekedsz az alternatív gyógymódokról?

– Az alternatív gyógymódok sokszor hatásosabbak, mint a vegyileg előállított gyógyszerek a rengeteg mellékhatásukkal. A gyógyszeripar érdeke nem a gyógyítás, hanem a páciensek betegen tartása. Ebből élnek. Hova jutnának, ha a kezelt emberek meggyógyulnának?!

 

„Az igazi szerelem örök”

 

Kedvenc ételed?

– Nincs kedvenc ételem. Mindent megeszem, amit elém tesznek. Itthon otthoni ételeket készítünk. Édességből van kedvencem: a krémes, a madártej, a képviselőfánk.

Kedvenc italod?

– Néhány éve a langyos víz. Nagyon ritkán megiszom egy sört, de nem hidegen; hamar megfájdul a torkom. Amióta itt vagyunk, sokféle italt, koktélt megkóstoltam. Elég volt belőlük!

Kedvenc virágod?

– A sárga tulipán.

– Szeretsz táncolni?

– Nem állíthatom. Táncoltam fiatal koromban, de inkább másokat szerettem táncoltatni – miközben zenéltem.

Szeretsz utazni?

– Szeretek, de már egyre kevesebbszer indulok el.

Mikor könnyeztél utoljára?

– Egyre gyakrabban szoktam könnyezni. Például, ha meghat egy filmjelenet. Olykor egy fotó is elég ahhoz, hogy összeszoruljon a torkom.

Mikor voltál utoljára szerelmes?

– A hetvenes évek elején. Az a szerelem azóta is tart. Lehet, hogy nem mondom el gyakran a „szeretlek” igét, de ahogy a székely bácsi is mondta: „Majd szólok, ha változás van”. Az igazi szerelem örök. Egymáshoz csiszolódunk, tudjuk, mire gondol a másik. Egyre gyakrabban előfordul, hogy ugyanarra gondolunk, szó szerint, csak valamelyikünk hamarabb kimondja.

Nem hiányoznak az otthoni helyek, tájak?

– Nem hiányoznak. Ha nagyon akarom, az interneten ott járhatok megint. El sem kell hagynom a lakást.

És az illatok, a hangulat, az erdő csendje?

– Hát, igen!...

Szoktál káromkodni?

– Csak akkor, ha valami nem sikerül.

Milyen nyelven káromkodsz?

– Általában magyarul vagy románul. Angolul nem lehet annyira zamatosan káromkodni…

 

„Minden pillanatban boldognak kéne lennünk”

 

Van hiányérzeted?

– Szerencsés embernek tartom magam. Nem érzem, hogy hiányozna valami. De azt hiszem, ez a korral jár.

Megfogalmaznád, mi a boldogság?

– Múlandó lelkiállapot. Megy, jön… Úgy gondolom, hogy minden pillanatban boldognak kéne lennünk. Nem könnyű! De nem is lehetetlen. Boldogok legyünk azért, mert még vagyunk, élünk ebben az anyagi létben, érezzük a Nap melegét, a szellő simogatását, a szél süvítését, az esőcseppek koppanását… Egy szép női szem, arc, mell, csípő, formás lábak, mind boldogságot okozhatnak. És mindezek ingyen vannak!

Mire vagy büszke?

– Semmire sem vagyok büszke. Terveim sincsenek. Mindent, amire szükségem van, megkapok. Nem szövök terveket.

Miről szoktál álmodni?

– Nem álmodozom. Éjszaka meg mindenféléről álmodom. Nagyon kevés álmomra emlékszem ébredés után. A hazalátogatás nem szokott képbe jönni. De soha ne mondjuk azt: soha!

                                               

„Bárhol a világon érdemes élni”

Hozzátennél-e még valamit az elmondottakhoz?

– Van, mit hozzátennem. Jeleznék pár amerikai furcsaságot, érdekességet.

Kíváncsian várom.

– Itt a naptári hét a vasárnappal kezdődik. Az időt 12 órákban mérik (AM/PM). Amióta itt vagyunk, nem voltam borbélynál, magam nyesegetem a szakállam és a még megmaradt hajam. Cipőt sem tisztítottam 22 éve. Levezettem több mint 200 ezer mérföldet. Az Államok két partvidékén élők sokkal nyitottabbak, fogékonyabbak, inkább befogadják az újat, mint az ország középső területein élők. Ez az úgynevezett Bible Belt – a biblia öv. Az itt élők sokkal konzervatívabbak. Nem szeretik a változásokat… A déli államok lakói sem.

Más: A kollégáim közül sokan nem köszönnek reggel, amikor bejönnek a munkába. Akkor sem, amikor elmennek. Ezt nagyon furcsállom.

A dél-floridai kocsikra nem is kéne felszerelni irányjelzőt; úgy sem jeleznek, amikor sávot váltanak. A megengedett sebességet általában 10-20 mérfölddel túllépik. Itt, Floridában nincsenek rendszámtáblák a járművek orrán. A motorosoknak nem kötelező a bukósisak viselése; sokan nem is viselik.

Én még mindig az európai, azaz a nemzetközi mértékegységekben gondolkozom. Nehéz megszokni az ittenieket.

A halhús drágább, mint bármely más hús. Pedig itt az óceán. Igaz, árulnak érlelt marhahúst, amelynek egy poundja (kevesebb, mint fél kiló) 200 dollárba kerül.

Hol érdemes élni, szerinted?

– Bárhol a világon érdemes élni! Lelki beállítottság kérdése. Azt hiszem, én a világ bármelyik pontján jól érezném magam.

Üzennél-e valamit a mai aradi vagy Arad-megyei fiataloknak?

– Próbálják megtalálni a helyüket, bármerre kerülnek a világban. És érezzék jól magukat ott, ahol rátaláltak a helyükre.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: KOVACS MIHAI / Szerda, 2021. július 21., 14.48 Válaszoljál rá!

Nagyon erdekes riport. Zolival egy helyen voltunk katonak Caracalon a hiradosoknal, negyen voltunk aradiak.Evekkel ezelott probalkoztam megtalalni a kapcsolatot az interneten keresztul de Zolival kapcsolatban semmi infot nem talaltam.
Kivanok jo egeszseget es minden jot!
Misi, Arad

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu