Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. június 21., 04.32

Százéves rejtélyre derült fény a hátszegi törpedinók világában

Írta: Gáspár-Barra Réka
2021. március 24., 07.00 Szerda / Hunyad

Százéves rejtélyt sikerült megfejtenie a Hátszegi-medence feltárásán dolgozó nemzetközi kutatócsoportnak. Kadić Ottokár, a magyar Földtani Intézet geológusa a 20. század első évtizedében, a Hátszegi-medence feltérképezése közben páratlanul gazdag paleontológiai leletanyagot gyűjtött be, ám a feltárások helyszínét rögzítő térkép elveszett. Bő száz esztendővel későbbi megtalálása nyomán tért vissza ismét a Hátszegi-medencébe az ELTE Őslénytani tanszékének munkatársa, dr. Botfalvi Gábor vezette kutatócsoport, újabb szenzációs felfedezéseket téve – tájékoztatott Adina Popa, a hátszegi geopark szóvivője.  A bő száz évig elveszettnek gondolt térképről, az újabb, nemzetközi visszhangot keltő hátszeg-medencei feltárásokról, a világviszonylatban élvonalban álló törpedinoszauruszokról a kutatócsoport vezetőjével, dr. Botfalvi Gáborral, illetve a Hátszegi-medence elkötelezett kutatójával, a Bukaresti Tudományegyetem paleontológusával, dr. Csíki-Sava Zoltánnal beszélgettünk.

 

 

Egy feledésbe merült nagy név

 

A hátszegi dinók világa szorosan összefonódott Nopcsa Ferenc paleontológus nevével, aki a 19. század végén leírta a térség első törpedinoszauruszát. Világszenzációt hozó kutatásai joggal tették őt Erdély krétakori szigetvilágának koronázatlan királyává. Ő vetette fel a gondolatot, miszerint Hátszeg vidéke a krétakorban az Európa jó részét beborító Thétys-tenger szigete lehetett, és ő alapozta meg az izolált zsugorodás elméletét, miszerint a szigeten élő korabeli állatok többsége kortársainál kisebb méretekkel rendelkezett. A tudomány később mindezen felvetését igazolta. Nopcsa fejére tehát méltán kerül babérkoszorú. A háttérben azonban, mint lenni szokott, további nagyszerű tudósok munkássága húzódik. Kiemelendő Kadić Ottokár horvát származású magyar geológus, paleontológus, egyetemi tanár munkássága, akit a magyarországi ősemberkutatás elindítójaként és a magyar barlangkutatás atyjaként tartanak számon.  Kadić a zágrábi, illetve müncheni egyetemeken folytatott növénytani, állattani és paleontológiai tanulmányait követően a 20. század elején, a Magyar Földtani Intézet geológusaként kapott megbízatást a Hátszegi-medence feltérképezésére. Munkája során ő is krétakori fosszíliaákra lelt, melyek természetesen felkeltették érdeklődését, és következetes terepkutatással több száz leletet tárt fel. – Mivel Hátszeg vidéke akkor még Magyarország része volt, a teljes leletanyag a Magyar Földtani Intézetbe került, ahol mind a mai napig megtalálható. Ennek darabjait nemzetközi szinten is sokan kutatták. Köztük található például a Nopcsa Ferenc által leírt Magyarosaurus Dacus holotípusa, ami az itt élt nagyméretű növényevő dinoszaurusznak az első említése, továbbá a Allodaposuchus őskrokodil típuspéldánya is, amelyről később kiderült, hogy viszonylag nagy területen és meglehetősen nagy példányszámban élt a krétakori Európában. Azonban bármennyire is értékes volt ez a leletanyag rendszertani és faunisztikai szempontból, kutatását nagymértékben nehezítette, hogy nem ismertük a gyűjtemény darabjainak lelőhelyét. Ugyanis úgy nézett ki, hogy a Kadić Ottokár által készített térképnek nyoma veszett – ismerteti a történetet dr. Botfalvi Gábor, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója.

 

 

A legősibb emlős is megkerült

 

Kadić Ottokár térképe mégiscsak előkerült. A magyar Bányászati és Földtani Szolgálat munkatársa, Makádi László konzultált az idősebb kollegákkal, akiktől megtudta: régebb a nyomtatott jelentésen túl a kézi jegyzeteket és térképvázlatokat is le kellett adni a Földtani Intézetben. Ennek tudatában kezdtünk reménykedni, hogy talán mégiscsak előkerül Kadić térképe és alapos kutatás után valóban sikerült előbányászni a kézi jegyzetek közül az 1915-ben iktatott térképet, melyen nem volt túl sok információ, csupán néhány X és római szám. Felvettem a kapcsolatot dr. Csíki-Sava Zoltánnal, a bukaresti egyetem paleontológusával, akivel már korábban is dolgoztunk a Hátszegi-medence feltárásán, és aki rendkívül jól ismeri ezt a terepet. Kadić térképét összevetettük a mai térképekkel és igyekeztünk beazonosítani azokat a pontokat, ahol bő száz esztendővel ezelőtt ő ásatásokat végzett. 2019 őszén több héten keresztül kutattuk terepen a térképen bejelölt lelőhelyeket. Megtaláltuk azokat a rétegeket, melyekről Kadić rövid jelentéséből tudtunk, és sikerült is begyűjteni jó néhány csontot valamennyi bejelölt lelőhelyről. Amikor megvizsgáltuk ezek kémiai összetételét, bizonyságot nyert, hogy az általunk talált csontok geokémiai szempontból nagyon hasonlítanak a Kadić-gyűjteményben lévőkkel, ami igazolja, hogy sikerült pontosan lokalizálni azokat a helyeket, ahonnan bő száz évvel ezelőtt Kadić ezt a rendkívül gazdag leletanyagot begyűjtötte – számolt be dr. Botfalvi Gábor.

A Hátszegi-medence feltárása szempontjából igen fontos felfedezés további gyümölcsöket is termett. A helyszínen olyan fosszíliák kerültek elő, melyek tovább gazdagítják a térségben beazonosított krétakori élőlények tárát. – Sokféle lelet került elő a Kadić-térkép alapján végzett ásatásokkor. Találtunk dinoszaurusz, krokodilus csontokat, teknőspáncél-maradványokat, sok mindent, amit korábban már Kadić is feltárt, illetve Nopcsa leírt. De úgy tűnik, sikerült két új állatfajt is beazonosítani. Az egyik a híres erdélyi ragadozó dinoszaurusz, a Balaur Bondoc valamiféle rokona lehetett. Ennek egy lábszárcsontját találtuk meg, ami azonban annyira diagnosztikus, hogy nem lehet mással összetéveszteni. A másik érdekes újdonság az ősemlősök terén mutatkozik. A Hátszegi-medencében meglehetősen sok multituberculata (sokgumósfogú) emlős élt a dinoszauruszokkal egy időben. Ezek életmódjukat és alkatukat tekintve leginkább a mai rágcsálókra emlékeztetnek, többnyire patkány, pocok méretűek voltak. Tudtunk már a létezésükről, de úgy tűnik, a legutóbbi ásatások alkalmával a Hátszegi-medence legidősebb ősemlős maradványait sikerült feltárni.

 

 

Világhírű törpedinók

 

Amikor a múlt századfordulón Nopcsa publikálni kezdte Hátszeg krétakori élővilágát ismertető tanulmányait, abszolút premiernek számított a törpedinók fogalma. – Nopcsa zseniális paleontológus volt, szakmai meglátásaival évtizedekkel megelőzte korát. Amikor kutatni kezdte a hátszegi dinoszaurusz-leleteket, rávilágított, hogy bár ezek az őshüllők a krétakorban éltek, jóval kisebbek voltak amerikai, illetve nyugat-európai kortársaiknál. A Nopcsa által leírt Magyarosaurus dacus például nagyjából 6-7 m hosszú lehetett, ennek nyugat-európai rokonai 10-12 méteresek, tehát kétszer akkorák, Észak-Amerikában pedig 18-20 méteres rokonai éltek. Ennek felismerése kapcsán állapította meg Nopcsa, hogy a hátszegi dinoszauruszok szigetlakók lehettek. Néhány évvel korábban ugyanis a Földközi-tenger szigetein, Rhodoszon, Ciprusban, Szicíliában törpeelefántok, törpeszarvasok és törpevízilovak maradványaira bukkantak. Az összefüggés kézenfekvő volt: a szigetvilági izoláltságban élő nagyméretű állatok a környezeti alkalmazkodás során összezsugorodtak. Nopcsa azt is megfigyelte, hogy ezek a dinoszauruszok nem csak kisebbek kortársaiknál, de primitívebbek is. Tehát már a maguk korában egyfajta fosszíliákként éltek itt a szigeten. A későbbi kutatások ezt a megállapítást is megerősítették. További érdekesség, hogy e dinoszauruszok, de a velük egy időben élt krokodilusok, teknősök, emlősök többsége is emblematikus, azaz egyedül itt, ebben a térségben sikerült kimutatni jelenlétüket. Ez neveikben is tükröződik. A Magyarosaurusz dacus mellett ott van például a Telmatosaurus transilvanicus, a dákok főistenségének nevét hordozó Zamolxes vagy az emlősök sorában a Barbatodon, amely a Barbat folyó után kapta a nevét. Tehát ha átnézzük ezt az egész ősgerinces összleletet, talán egy-két kivételtől eltekintve az összes állat kizárólag innen lett leírva és csak itt Hátszegen, az Erdélyi-medencében ismerik őket. Ez a nagyfokú endémizmus pedig a szigeti életmódnak egyik következménye. Ezt Nopcsa megsejtette 100 évvel ezelőtt, s bár akkor nem létezett még megfelelő módszer elméletének bizonyítására, mára már mindez beigazolódott. Így a hátszegi törpedinókat mind a mai napig prototípusként kezeli a szakma. Ha bárhol a világon, szigeten élt őshüllő-maradványokat tárnak fel, azokat a hátszegi dinoszauruszokhoz viszonyítják  – ismerteti a hátszegi törpedinók jelentőségét dr. Csíki Zoltán.

Beszélgetésünk során kiderül: fontos ütőkártyát jelent a tudomány világában, hogy e törpedinók valamikor a krétakor végén éltek. – Két nagy elmélet létezik a dinoszauruszok kihalását illetően. Vannak, akik ezt egy nagy katasztrófához kötik, melynek során geológiai vonatkozásban egyik napról a másikra eltűntek ezek az őshüllők. Vannak, akik hosszú folyamatban képzelik el kihalásukat.  A hátszegi dinoszauruszokról tudjuk, hogy nagyon megközelítették a krétakor végét. Hogy megélték-e a kihalás momentumát vagy folyamatát, még nem tudjuk. De ha ezt sikerül kideríteni, akkor újabb fontos rejtély tisztázódna, nemcsak Hátszegre vonatkozóan, hanem földtörténeti szempontból.

 

Szigetlakó dinoszauruszok múzeuma

 

A hátszegi dinoszauruszok kutatását tehát mindenképp folytatni kellene. – Valójában itt nem csak a dinoszaurusz-kutatásról van szó. Persze örülünk, amikor egy-egy csontot feltárunk, de a lényeg a teljes krétakori miliő megismerése volna. Hogy pontos képet kapjunk arról, hogy milyen állatok, növények éltek itt, milyen kapcsolatban álltak egymással, ki kit vadászott, mivel táplálkozott, hogyan élt. Ehhez a kőzeteket, vagy akár a kőzetekben található krétakori pollent meg sok egyéb mikroszkopikus jelenséget kell tanulmányozni. Terepen is sok munka vár még, amit reményeink szerint a járványügyi megszorítások oldása után folytatni tudunk. De a már begyűjtött leletek feldolgozása is óriási munka. Sajnos erre sem pénzügyi, alap sem szakmai kapacitás nincs elegendő. De a Kadić-térkép nyomán történő kutatásban részt vett többek közt egy fiatal doktorandusz, aki lendülettel vetette bel magát ebbe a munkába – mondja bizakodva dr. Csíki-Sava Zoltán.  A csapat amúgy nemzetközire sikeredett. A magyarországi és romániai szakemberek mellett Bruneiből és Svájcból is részt vettek a kutatásokban. A geokémiai mérések például Svájcban készültek.

Tennivaló nem csupán a kutatás terén lenne, de a már meglévő eredmények értékesítése sem elhanyagolandó. – Ez a feladat a Hátszegi-medencében létrehozott geopark vezetőségére hárul. Beszéltünk már a Szigetlakó dinoszauruszok múzeumának a létesítéséről, hiszen ez világviszonylatban egyedi volna, és e térség lenne a leginkább hivatott egy ilyen intézmény működtetésére. Sajnos azonban egyelőre itt is közbeszólnak a pénzügyi akadályok. A kutatást mindenképp folytatni fogjuk. És bár ez nem rajtunk múlik, reménykedünk, hogy belátható időn belül sikerül ezt turisztikai szempontból is értékesíteni – összegez a Hátszegi-medencét immár közel 30 éve kutató hazai magyar paleontológus, dr. Csíki-Sava Zoltán.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu