Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. július 02., 15.58
Péter-Pál napja az aratás ünnepe

Szentmise az arad-belvárosi római katolikus templomban

Írta: Balta János
2020. június 29., 16.01 Hétfõ / Arad

„Péter apostol, Róma első püspöke volt (az első pápa), a katolikus hagyomány szerint Jézus neki adta a mennyország kulcsait. Pál apostol a korai kereszténység jelentős alakja, a katolikus vallás elterjesztésében volt kiemelkedő szerepe. Névnapjuk azért van június 29-én, mert a legendai hagyomány szerint, mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben, Rómában.

A hiedelem úgy tartja, ezen a napon a „a búza töve megszakad” és elkezdődhet a betakarítás. Dologtiltó nap is volt, azaz sokszor csak jelképesen, egy-egy kaszasuhintással kezdték meg a munkát.

A kalászszemle pár nappal korábban, Szent Iván napján (június 24-én) történt. A búza ugyanis ekkor kezdi el hányni a kalászát, a töve megszakad, a gazdák szerint ilyenkor válik vágáséretté. Nincs nagy ünnep az aratás kezdetén, hiszen sok a munka a földeken, bezzeg utána! A munka végeztével kezdődik meg a valódi aratóünnep.

 

 

Aratási szokások

 

Az aratók fohásszal kezdik a napot, egyesek szerint Péter-Pál napján nem lehet dolgozni és gyümölcsöt enni. Az a leány vagy legény, aki először hallja meg a harangszót, még abban az évben megházasodik. Ezen a napon a halászok is ünnepeltek régen, ugyanis Pétert patrónusukként tisztelték (korábban halász volt, Jézus utasítására kezdett el halak helyett lelkeket halászni). Halvacsorát is rendeztek a tiszteletére.

Régen talán még fontosabb volt az időjárás, mint a mostani, gépiesített világban. Az aratás 60-70 évvel ezelőtt nagy összefogást igényelt, és kézi erővel történt a munkálatok majdnem teljes egésze. A betakarítás idején használt eszközöket megáldatták, a munka megkezdése előtt kinn a földön imádkoztak a bőséges termésért. Az aratás elengedhetetlen kellékei a sarló és a kasza voltak.

A sarlóval való aratás kifejezetten asszonyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A marokszedés szintén az asszony feladata volt, a kévék bekötése és összehordása viszont férfimunkának számított.

Általában a családok, rokonok összefogtak, és egymásnak segítve takarították be az éppen aktuális gabonát. A kévébe kötött gabonát keresztekbe rakták – egy kereszt 18 kéve – ahol a kalászok megszáradtak, ugyanakkor az eső ellen is védve voltak.

A keresztekbe rakott kévéket lovas kocsin behordták az adott gazda házához, ahol a falu cséplőgépén kiverették a szemet. A cséplési munkálatokat a bandagazda vezette, ugyanő alkudott meg a gazdával a cséplőcsapat jutalékáról – egy cséplőcsapat – tájegységtől függően, mintegy 25 főből állt – mindenkinek meg volt a feladata, ki adagolt ki elszedett. A kihulló szalmát, töreket és pelyvát külön kazalokba rakták. A munka végeztével következett az aratóünnep, amely már a középkorban is szokás volt – írja a Wikipédia.

Manapság, teljesen gépesített a termény betakarítás. Hatékonyabb, gyorsabb, és kevesebb ember munkáját veszi igényben. A modern aratógépek képesek mérni szemveszteséget, nedvességtartalmat, GPS pedig segít a táblatartásban.

 

*

Péter- és Pál-napi szentmise

Tegnap, az arad-belvárosi római katolikus templomban – a vírusjárvány miatti óvintézkedések messzemenő betartása mellett – 10. 30 órakor kezdődött ünnepélyes szentmisén p. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök Máté evangéliumából vett idézettel indítva, az egyházalapító Szent Péter, Róma első püspökének és Pál apostolnak az önfeláldozó munkáját, Isten szolgálatának a mártírhalál árán is felvállaló szentek példamutató magatartását értékelte.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu