Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2022. január 17., 13.20
Aradi Magyar Napok, 2021

Tábornokok útjai

Írta: Jámbor Gyula
2021. október 04., 16.15 Hétfõ / Arad

„Az október 6-i megemlékezéssel befejeződő Aradi Magyar Napok egyik legszebb és legértékesebb rendezvénye.” (Az Arad Megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő)

 „Megtiszteltetés számunkra, hogy közösen rendezzük ezt a szimpóziumot és kiállítást” (Az Arad Megyei Múzeum igazgatója)

„Pár éve kegyelmi állapotban élünk.” (Az Aradi Kölcsey Egyesület alelnöke)

 

A fenti három idézetből kisejlik, hogy az október első napján az aradi Kultúrpalota kistermében tartott rendezvényre baráti (mondhatnám egyszerűbben: normális) légkörben került sor: a Tábornokok útja elnevezésű szimpóziumot a Kölcsey Egyesület és az aradi múzeum közösen rendezte.

Ha egy mai (magyar) fiatal azt mondaná erre, hogy mi ebben a pláne, kérdezze meg magyar érzelmű szüleit.

 

***

 

Szóval: október első napján a tizenhárom aradi vértanúra emlékezett a város magyarsága néhány színvonalas előadáson. A magam részéről mégis a bevezető, köszöntő, egy (remélhetőleg) újfajta szemléletet tükröző megnyilatkozásokat tartom a legfontosabbaknak.

Fekete Károly, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnöke nem hiába szólt „kegyelmi állapotról”: néhány esztendeje a megyei múzeum mostani vezetőségével (mit számít a megfelelő ember a megfelelő helyen!) kimondottan jók a magyar megnyilvánulások, például Kölcsey Galéria-kiállítások megrendezése terén az  együttműködés – ami egyébként a múzeum, s ezáltal a többségi közösség számára is üdvös.

Dr. Sorin Bulboacă (egyetemi oktató) megtisztelőnek nevezte a szoros együttműködési kapcsolatot a magyar kulturális szervezettel.

Az együttműködés, közös munka, erőfeszítés tudomásom szerint mindig, mindenhol jobb eredményeket hozott a szembenállásnál.

 

***

 

Kövessük, röviden, a szimpózium témájának megfelelően, a Tábornokok útját.

Jól megválasztott cím, beleférnek az 1848–49 előtti, alatti és utána következő események is.

Klapka György tábornok, Komárom hőse, aki nem került be az aradi 13-ba, Temesváron született és a Duna menti erődítmény megerősítőjeként, hős védőjeként lett a forradalom és szabadságharc történetének szereplője. Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója értekezett személyéről és érdemeiről. (Ma a tábornok déd- és ükunokái, sőt szépunokája is emlékeznek rá.)

Dr. Zakar Péter történész professzor, a Szegedi Tudományegyetem prorektora a katonacsaládba született Vécsey Károly tábornok és Duffaud Karolina, egy zsombolyai földbirtokos feleségének a kapcsolatáról értekezett. Kettejüket 1849 augusztusában a soborsini pap adta össze (némi fenyegetés hatására), holott tkp. bigámia esete forgott fenn. A hősök hősök, de alkalomadtán ők is csak esendő emberek.

Triznya Arnold történész (ELTE, Budapest, Kiskunhuszár-honvéd Hagyományőrző Egyesület) az 1849. július 2-i komáromi–ácsi csatában „hadistenként harcoló” Görgei Artúrról beszélt: a legendás hadvezér személyes bátorságával, helyzetfelismerésével, gyors döntőképességével, ha meg nem is nyerte, de nem bukta el a vesztésre állt csatát.

Dr. habil Bodó Barna egyetemi docens (Sapientia, Kolozsvár) egy fájó témáról, az 1848–49-es forradalom emlékjeleinek sorsáról értekezett. 2018-ben, amikor egy hazai szerb történész barátja sugallatára témába vágott, kevés, ma már mintegy száz hasonló – elpusztított, nyoma veszett – bánsági emlékjelről van tudomása. Hogy csak néhány példát említsek: az aradi Kossuth-szobor, a Búsuló Arad, Fábián Gábor eredeti szobra, a Krasszó-Szörény megyei Ruszkabányán a Maderspack-emlékmű – helyére a román katona emlékműve került –, a Temes megyei Nagyszentmiklóson a hely szülötte, a nagy nyelvész Révai József szobrának talapzatára Eminescut ültették – és hol vagyunk még a száztól? Kutatásait egyébként nagyban segítették aradi helytörténészek, muzeológusok is.

Ha igaz, a szimpózium (szerkesztett) anyagát a szándék szerint majdan kétnyelvű, magyar–román változatban is megjelentetik.

Majdnem befejezésül Mizsur Anita aradi muzeológus Mi történt velük címmel a kivégzett 13 tábornok további, halál utáni sorsáról értekezett.

A „végállomás” 1974 októbere, amikor az aradi Vesztőhelyen, az emlékoszlop alatt kialakított nyugvóhelyen (román–magyar államközi megegyezés keretében) elhelyezték a 13 közül 11 aradi vértanú földi maradványait. Addig többen (aligha illő kifejezéssel) kalandos utat jártak be – néhányan úgy, hogy 1849. október 6. napját követően a hozzátartozók megvesztegették a kivégzőhely, az akasztófa mellé kirendelt császári őröket, hogy elvihessék a vértanúk tetemeit.

És végül az utolsó „felvonás”: dr. Bajzik László (polgári foglalkozását tekintve mérnök) Triznya Arnold közreműködésével bemutatta Az aradi vár építése és hadieseményei az 1948–49-es szabadságharcban c. könyvét, és dedikálta is az érdeklődőknek.

 

***

 

A kiemelkedő színvonalú, október első napján megtartott szimpóziumon természetesen viszonylag kevés aradi vehetett részt. Ha az előadások nyomtatásban megjelennek, biztosan többeket fog érdekelni.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Radnai István / Csütörtök, 2021. október 07., 09.30 Válaszoljál rá!

Gratulálok!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu