Vállalni, hogy kik vagyunk, mit akarunk

Több mint egy évtizede január 22., a Magyar Kultúra Napja táján osztja az Aradi Kölcsey Egyesület évente két díját. Az idei ünnepségre január 25-én, csütörtökön az estébe nyúló órákban került sor az Aradi Bábszínházban, amely egyúttal az Aradi Kamaraszínház székhelye is.

És mi mással indulhatott volna a zsúfolásig megtelt terem közönsége előtt a rendezvény, mint Kölcsey 195 éve, 1823. január 22-én befejezett, utóbb megzenésített, a magyarság nemzeti imájává vált Himnuszával?

Fekete Károly műsorvezető, a Kölcsey alelnöke megnyitójában egy (alighanem sokak számára ismeretlen) szicíliai költő sorait idézte: „Egy nép akkor válik szegénnyé és / rabbá, / amikor ősei nyelvétől / fosztják meg: / akkor mindörökre elvész.” Majd a megjelentek – köztük az Arad megyei magyar parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad-megyei szervezete elnöke, közéleti, egyházi és szellemi életünk elöljáróinak köszöntése után Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek a Magyar Kultúra-napi beszédéből idézett: „Ünnepelhetjük, mondhatnánk ironikusan, hogy egyáltalán még itt vagyunk, hisz olyan száz esztendőt tudunk magunk mögött, amely alatt többször célul tűzték ki, hogy a magyar kultúra nyomait is eltörlik ebből a tájból. És bizakodóak vagyunk, mert tudjuk, hogy mit akarunk” „Büszkén kell vállalnunk azt, hogy kik vagyunk, mit akarunk, milyen jövőt szeretnénk magunknak.” 

Valahogy így vagyunk ezzel mi, aradi magyarok is – folytatta a műsorvezető –, hogy Aradon a Magyar Kultúrát ünnepeljük, s van, ki ünnepelje – s vagyunk, akik ezt a kultúrát és azt az erkölcsi tartást valljuk magunkénak, amelyet ez a kultúra megtestesít, ellenállva külső s belső nyomásnak és kényszerítésnek – nemzetgyalázóknak és „européer” megmondóembereknek, bürokratáknak.

Bejelentette ugyanakkor, hogy megjelent a Kölcsey Egyesület 2015–2016-os évkönyve – ismertetésére később visszatérünk.

Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke köszöntőjében egyebek közt elmondta: 2004 óta az aradi Kölcsey Egyesület ezen a napon adja át díjait, amit olyan személyek vagy intézmények kaphatnak, akik, amelyek tevékenységükkel hozzájárulnak az aradi magyarság identitásának megőrzéséhez, gyarapításához, szellemi és épített örökségének megőrzéséhez, kisközösségek építéséhez, illetve, akik az egyesületet támogatják ebbéli munkájában. Ismertette továbbá, hogy az Egyesület – hagyományaihoz híven – ajándékban is részesíti kitüntetettjeit: ez alkalommal (az oklevélen és Kölcsey-plaketten kívül) Simó Margit aradi képzőművész Dante: Divina commedia c. monumentális kiállításának egy-egy grafikájával, meg magának a kiállítás anyagát tartalmazó rendkívül igényes albummal. (Amelynek első száz példánya számozottan, a szerző aláírásával jelent meg, a későbbiekben a Kölcsey Egyesület támogatói, valamint, korlátozott számban, a nagyközönség számára is hozzáférhetővé válik.)

Ezek után került sor az idei Kölcsey-díjasok bemutatására.

A hölgyek iránti udvariasság jegyében először Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke állt a színpadra, aki „Az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméjének őrzéséért, annak aradi vonatkozásai feltárásában végzett évtizedes munkájáért és a Szoboszlay-per áldozatai emlékének ápolásáért” érdemelte ki a megtiszteltetést. Laudációt Nagy István pécskai tanár, egykori (tornyai) iskolatárs mondott róla, kiemelve a későbbi geológus-mérnök szakmán kívüli tevékenységét, többek között kolozsvári egyetemistaként a Visszhang mozgalomban „örökmozgó mindenesként” való részvételét, újságírói tevékenységét (előbb külmunkatársként az Ifjúmunkásban, az aradi Vörös Lobogóban, majd több mint tíz éven keresztül az Előre és utódja, a Romániai Magyar Szó tényleges alkalmazottjaként), az Arad–Pécs Román–Magyar Baráti Társaság romániai felének vezetőjeként végzett munkáját. 2003-ban adta ki első, nagy sikerűnek bizonyult könyvét (az 56 után 57-en a temesvári perben c. kötetét), amely a Szoboszlay-vezette mozgalom még élő résztvevőivel folytatott interjúk gyűjteménye. 2005-ben megalapította az In memoriam 1956 Egyesületet. A téma erdélyi kutatóinak részvételével minden évben több előadást és emlékműsort szerveztek, 2009-től több (aradi, pécskai) emléktábla felállításának kezdeményezője, ugyanabban az évben könyvet írt szülőfalujáról, Tornyáról, 2013-ban jórészt neki köszönhetően emlékművet állítottak Pécskán az 1956-os áldozatoknak.

Az idei Kölcsey-díj másik kitüntetettje Kocsis Rudolf szobrászművész, „Aradi magyar vonatkozású köztéri szobrainak visszaállításában kifejtett munkájáért és Arad új, magyar köztéri szobrainak alkotójaként”. Laudátora Puskel Péter újságíró, helytörténész, a művész régi ismerője és barátja.  

„Ha megszólal, szűkszavú, megfontolt, túlzásoktól mentes. Ám, mindezek ellenére magabiztosan halad az útján, és a benne lakozó négyes ’én’ – szobrász, restaurátor, egyetemi oktató és borász – kibontakozására annyi időt és energiát áldoz, amennyi éppen az adott helyzetben szükséges.”, mondta a méltató.

A Jászvárosi Egyetemen frissen diplomázott fiatal szobrász első munkahelyén, Piskin került közeli kapcsolatba az avatott kéznek is nehezen engedelmeskedő kemény anyagokkal. 1989 után sikerült visszatérnie Aradra, 1991-ben már tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, s az elsők egyikeként doktorált képzőművészetből. „Az archaikus tárgyakat a művészi megjelenítés eszközével igyekezett átmenteni rohanó városi világunkba. Számára ugyanis a szülőház életrajzi motiváció, az identitás, a hovatartozás jelképe. Ezt a szakmai credóját tükrözik a Kontrasztok, a Nyomok és a Töredékek ciklus alkotásai is”, értékelt Puskel Péter. Kezdeti kedvenc anyagát, a fát fokozatosan felváltotta a bronz. Számos kisplasztikája mellett az ezredforduló éveiben születtek meg mellszobrai: Moise Nicoară, Fábián Gábor, Godó Mihály páter, Szent Gizella, Salacz Gyula, valaminta nagylaki templom falára tervezett dombormű. És nem utolsósorban a Csiky Gergely Főgimnáziumfolyosóján a névadó büsztje. A méltató kiemelte: az aradi Szabadság-szobor újraállításakor a talapzat 84 kövét restaurálta, közreműködött a Szentháromság-szobor visszaállításában. Restaurátori tehetsége és tudása nélkül aligha került volna a Csiky Főgimnázium falára az iskola padlásán talált, darabokra tört értékes Petőfi-dombormű, Aradi Zsigmond elfeledett és véletlenül előkerült munkája.

***

Miután a kitüntetettek Márkus János Kölcsey-egyesületi titkár közreműködésével átvették a díjakat és érezhetően megilletődve köszönetet mondtak a megtiszteltetésért, két jeles magyarországi művész, Tallián Mariann és Lázár Balázs adta elő zenés-irodalmi összeállítását Arany János-balladáiból, amelyet az éppen zárult emlékév alkalmából mutattak be számos helyen az anyaországban és a határain túl. A két előadó egyébként nem először járt Aradon.

Arany János a világirodalom kétségtelenül egyik legnagyobb balladaköltője, s ha e műfajban írt alkotásai jó, sőt kiváló előadásban hangzanak el, a hallgató megborzong a gyönyörűségtől. Tallián Mariann (ihletett hegedűjátékával is) és Lázár Balázs nagyszerű élményben részesítette hálás közönségét egy szép ünnepség méltó befejezéseként.

Telki György