Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. április 03., 10.48

2012 – az emberiség legjobb éve(?)

Írta: Jámbor Gyula
2013. január 03., 14.22 Csütörtök

Hiába mondja bárki, hogy már annyit élt és tapasztalt, hogy nem érheti meglepetés.

Bizony érheti.

Itt van, például a brit The Spectator konzervatív hetilap cikke, ami nem kevesebbet állít, mint azt, hogy 2012 volt az emberiség eddigi legjobb esztendeje! És nehogy azt higyjék, hogy a The Spectator valamilyen himi-humi, nemrégiben megjelent, agyament ötletekkel gyors népszerűségre törekvő bulvárlap lenne, hiszen 1828-ban alapították,  rengeteg viharon és tapasztalaton esett át, szerkesztői és munkatásai pedig közismert és elismert emberek.

De lássuk, mit hoznak fel érvül és bizonyítékul a valljuk be, nem éppen nyilvánvaló állítás bizonyítására?

Azt írja az újság, hogy soha az emberiség történetében nem volt kevesebb éhínség és betegség, mint most, és soha nem regisztráltak ekkora fellendülést. Még akkor sem, ha a Nyugat még gazdasági bajokkal küszködik is, a fejlődő országok minden eddiginél nagyobb ütemű fejlődést mutatnak. „A háborúk és a természeti katasztrófák okozta elhalálozások száma nagyon alacsony. Igazi aranykorban élünk” – állapítja meg a lap kiadója és vezércikkírója, Fraser Nelson. Hozzáteszi azonban: ha a politikusokat hallgatjuk meg, ellenkező megállapításra jutunk: hogy veszélyes és durva világban élünk, amelyben a dolgok egyre rosszabbul mennek. Az emberiség nagy lépéseit azonban nem a politikusok, hanem a közemberek teszik meg, a kormányok mozognak, de nem haladnak – a kormányoktól eltekintve azonban a haladás látványos.

Ennek igazolására Nelson számos példával él. Az ENSZ által 1990-ben meghirdetett program egyik célkitűzése: 2015-ig a felére csökkenteni a világ szegénységének szintjét. Tavaly a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a célkitűzést már 2008-ra sikerült teljesíteni, bár nem kormányerőfeszítések, hanem a globális kapitalizmus által diktált ritmus eredményeként. A Földön az egyenlőtlenség kisebb, mint bármikor, a globalizáció tehát egy egyenlőbb, egyszersmind gazdagabb emberiséghez vezetett. A pesszimisták állítása szerint nem lehet fenntartani a fejlődés ütemét a környezet elpusztítása nélkül – a statisztikák azonban azt mutatják, hogy a gazdag országok az utóbbi hét esztendőben évente 6 százalékos fejlődést mutattak, az üzamanyag-használat viszont 4 százalékkal csökkent. Azok a félelmek, melyek szerint a kőolaj gyorsan kifogy, oktalannak bizonyultak, az egyesült államokbeli mérnökök új kitermelési eljárásokat fedeztek fel, s bár az emberiség száma az utóbbi két évszázadban egyről hétmilliárdra nőtt, a mostani idők az energiabőség éveinek számítanak.

És akkor még nem beszéltünk az orvostudományban és a technológiákban bekövetkezett haladásról, amelyekre Nelson szintén több példát hoz fel. Köztük egy olyat is, amely szerint 2-3 nemzedéken belül Banglades (ma a világ talán legszegényebb országa) ugyanolyan életszínvonallal rendelkezik majd, mint Nagy-Britannia.

A szerző végső megállapítása: az új esztendőbe lépésünkkor arra kell gondolnunk, hogy minden probléma dacára a béke, a haladás és a felvirágzás erői bizonyulnak a legerősebbeknek.

***

Vajon kedves olvasóink közül hányan mertek volna megfogalmazni ilyen gondolatokat jelenünkre és jövőnkre vonatkozólag?

Mi itt, Kelet-Európában, az Európai Unió egyik legszegényebb országának polgáraiként nem egészen így látjuk a dolgokat. De nem lenne rossz, ha Mr. Fraser Nelsonnak lenne igaza.  
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu