Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. június 21., 19.39

Pápa Svédországban

Írta: Jámbor Gyula
2016. október 31., 16.00 Hétfõ

Tegnap Ferenc pápa két-, bár inkább másfélnapos látogatásra Svédországba érkezett. Önmagában nem volna szenzáció, hisz az argentin származású – idén decemberben nyolcvanesztendős – római katolikus egyházfő, elődjéhez hasonlóan, rendkívül aktív, és pápaként nem is elsőként látogatott el a skandináv országba, hisz II. János Pál 1989-ben megelőzte. A szenzáció az, hogy a reformáció fél évezredes fennállásának alkalmából kereste fel Svédországot.

A katolikus pápa és a reformáció: igazi tűz és víz, mondhatnák.

Annak idején a pápa kiátkozta Luthert, a katolikus német–római császár elfogatóparancsot adott ki ellene. A német fejedelmek (akkoriban nagyon sokan voltak) egy része azonban mellé állt, a császár és a Luthert támogatók között kitört háborúnak az 1555-ös augsburgi vallásbéke vetett véget. Ennek talán legfontosabb (aligha demokratikus) előírása szerint „Akié a föld, azé a vallás” (Cuius regio, eius religio), azaz a fejedelmek eldönthetik, melyik vallási irányzatot választják, alattvalóiknak pedig, ha tetszik, ha nem, azt kell követniük.

Mindez több száz éves történelem, kihatásai ma is érezhetőek.

Tegnap, október 31-én ünnepelte a keresztyénség – a magyarban a reformátusok egy betű, az y eltolásával (kereszténység-keresztyénség) is jelzik a katolikus vallással szembeni elkülönülésüket, aláhúzva: a protestantizmus (evangélikus, református, unitárius, anglikán, neoprotestáns vallások) más, mint a katolicizmus, hisz éppen annak (bizonyos gyakorlatainak) jogos tagadása, de mindenképpen a vallás megújítása, megreformálása jegyében keletkezett.

Most pedig a pápa, a katolicizmus első embere ott van a protestantizmus egyik fellegvárának számító országban: majd’ fél évezrede a lutheránus vallás elsősorban az észak-német területeken, valamint Skandináviában terjedt el – persze Közép-Európában, Magyarországon is voltak hívei. Svédország (csak zárójelben: jelenleg a Föld egyik legelvilágiasodottabb országa) a protestantizmus egyik „őshazája”.

A protestantizmus visszaszorításáért indított (mellesleg, vagy talán nem: a katolicizmus megújításával is járó) ellenreformáció vezető személyisége Szent Loyolai Ignác, a jezsuita rend megalapítója, azé a rendé, amelynek képviselőjeként (először a pápaság történetében, 2013-ban) Ferenc pápát megválasztották a katolikus egyház fejévé.

Mindezek ismeretében, aligha indokolatlanul, történelmi pillanatnak nevezhetjük, hogy a (jezsuita) pápa a reformáció fennállása félezredik évének indító pillanatában Svédországba látogatott. Tegnap, Malmőbe érkezése után Lundban a svéd királyi családdal találkozott, az ottani lutheránus székesegyházban a Lutheránus Világszövetség, a Svéd Evangélikus Egyház és a Római Katolikus Egyház közös ökumenikus imáján vett részt, ma pedig Malmőben szentmisét mutat be.

Ferenc pápa részvétele a reformáció nagy ünnepén  legalább két dolgot bizonyít: azt, amit már tudunk, hogy a pápa az ökumenizmus elkötelezett híve, s azt a meggyőződését, hogy – amint azt egy látogatása előtti interjúban megfogalmazta: „A közelség mindenkinek jót tesz, a távolság viszont megbetegít bennünket”.

Az utóbbi években voltak kísérletek a keresztény (ugyanazon Istenben hívő) egyházak és híveik közelítésére, ennek ellenére ma is áthidalatlanok bizonyos eltérések (példaként csak a karácsony, húsvét megünneplésének időpontját idézve). A liturgia eltéréséről (mondjuk ortodox és más keresztény vallások között) ne essék szó: az elvi szempontból lényegtelen. Az viszont lényeges, hogy – ismét a pápát idézem –: merev szemléletben nincs lehetőség reformra.

Ferenc pápa, tegnap és ma újabb kísérletet tett, tesz a sokarcú, de azonos célú, hitű kereszténység összefogása érdekében. Bár a muszlim vallás tekintetében is ekkora sikerrel járna.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu