Március 14-én törvényhozási választásokat tartanak az Iráni Iszlám Köztársaságban. A szavazás valójában a konzervatívok közötti csatározásokról és Mahmúd Ahmadinezsád elnök jövőjéről szól. A 43 millió szavazó egyébként előzetesen már megszűrt jelöltekre adhatja le voksát.
A parlamenti választásokban ezúttal a reformereknek csak mellékszerep juthat, a valódi küzdelem ugyanis a konzervatív táboron belül várható, ahol Ahmadinezsád támogatói fognak összecsapni a pragmatistákkal. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek a támogatói és milyen arányban kerülnek majd többségbe a törvényhozásban.
Ezzel ugyanis meghatározhatják az elnök utolsó hivatali évét, de ami még ennél is fontosabb: befolyásolhatják a jövőre esedékes elnökválasztás végeredményét. Nem véletlen tehát, hogy Ahmadinezsád egykori kihívói – többek között Ali Laridzsáni volt nukleáris főtárgyaló vagy Mohamed Baker-Kalibaf teheráni főpolgármester – mind a jelenlegi elnök ellen kampányolva külön listán indulnak. Ám még náluk is nagyobb veszélyt jelentenek az elnök pozícióira Rafszandzsáni és Khatami egykori államfők, akik élesen bírálják Ahmadinezsád politikáját.
Noha a pénteki szavazást követően biztosan nem történik alapvető változás az iráni politikában, a választásnak komoly tétje van. Az elnök népszerűségének tesztelése ugyanis egyfelől az általános közhangulatot mutatja meg, amelyet számításba véve dönthet majd Khamenei ajatollah, hogy kit is támogat az elkövetkezendő elnökválasztáson. (Ez elsősorban az Egyesült Államokkal való kapcsolat miatt fontos).
Másfelől a választási ígéretek megvalósításának elmaradása miatt jelentkező kiábrándultság a mérsékelt konzervatívok malmára hajthatja a vizet, akik megfelelő részvétel mellett átvehetik az irányítást a törvényhozás felett. Mindez pedig eltolódást eredményezhet a politikai centrum felé, ami ha a forradalmi ideológiát nem is változtatja meg, de mindenképpen rugalmasabb magatartást teremthet olyan kritikus területeken, mint például az ország gazdaságpolitikája. S éppen ez az, ami a leginkább foglalkoztatja az iráni választókat.
Elegük van Ahmadinezsádból
A forradalmi vezetés ugyan mindhárom hatalmi
ágat az ellenőrzése alatt tartja, de Ahmadinezsád elnöksége alatt kiéleződtek a
konzervatív táboron belüli ellentétek. A radikális külpolitikai retorika és a
gazdasági félretervezés az Irán ellen újabban foganatosított szankciókkal
párosulva megkongatta a vészharangot a konzervatív körökben.
Az elnök populista politikáját a társadalom tagjai mellett egyre többen kérdőjelezik meg a vezetésen belül is. Ahmadinezsádot pedig több ízben, például a nukleáris kérdést illetően, maga Khamenei ajatollah utasította rendre az elmúlt időszakban.
A legdemokratikusabb diktatúra?
Az iráni politikai rendszert találóan úgy
szokták jellemezni, hogy az a legdiktatórikusabb demokrácia és a
legdemokratikusabb diktatúra. 1979-ben egy olyan kettős felépítményű rendszer
jött létre, ahol minden demokratikus intézménynek megvan a maga
antidemokratikus párja. Az alkotmány értelmében ugyan a közvetlenül választott
parlament feladata a törvényhozás, a gyakorlatban azonban csak másodhegedűs
lehet a kinevezett tagokból álló Őrzők Tanácsa mellett.
A mostani választáson a diktatúra ellenére a jelöltek különböznek egymástól, a verseny pedig akár erős is lehet közöttük, így az eredményt igencsak nehéz előre megmondani. Mint ahogyan Ahmadinezsád megválasztása is meglepetés volt három évvel ezelőtt.
Szelektált jelöltekből választhatnak
A mezslisz, az iráni parlament 290 tagját az
állampolgárok közvetlenül, kétfordulós rendszerben választják meg. A szavazásra
jogosultság korhatárát ebben az évben emelték fel tizenötről tizennyolc évre,
így most közel 43 millió iráni járulhat az urnákhoz pénteken, és választhat a
közel 4600 jelölt közül. A képviselőjelöltséghez iráni állampolgársággal és
felsőfokú végzettséggel kell rendelkezni, valamint 30 és 75 év közöttinek kell
lenni. A szabályozás értelmében az aspiránsokat az iszlám és a rendszer iránti
lojalitást figyelembe véve az Őrzők Tanácsa szelektálja előzetesen.
Négy esztendővel ezelőtt a reformpárti
képviselők tömeges diszkvalifikálására került sor, a túlzottan kritikus
jelölteket pedig ezúttal is igyekeznek távol tartani a politikától. Az indulók
közel 40 százalékától – döntő többségében a reformista tábor tagjaitól – vonták
meg a választáson való indulás lehetőségét. Akadnak köztük olyanok is, akik
jelenleg parlamenti mandátummal rendelkeznek. Első körben még Khomeini
ajatollah unokáját is kizárták, később végül mégis engedélyezték az indulását.
A választás ennek ellenére még mindig nyitott.
(FN)
