A „szabadság városában” felállva ünnepelték Bródy Jánost

Zsúfolásig megtelt október 9-én, csütörtök este a temesvári Zenelíceum előadóterme, ahol a zenei karrierje kezdetének 50. évfordulóját ünneplő Bródy János, a legendás Illés és Fonográf zenekarok egykori tagja koncertezett. A hatvanas éveinek végét taposó, a magyar beatzene atyjaként emlegetett Bródy János ma is éppen olyan szerény, szimpatikus, intelligens, játékos kedvű „fiatalember”, mint fél évszázaddal ezelőtt, amikor Koncz Zsuzsa ajánlására meghívták az Illés zenekarba.

A hosszú hajú, mosolygós, enyhén megkeseredett Bródy János kopott farmerben, egy szál gitárral lépett a Zenelíceum színpadára, melegen köszöntve a „szabadság városának” magyar közönségét. Koncertje első részében a „Filléres emlékeim”, a „Földvár felé félúton”, a „Mama kérlek”, az „Egy hétig tart egy szerelem” című, szólókarrierjének első időszakában született dalaival melegítette be a közönséget Bródy. Következtek Az Illés szekerén című, ismét politikai töltetet hordozó legújabb lemezének dalai, amelyek közül az édesapja emlékének szentelt „Ezek ugyanazok” vagy a „Lesz még egyszer” című szerzemények a mai, de a régiekre kísértetiesen hasonlító hatalomnak üzennek az örök lázadó zenésztől már az 1960-as években megszokott formában. A „Micimackó” végleg oldotta a hangulatot, az óvodásoktól a deres hajú nyugdíjasokig mindenki együtt énekelte a dalszerzővel, hogy „Hull a hó és hózik, -zik,-zik/ Micimackó fázik”. A koncert utolsó részében a „Ne várd a májust”, a Ha én rózsa volnék”, „Az utcán (a másik oldalon)” és sok más halhatatlan dalával ajándékozta meg a közönséget Bródy János, akit állva ünnepelt és nem akart leengedni a színpadról a hálás temesvári közönség. A közel kétórás koncert végén Az Illés szekerén című albumát dedikálta a Kossuth- és Liszt Ferenc díjas énekes, gitáros, szövegíró és zeneszerző, a magyar beatzene legendás alakja.