Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. szeptember 17., 11.14
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas
– Beszélgetés Schreiber Istvánnal, az EMKE Hunyad megyei szervezetének elnökével –

Cselekvő közösségekre van szükség

Írta: Gáspár-Barra Réka
2008. április 16., 12.00 Szerda / Hunyad
Az 1991-ben újraalakuló, valójában 123 éves múltra visszatekintő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről ma már kevesen tudják, hogy megalakulásának ötlete itt, a dél-erdélyi szórványban született.


Az EMKE idei, e hétvégén megtartott közgyűléséről hazatérő Schreiber Istvánnal, az egyesület Hunyad megyei elnökével elevenítettük fel az EMKE-alapító Kúunok emlékét, és beszélgettünk múltról, jelenről, kultúráról és az ezt éltető közösségekről.

– Bár az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapító közgyűlése 1885. április 12-én a kolozsvári Vigadó dísztermében zajlott, a szervezet megalakulásának ötlete a szórványvidéken alakult ki, nevezetesen Hunyad megyében, ahol gróf Kún Kocsárd, Szathmáry György, Sólyom Fekete Ferenc, felismerve a szórványmagyarság körében észlelhető asszimiláció veszélyét, egy erős művelődési, történelmi egyesület létesítését szorgalmazza. Itt végül 1882-ben meg is alakul a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság, amely aztán több évtizeden át fejt ki jelentős tevékenységet. Az ötlet azonban tovább csírázik, ebből növi ki magát a Kolozsváron megalakuló EMKE, melynek egyből tiszteletbeli elnöke lesz gróf Kún Kocsárd, pár évvel később pedig a szintén Hunyad megyében tevékenykedő gróf Kuún Géza lesz az egyesület országos alelnöke – tekint vissza a kezdetekre Schreiber István.

– Erdélyben néhány EMKE-szervezet túlélte Trianont. Mi történt itt, Hunyad megyében?
– Itt, sajnos, Trianon az EMKE és általában a közművelődés halálát jelentette. És ezt nem csak fizikai értelemben. Tulajdonképpen 1989 után szembesültünk azzal, hogy a XX. század traumái, de különösképpen a második világháború utáni időszak egyszerűen kiölte a cselekvőképességet, a kezdeményezőkészséget az erdélyi magyarságból. Az újraalakuló EMKE többek közt ezt próbálta feléleszteni.

– Konkrétan hogyan?
– Bár annak idején központosított szervezetként létesültünk, 1989 után nagyon korán felismertük a decentralizáció lényegét és fontosságát. Az EMKE mindenütt, de a szórványban különösen arra törekedett, hogy bátorítsa az önálló, helyi kezdeményezésre megalakuló kulturális civilszervezeteket, hiszen ez nem felaprózódást, hanem kiteljesedést hoz. Így alakultak meg Hunyad megyében is, eredetileg EMKE-tagok kezdeményezésére a különböző civilszervezetek, melyek ma a hagyományápolástól az irodalmi és történelmi megemlékezések megszervezéséig szinte minden területet lefednek. Példának okáért megemlíteném a csernakeresztúri hagyományőrző egyletet, amely a helyi EMKE-szervezetből nőtte ki magát, de számtalan példa van erre a nagyobb városokban Déván, Vajdahunyadon, a Zsil völgyében is. Ugyanakkor kezdeményezői voltunk a magyarház-láncolat kialakításának. Itt, helyi szinten pedig a helytörténeti érdekességek népszerűsítésével, az időközben megalakult civilszervezetekkel karöltve igyekeztünk kiásni a történelmi gyökereket, tudatosítani az itteni magyarságban, hogy tulajdonképpen nem csak valami jöttmentek vagyunk itt a földön.

– Hányan alkotják ma az EMKE Hunyad megyei szervezetét?
– Hát kimondott EMKE-tag összesen alig negyven van. De szinte mindannyian beépültek különböző kulturális civilszervezetekbe és megsokszorozódott erővel és tagsággal szintén a kultúra ápolásán dolgoznak. Gyakorlatilag ezek az emberek jelentik a cselekvő közösséget a megyében.

– Mennyire sikerült a hajdani erős és egész Erdélyre kisugárzó EMKE szellemét feléleszteni Hunyad megyében?
– Bizonyos értelemben sikerült, hiszen szemmel láthatóan megerősödött a megye civilszervezete és ezen belül a kulturális tevékenységet folytatók köre. Bár hangsúlyozom, hogy itt szórványban manapság nem lehet éles határokat húzni kultúra, egyház, iskola, sőt RMDSZ között. Ezek a szervezési formák gyakran összemosódnak bizonyos közösségi célok érdekében. Viszszatérve a kérdésre: jelenleg jó néhány komoly gond vetődik fel a régi EMKE-élethez képest.

– Pontosabban?
– Elsősorban a dolog anyagi vonzata. Míg Trianon előtt a magyarság körében erős polgári és nemesi réteg támogatta a kultúrát, manapság szinte kizárólag a magyarországi nagy alapítványok támogatására lehet ilyen téren számítani. A hajdani EMKE-javak a két háború közötti idők kényszerítő körülményei között mind az államra szálltak, így ezekre sem igazán lehet támaszkodni. A másik komoly gond a kisközösségek kérdése. Hunyad megyében ilyen például Brád és Hátszeg környéke, Piskitelep, Haró és még sorolhatnám, ahol annak a maroknyi magyarnak nem igazán sikerül közösséggé szerveződni. Tulajdonképpen nincs ember, aki a közösségi életet megszervezné. Ez amúgy a nagyvárosokban is gyakran jelent gondot. A civilszervezetek megalakulása önmagában még nem elég. A korábban említett cselekvésképtelenségen túlnőtt emberekre van szükség, akik ezeket a szervezeteket cselekvő közösségekké alakítsák.

– Nézzünk picit a jövőbe. Mennyire remélhető az EMKE által is szorgalmazott közművelődési élet továbbvitele, fejlődése Hunyad megyében?
– Én bízom benne, hogy lesz folytatás, ha más formában is. Sőt, hangsúlyozom, hogy más formában is kellene hogy történjenek a dolgok. Nagyon nagy problémája az erdélyi magyarságnak, de különösképpen a szórványnak a modernizáció kérdése. Itt úgy kell ezt megvalósítani, hogy közben ne sérüljön az a cseppnyi gyökér, ami még összeköti a közösségeket. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól, hogy ma már a számítógépek, tévé, rádió, DVD világát éljük. Ehhez is alkalmazkodni kell a túlélés, fejlődés érdekében.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu