Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. április 06., 02.10
Irodalom és kultúra a Duna-régió országaiból

Donau Lounge

Írta: Jámbor Gyula
2019. december 02., 17.56 Hétfõ / Arad

Kétnapos nemzetközi fesztivál színhelye volt Arad november két utolsó napján. Sokan nem is tudtak róla, „mellékrendezvényei” folytán november 29-én, pénteken azonban szerencsére három aradi középiskolába – a német tannyelvű, Adam Müller-Guttenbrunn költőről, a Csiky Gergely drámaíróról elnevezett magyar nyelvű, valamint a román Sabin Drăgoi zeneszerzőről elnevezett művészeti líceumba is eljutott. Az említett személyiségek mindenike Arad megyei születésű, s az ott megtartott rendezvények folytán sok fiatal számára remélhetőleg emlékezetes esemény marad, annál is inkább, mivel kis műsorral készültek a találkozóra.

De mi is ez a Donau Lounge fesztivál?

2012-ben a Buch Wien (bécsi) nemzetközi könyvvásáron mutatkozott be, s azóta, mondhatni, branddé változott „egységes arculattal, de figyelembe véve programjában a helyi jellegzetességeket”, olvassuk a rendezvény sajtóanyagában.

A lényeg: azóta rendszeresen megszervezik a Donau Lounge irodalmi- kulturális rendezvényt, amely a Duna menti (a németországi, Fekete-erdői forrástól a romániai Fekete-tengerbe ömléséig számított, szám szerint) tíz országra terjedő régióban. A következő évben a bukaresti Balassi Intézet is felkarolta. A Duna (Európa második – a Volga után – legnagyobb folyója) országokat, népeket, kultúrákat (elismerten vagy sem, de biztosan valamelyes tényként) köt össze, és Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa számára a legnagyobb folyónál jóval nagyobb erővel.

 

***

Szóval, Donau Lounge.

Aradon november 29–30-án több Duna menti ország írói, költői (nyilván képviselőik által) találkoztak a rendezvényen, amelynek „fénypontja” kétségtelenül a péntek késő délutáni-esti összejövetel volt a Joy’s Irodalmi Kávéház (Avram Iancu, Szabadság tér) emeleti termeiben.

Előbb a meghívottak (sorrendben: Karácsonyi Zsolt költő, író – a Nyugati Jelen egykori szerkesztője, ma a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, az EMIL elnöke), Radu Pavel Gheo temesvári író, Orcsik Roland – szerbiai gyökerű, ma Szegeden élő prózaíró, Alen Besic boszniai származású szerb író) olvastak fel írásaikból (vers, próza), majd a „második fordulóban” valamennyien műfordítókként is bemutatkoztak. Az aradi szervezőket, közreműködőket dicséri, hogy szinkrontolmácsolással – angolról románra, magyarra, vagy fordítva (Fekete Karolina tanárnő közreműködésével), illetve az elhangzott regényrészletek más nyelvű, kivetítőn történt megjelenítésével – némi kivétellel – nyomon tudták követni az előadásokat.

Magam, bevallom, a felolvasásnál is nagyobb várakozással tekintettem az ún. kerekasztalra, amelynek azt kellett boncolgatnia, hogy léteznek-e hasonlóságok, átfedések a Duna menti országok művészetében, irodalmában, képzőművészetében, építészetében, zenéjében stb. Van-e egy ún. Duna menti identitás?

Nos, a kerekasztal résztvevői – a fentebb említetteken kívül Josef Trattner író, képzőművész (Ausztria, aki a rózsaszín dívány néven emlegetett, helyi irodalmárokat megszólaltató performanszai néven vált híressé Románia számos városában is), a krakkói (Lengyelország) Lukasz Galusek – egy lengyel–angol nyelven megjelenő folyóirat főszerkesztője, de főleg Pavel Şuşară (ha jól értettem: hazai cseh származású író) egy közelebbi térség valós történelme iránt érdeklődőnek számos érdekes részlettel szolgálhat arra, hogy a mai írók hogyan értékelik a történelmet.

 

***

A november 30-i összejövetelen néhány (nem egészen kis) meglepetés ért.

Az egyik: a Joy’s klubbeli összejövetelt levezető Márton Evelin (a műsorfüzetben HU/RO) kitűnő románsággal szólt a hallgatósághoz. Mint utóbb tőle hallottam: a kolozsvári egyetemen végzett. A későbbiekben felszólalt Laczikó Enikő magyarországi államtitkár, ugyancsak felsőfokú román nyelvtudással. Ő Csíkszeredából származik.

A kerekasztal-értekezletet levezető Kósa András László (HU) jó románsággal szólt a hallgatósághoz.

Valamikor a Duna mentén (meg máshol) voltak idők, amikor lakóik, saját jól felfogott érdekükben is megtanulták és beszélték egymás, szomszédjaik nyelvét. Temes vagy Arad megyében számtalan konkrét példa szolgálhatna rá. Főleg a történelemben, a mai korban talán kevésbé.

Hol vannak már a „régi szép idők”?

Bizonyos vívmányait, tanulságait, amúgy talán örök, de legalábbis hosszú érvényűeket, újjá kellene éleszteni.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu