Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. április 06., 12.02
Egy rendhagyó színházi produkció margójára

„Egyéves munkánk gyümölcse a fiatalok személyes fejlődése”

Írta: Pataki Zoltán
2013. június 11., 21.00 Kedd / Temes

Hétfőn befejeződött a Virtuális Színház – Kulturális híd című, határon átnyúló magyar–román projekt, amelynek zárórendezvényére egyszerre került sor Szegeden és Temesváron. 

Az egyéves projekt keretében felkészített tehetséges fiatalok a két városban egy időben mutatták be a Lewis Caroll Alice Csodaországban című világhírű műve alapján színpadra állított rendhagyó színházi produkciót. Az Alice című, interneten is közvetített különleges előadás születéséről Kedves Emőkével, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház házirendezőjével beszélgettünk.

– Hogyan született meg ez a rendhagyó színházi produkció?

– Ez valóban egy rendhagyó színházi produkció, mert az előadás próbáinak elkezdése előtt a fiatalok színházi képzésben részesültek. Nagyon érdekes volt ez a feladat a rendező szemszögéből, mert első körben a gyerekekkel kellett foglalkozni. Azon kívül, hogy megszületett az előadás ötlete, a koncepció meg a szöveg, nagyon fontos volt az, hogy a gyerekekkel kellett dolgozni. Úgy kellett mindent elmondani nekik, hogy ők azt használni tudják, minden instruálást tudjanak kamatoztatni a színpadon. Valójában a munkának nagy része pedagógia volt, próbáltuk képezni a gyerekeket, erre jött majd rá a rendezés. Reméljük, hogy a színészi képzés, amit a fiatalok kaptak az elején, most meglátszik az előadásban!

– Mit láthatott a közönség egy időben Szegeden, Temesváron és az internetes közvetítésben?

– Lewis Caroll Alice Csodaországban című művének egy adaptációját láthatta a közönség, 22 szereplővel Szegeden és 24 szereplővel Temesváron. Az Alice-ben ugyanannak az előadásnak a jelmezében és díszletében, két helyszínen, két színpadon próbálnak elmondani a gyerekek egy történetet. Ezt úgy találtuk ki,  hogy interakció legyen a két színpad között: a szegedi néző láthatja mindazt, ami Temesváron történik, hozzáteszi mindazt, amit a szegedi színpadon lát, a temesvári néző pedig látja a temesvári cselekményeket és a kivetítőn hozzácsatolja a Szegedről kapott képeket és információkat. Az internetes közvetítésben mindig a fő jelenetek láthatók. Az előadás úgy van felfűzve, hogy vannak hangsúlyos jelenetek Szegeden és hangsúlyos jelenetek Temesváron – ebből kerekedik ki az egész történet. Mivel az internetes néző nincs jelen egyik helyszínen sem, totálképet fog kapni arról a színpadról, ahol az éppen aktuális hangsúlyos történet zajlik. Az előadáshoz három kamerát használunk helyszínenként, a színpadok közötti kommunikáció megoldásához.

– Mi Ön szerint ennek az egyéves munkának a legfontosabb hozadéka?

– Az biztos, hogy a gyerekek nagyon nagy utat jártak be ez alatt az egy év alatt! A gyerekekkel öt mentor dogozott Temesváron és öt mentor Szegeden, a temesvári mentorok zömében színházi beállítottságú emberek, a szegediek zömében pedagógusok voltak. Ha arra gondolok, hogy az elején mennyire szétszórtak voltak a gyerekek, mennyire nem figyeltek, félénkek voltak, meg se mertek szólalni és most azt látom, hogy mindenki felszabadultan játszik, ez óriási eredmény. A főpróbán mindenki nagyon nyíltan fel merte vállalni, hogy mit rontott el, mi tetszett neki, minek örült. A főpróba végén lezajlott beszélgetés alkalmával éreztem azt, hogy ezek a gyerekek nagyon nagy utat jártak be ez alatt az egy év alatt, nagyon sokat tanultak, sokat fejlődtek emberileg meg színházilag is. Megtanultak beszélni, tudják, hogy a mikrofont hogyan kell felvenni, jelmezben hogyan kell viselkedni, a kulisszák mögött nem szabad beszélni, ki mernek jönni bátran a színpadra. Én magam is nagyon sokat tanultam arról, hogyan kell gyerekekkel foglalkozni, de úgy érzem, a munkánk gyümölcse valójában a gyerekek személyes fejlődésében látszik meg leginkább!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu