Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. szeptember 24., 21.39
„Mindenkiben lakik egy autista gyerek”

Esőember Aradon, budapestiektől

Írta: Jámbor Gyula
2014. május 26., 14.57 Hétfõ / Arad

Előfordult már, hogy némi szorongással ültem be egy világhírű megfilmesített darab, regény (először látott) színházi előadására. Egy színházi társulat, pláne, ha vidéki, azokkal a színészekkel játszatja a darabot, amelyekkel rendelkezik; egy film (főleg ha rangos és tehetős a stúdió, producer) a legjobb előadók, rendezők között válogathat. Márpedig egyáltalán nem mindegy, ki rendezi és milyen „tálalásban”, színészekkel kerül színre egy produkció.

Az Esőember (Rain Man) filmen vált (teljes joggal) világhírűvé: az 1988-ban készült, Barry Levinson rendezte alkotás főszereplője, Dustin Hoffman a filmnek ítélt négy Oscar-díj egyikét is elvitte (kapott a film mellesleg két Golden Globe-ot meg egy Aranymedvét is), és Hoffman partnere, öccse az ugyancsak kiváló Tom Cruise volt.

A film, sok év távlatából ma is emlékszem rá, nagy hatással volt rám. Nemcsak jó, hanem szép alkotás: megható, kicsit könnyfakasztó, bár a még elviselhető ízléshatárokon belüli.

Nos, utólag (tavaly?, tavalyelőtt?) ebből a remekműből készült színpadi változat (elég furcsa módon, hisz fordítva szokott történni), amelyet a Budapesti Belvárosi Színház játszott, játszik otthon nagy sikerrel. Az Aradon, a Kamaraszínház jóvoltából pénteken este látott két előadás kapcsán állíthatom: méltán.

A darab története viszonylag egyszerű. Az aranyifjú üzletember, a pénzügyi gondokkal küzdő Charlie Babbit (Nagy Ervin) tudomást szerez gazdag apja haláláról és – mivel sohasem volt jóban vele, és fiatalon elhagyta otthonát – egyáltalán nem érinti érzékenyen az eset. Az viszont igen, hogy teljes vagyonát, mintegy hétmillió dollárt – egy ócska gépkocsit és nemes rózsatöveket kivéve – a másik fiára, a Charlie számára ismeretlen, intézetben kezelt autista Raymondra (Kulka János) hagyta. Persze, hogy meg akarja szerezni legalább az örökség felét. Amikor azonban megismeri az egyrészt furán ügyefogyott, másrészt zseniális, az első pillanatban nyűgnek tűnő bátyját, egyhetes együtt töltött „vakáció” után – amelynek során az addig emberektől, élettől elzárt Raymond sokat tanul és fejlődik – őszintén megszereti, kettejük között igazi testvéri kötelék szövődik.

Ezt a furcsa, talán nehezen hihető történetet kell „beadni” a nézőnek –  és sikerül!

Az autista szerepe nagyon nehéz, hisz a legtöbb néző által ismeretlen és különös személyiséget kell életközelbe hoznia a színésznek. Kulka János (tőle idéztem a felcímben szereplő mondatot) ezt maradéktalanul megtette. Kellemes meglepetésre semmivel sem maradt nagyszerű teljesítménye alatt Nagy Endre (Charlie, az öccse): kitűnő párost alkottak, mint ahogy a többi (epizód)szereplőt – Cseh Judit, Nagy Viktor, Urbanovits Krisztina, Simicz Sándor – is teljes elismerés illeti, nemkülönben a rendező: Anger Zsoltot, a producer Orlai Tibort is. A nagyszínházat megtöltő közönség nem hiába tapsolta vörösre a tenyerét az igazi színházi élményt nyújtó est végén.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: jelzés / Hétfõ, 2014. május 26., 22.49 Válaszoljál rá!

Nagy Ervin az utolsó bekezdésben is, nem Nagy Endre.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu