Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. február 23., 02.40

Ez a hely – Kulka Jánossal

Írta: Jámbor Gyula
2013. június 10., 16.08 Hétfõ / Arad

Mi, a magyarországi színházművészet perifériáján élők – nem sokunknak jutott osztályrészül a mai magyar színpad jelentős produkcióit élőben látni anyaországi színpadokon – örülhetünk, hogy Aradon találkozhattunk Kulka Jánossal. 

Az itteni színházjáró, sajnos, többségében ötven éven felüli közönség még az „ántivilágból”, a Szomszédok című, az 1980-as évek végén kezdődött és több mint évtizedig futott (egyébként első) televíziós magyar szappanoperából ismerhette és szerette meg Kulkát Mágenheim doktor rokonszenves figurájában. Aki akkor még nem volt Jászai Mari- (1989), s még kevésbé Kossuth-díjas (2006) színész, és húsznál több művészi díja (Érdemes és Kiváló művész stb.) többségét sem kapta még meg.

De már akkor is kitűnő színész volt.

Kulka János eddig jó másfél tucat játékfilmben, tucatnyi tévéfilmben szerepelt, mellesleg (újabban – azaz jónéhány éve – a bizonyos közönségrétegben igen népszerű) dr. House szinkronhangja.

Tavaly, november legvégén újabb, Ez a hely! c., a Budapesti Belvárosi Színházban játszott egyéni műsorral lépett a közönség elé. Június 9-én pedig ezt – első külföldi bemutatóként – az aradi közönség láthatta.

De milyen ez az „Ez a hely”?

A hely, ahol élünk, a XXI. század eleje, a XX. század folytatása. Természetesen e helyet és időt nem mindenki éli meg azonosan. A válogatás egyéni, ezer közül néhány száz ember más szempont szerint válogatna.

Amit Kulka válogatása a közönség elé tár, az szerintem a legtöbbek számára bizonyára nemcsak elfogadható, hanem rokonszenves is.

A másfél órás, egy korszakot kimerítő művészi műsor természetesen nem lehet teljes, de arra elég, hogy művész véleményét, hitvallását, ha vázlatosan, nagyvonalakban is, a közönség elé állítsa sanzonban, prózai szövegben elbeszélve.

Kulka János igazi művész. Aki arról ismerszik meg, hogy ha belép a színpadra, ott van, lehetetlen nem figyelni rá. Mostani műsorában a néző nem is tudja hirtelen, hogy (számunkra meglepően) kitűnő énekhangjára, szinte eszköztelen, leginkább a(z általa kiválasztott) szöveg erejére támaszkodó intelligens előadásmódjára, a prózai szövegek és válogatott (Aznavour-, Gilbert Bécaud-, Leonard Cohen- és magyar, Cseh Tamás-, Dés-, Nádasdy- stb.) sanzonok kor- és hangulatfestő elemeire figyeljen-e.

Kiváló műsorában Demko Gergő zongorán, Sipeki Zoltán gitáron kísérte a „helyzetjelentés-szerű” műsorában, amelybe újsághíreket (igaz, egyesek, mint például az Ady-cikk, több mint százéves), egyéb aktualitásokat is belesző. Az Ez a hely!jelentés magáról és a világról. És Kulka, a két zenésszel az oldalán, igazi és nagyszerű színházat csinál, amelyet nem csupán udvariasságból jutalmaz vastapssal a nézősereg.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: gusztika / Hétfõ, 2013. június 10., 21.17 Válaszoljál rá!

Mi a fos ez a hozzászólás?

Hozzászólt: A zoperaház ajtonya / Hétfõ, 2013. június 10., 17.28 Válaszoljál rá!

Figyelj haveeeer, ez kűkemíny vót........Montam amútkór hogy a nagymutter aszonta mennnyek ela szinházba, mer izé, nem érzi jól magát osztaszongya ne mennyen kárba ja jegy. No, mondom, ha ott aztán csajok is lesznek, már mér ne, lássák má a motoros dzsekimet, nem a molynak vettem a szekrénybű. El is megyek, pedig erőssen féltem hogy nem lesz cigiszünet. Há az nem is vót, de...
Bejött egy csávó, aki nagyon hasonlitott a Nagyfehér dokira a Szomszédokbúl, akit annyira irigyeltem mindég hogy Julcsi körül sertepeltélhet oszt nem nyomja le a nagymutter érte. Aztán hirtelen mintha a John Malcovich lett volna, de mire jobban megnéztem már inkább Brúsz Viliszre hasonlitott jobban. Nem tudom hogy csinyáta de ojan vót mint amikor leslukkolom a stanglit, Nem tuttam hirtelen hól vagyok, mikor egy pesti kávéházban ja zsázad eljin, mikor a metrón a Dunajalatt, mikor valami verekedés közepén, pedig nem is a cigányok voltak. Ha mondom, nem űk vóutak, mer a tesvireket mindet ismerem. De mire még egyet slukkótam vóna, már Cseh Tamás énekelt, pont mint gyerekkoromban a rádióbú, amikor méjg apám hazahorta a pizt, és a kájhában tűz pattogott. Aztán meg, mintha csak duplaslukk lett vóna, már csak szélmalmokat láttam meg rozoga gebéken vágtató lovagot és minekhijják, izé, fegyvercipelőjit, de ebbe már nem vagyok biztos mer már alig volt előadás a taps szüneteibe. Nnna, mondok, ez vastagon megirte, igaz, a csajokra nem emlikszem, csak a Dunára, a kávéházra, a gitárra, meg arra hogy sirtam. Mi is vót a cime? a mindenit he, nem jut eszembe...Ez az, a hely még igen, de a cime nem.... A nagymutti meg választhat, vagy idejadja a bérletit nekem, vagy eztán kettőüt vesz, mer úgy niz ki a dolog, hogy én szivok, oszt mégis ű jön lebegve haza. Há ílet ez?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu