Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. augusztus 15., 13.10

Galló Géza emlékezete

Írta: Jámbor Gyula
2014. március 25., 13.39 Kedd / Arad

A Kölcsey Egyesület megtiszteli azokat is, akik a világ más tájain lettek naggyá, mondta bevezetőjében hétfőn délután a Kölcsey Egyesület titkára, Berecz Gábor.

Galló Géza az Arad megyei Simándon, annak is akkoriban magyarok, németek lakta Alsósimánd nevű részében született az első világháború kitörésének évében, és most emlékeztek meg személyéről és munkásságáról születésének centenáriumán Aradon, a Csiky Főgimnázium dísztermében, a Kölcsey Egyesület szervezésében. Az ünnepségnek külön érdekessége, hogy azon jelen volt Galló Géza leánya, az ausztráliai Canberrából érkezett Barnettné Galló Beatrix is.

De ki volt a száz éve született, 12 éve elhunyt Galló Géza?

Nehéz egy-két szóban megfogalmazni. Költő volt (1943-ban Bojhos Mihállyal együtt adott ki verseskötetet Temesváron, Szántóvetők dalolnak címmel. Író volt (prózakötete jelent meg, például Aradon is 2003-ban, a Kölcsey kiadásában Szavát ne feledje címmel, de Ausztráliában is). Katolikus pap volt (az Arad megyei Pankotán, Pécskán is szolgált – ez utóbbi állomáshelyén 1941 márciusa–1944 szeptembere között végzett munkájáról Nagy István pécskai tanár készített érdekes statisztikai adatokkal szolgáló összefoglalót). Külföldre távozása után, az egyházból kiválva családot alapított és szerető férj, apa lett. Végül, de távolról sem utolsósorban, nagyszerű szervező volt, aki új hazájában, Ausztráliában (de azelőtt még Németországban) összefogta a magyarságot, rádióműsorokat, folyóiratot szerkesztett, az Erdélyi Szövetség vezetője, majd örökös tiszteletbeli elnöke lett. „…építkező ember volt, ott, a messzi Ausztráliában is a történelmi haza szabadságharcosa”, írta róla Lezsák Sándor.

Erről a sokoldalú személyiségről beszélt hétfőn délután Berecz Gábor, majd az emlékének ápolásáért sokat tett legközelebbi aradi ismerőse, Réhon József. Végül leánya olvasta fel édesapjával kapcsolatos emlékeit („szerette az embereket és a magyarságot, amit ő szervezett, arra könnyű volt mozgósítani az embereket, az anyagi dolgok nem számítottak nála”). Közben elhangzott a csikys diáklány, a Kölcsey Színpad tagja, Kis Zsuzsanna ihletett előadásában Áprily szép verse, Fekete Károly felolvasásában az Ausztráliában élő özvegy aradi ünneplőkhöz írott levele („lélekben, gondolatban itt vagyok”) és Galló Géza egyik, a simándi gyermekkorból ihletődött elbeszélése.

Réhon József előadásában a sokoldalú közéleti és társasági ember alakját elevenítette fel, megemlítve: Galló Géza azon a Simándon született, ahonnan Török Gyula is indult, meg Simándi Böszörményi Zoltán, ott dolgozott egy ideig Tóth Árpád költő édesapja, Tóth András szobrász is. Szólt 2001-es aradi látogatásáról (ez alkalommal ultipartit kellett szervezni számára!), a költészethez való kritikus viszonyulásáról, az ismeretségi köréből az aradi Szabadság-szobor felállításához nyújtott támogatásról, ismerekedéséről, hagyatéka kapcsán is a „simándi, aradi, bánáti, de végeredményben erdélyi” személyiségéről. „Egyéniségéből erő – mondhatnám varázserő – sugárzott, karizmája volt”, állapította meg.

A rendezvény elején és végén elhangzott az aradi filharmónia tagja, Miskovics Tibor által előadott néhány zenedarab (az egyik nóta éppen Pécskáról ihletődött, ahol Galló Géza szolgált).

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu