Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. február 23., 04.03
Beszélgetés Nagy István színésszel, műsorvezetővel

Ha hallgatunk róla, attól még létezik

Írta: Gáspár-Barra Réka
2013. július 21., 20.40 Vasárnap / Hunyad

A szombaton zárult vajdahunyadi napok sikeres rendezvénye volt a Nagy–Gáspárik magyar kabaréest. A humorista párost, húszegynéhány esztendővel ezelőtt, a bukaresti tévé magyar adásából ismertük meg. Mindkettejük élete azóta más-más irányba kanyarodott. 

Gáspárik Attila az Országos Audiovizuális Bizottság élén töltött évei után a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójaként dolgozik. A Hunyad megyei születésű Nagy István szintén Marosvásárhelyen állapodott meg, ahol a Gaga Rádió igazgatója, műsorvezetője. A vajdahunyadi hangulatos kabaréest után őt kérdeztem az előadás előzményeiről, illetve az erdélyi magyarság körében élő tabutémák megközelíthetőségéről.

– Az, hogy mi itt újra ketten, illetve az egyszemélyes zenekarral, Nyágai Istvánnal hármasban léptünk fel, az kimondottan Takács Aranka helyi RMDSZ tanácsos meghívásának köszönhető. Ő ragaszkodott hozzá, hogy a mi produkciónk legyen az idei vajdahunyadi városnapok programjába beépített magyar rendezvény. Amúgy régóta próbálunk összehozni egy itteni fellépést, ami különböző szervezési okok miatt valamiért mindig elmaradt. Bár én mindig szerettem volna, hogy eljöjjünk. A szívem is egy kicsit hazahúz, mert Petrozsényban születtem és még mindig földinek érzem itt magam, bár a gyerekkoromat már Sepsiszentgyörgyön töltöttem. Az, hogy most nyár derekán nem tudtunk egy másik csapattal jönni, sem a színház hivatalos társulatával, melynek Gáspárik Attila az igazgatója, sem a GruppenHecc kabarétársulattal, amelyet én vezetek, ennek az az oka, hogy a színésztársak többsége szabadságon van. És akkor döntöttünk úgy, hogy társulatok nélkül, mi ketten elvállaljuk ezt a fellépést, mert rég megígértük, hogy ha szükség van ránk, akkor, mint a mesében, tessék elégetni ezt a hajszálat és máris ott termünk. Hát ennek köszönhetően újítottuk fel ezt a műsort, holott most számoltuk ki, hogy nyolc éve nem játsszuk, és mégis nagyon könnyű volt néhány próbával felidézni. Ha nem is a teljes Búcsúkoncertet, ami közel három órás műsor, de részleteit elhoztuk ide.

– A színpadon, humoristaként szívesen kacérkodtok az erdélyi társadalom tabutémáival is. A mindennapokban azonban műsorvezetőként dolgozol a marosvásárhelyi Gaga Rádiónál. Sajtósként mennyire látod hasznosnak, szükségesnek az erdélyi magyar társadalom tabutémáit feszegetni?

– Nem értem pontosan, hogy mi lehetne tabu. Nem hiszem, hogy a politikában lenne olyan téma, amit egy politikai kabaréban nem lenne szabad feszegetni. Sőt mindenről kell viccet gyártani, ami a köztudatban így is, úgy is benne van, nyíltan vagy lappangva. És abból születnek a legjobb poénok, a legfelszabadultabb nevetések, minél inkább elfojtott dolgokról van szó. Én tabutémát kabaréban csak olyan dolgokban látok, amit a jóízlés nem enged megnyilvánulni. És ezeket békén is kell hagyni. Nem viccelünk szentségekkel, a történelmünk, nemzetünk vagy egyéb szempontból szent dolgokkal. Habár ha megnézzük, a nép, a magyarság, különösen a székelység Jézusról, Szent Péterről is farag vicceket – a jóérzés határán belül. Tehát a humor hozzátartozik az erdélyi ember létéhez. Azt hiszem, nem is tudott volna átélni történelmi helyzeteket, ha nem lett volna meg benne ez az istenadta tulajdonság, amellyel mindent ki tudott fordítani és a visszájáról szemlélni. Kell beszélni mindenféle témáról és leginkább azokról, melyek a köztudatban tabuként élnek.

– A kérdés inkább a sajtó világára vonatkozott. Az erdélyi magyar médiában ritkán kerülnek felszínre a saját közösségünk reális gondjai. A mi hibáink. Ha a színpadon elmondod, nevetnek rajta. Ha leírod, vagy rádiósként megfogalmazod, egészen más a reakció. Szükségesnek látod-e ezeket feszegetni?

– Szerintem feltétlenül hozzá kell nyúlni ezekhez. Ugyanis attól, hogy nem beszélünk valamiről, az attól még van. Nyilvánvalóan, hogy ha például egy nehezen kiharcolt magyar intézményben sántikálnak a dolgok, akkor nem szabad rögtön a földbe döngölni, mert az ember mondjuk a sutább gyermekét sem üti, vágja, rugdossa. Sőt, az összes közül azt pátyolgatja a leginkább. Tehát úgy kell viszonyulni ezekhez a dolgokhoz, ahogy a családban egy bölcs szülő teszi. A leggyámoltalanabb gyermekét is segítgeti. De azért nyilván nem dugjuk a szekrénybe. Ő is a miénk, beszélünk róla, megmutatjuk, kivisszük a közösségbe, de kellő óvatossággal, kegyességgel viszonyulunk hozzá.

– Visszatérve a színpadi életre. Vajdahunyadon a nyolc évvel ezelőtti Búcsúkoncert 1 produkcióból mutattatok be válogatást és megpendítettétek, hogy két év múlva esedékes lenne a Visszatérés 1. Ezt készpénznek veheti a közönség?

– Azért ezt nem kell határidőnek tekinteni. Csak annyi, hogy két év múlva lesz 10 éve, hogy megvolt a Búcsúkoncert 1 és így adva volna, hogy a 10 éves évfordulóra történjék valami és akkor meg lehetne csinálni a Visszatérés 1-et. Nem tudom, hogy van-e erre valós lehetőség ugyanis roppant elfoglaltak vagyunk mindketten, más-más irányban. De mint ahogy eddig volt rá példa, hogy valami összehozott bennünket, előfordulhat, hogy ezután is lesz. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu