Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. október 20., 14.36

Két, bányás tragikomédia

Írta: Jámbor Gyula
2020. szeptember 02., 16.29 Szerda / Arad

Az átlagos színházi néző, ha beül egy előadásra, tudja a hirdetésekből, a színlapról, hogy vígjátékra, középfajú drámára avagy tragédiára számíthat-e.

Az alapvető (drámai) műfajon belül azonban további alműfajok is megjelentek, például a tragikomédia: a mű lényegében tragédia, de sok vígjátéki elemmel. Hogy milyen arányban keveredik a kettő, az a szerzőn, gyakran a rendezőn, az előadókon múlik.

Két, azonos szövegű darabot ugyanis, rendezői koncepciótól függően hatalmasan eltérő végeredménnyel lehet színpadra állítani.

Azt hiszem, ezt tapasztalhatta meg a néző a minapi, hétfő-keddi estéken az aradi nyári színházban (az Aradi Kamaraszínház jóvoltából) játszott két Székely Csaba-darab kapcsán.

Néhány szó a szerzőről: Aradon sokan személyesen ismerik, mivel „itt jártak belé”, Karinthyval szólva, a középiskola évei; ma sincs negyvenéves, de több mint egy évtizede „berobbant” a hazai drámaírás élvonalába, amikor megnyerte a BBC Radio (angol nyelvű) drámapályázatát a Szeretik-e a banánt, elvtársak? c. rádiójátékával. Nem semmi! Azóta darabjait Magyarország és Románia több színházában játsszák, nem is akármilyen sikerrel.

A „titok” szerintem az, hogy a jelenkor fontos kérdéseit feszegeti műveiben, okosan, többek között a Bánya-trilógiában (amelynek utolsó részét, sajnos, nem ismerem). Amit a hét elején Aradon láthattunk, az a Bányavakság (sorrendben a második) és a Bányavirág (az első).

Nem tudom, miért nem tartotta be a sorrendet a vendég Nagyváradi Szigligeti Színház társulata, bizonyára megvolt a (talán a fellépések megkövetelte) logika.

Ami a két darabot feltétlenül összeköti, a szerző személyén túl, az a közös rendező (Hunyadi István), a dramaturg (Cvikker Katalin, a váradi színház jelenlegi főigazgatója), meg az egyetlen közös szereplő, a Féleszű Sánta Ferit amúgy kitűnően megelevenítő (a dramaturgia szempontjából azonban enyhén fölöslegesnek tűnő) Kocsis Gyula.

 

***

A két darabról.

Néhány éve (egy aradi színházi fesztiválon?) láthatta a közönség a színház studiótermében Székely Csaba Bányavakság c. drámáját.

A darab arról szól, hogy egy székelyföldi faluban (románul alig tudó közösségében) harc dúl a polgármesterségért: az „uralkodó” alamuszi és tehetségtelen elöljáró nyilvánvalóan alkalmatlan a tisztségre, a „trónkövetelő” szélsőségesen nacionalista úgyszintén. A hatalmon lévő a „hatósághoz” fordul igazságszolgáltatásért ellenlábasával szemben, a román rendőr megjelenik, igazságot tesz, de végül (közös, elvtelen magyar összefogással) a halálban végzi.

A gyilkos alkoholizmus, a kilátástalanság betegsége mindkét darabra jellemző.

Talán a fentiekből is kiderül, mennyire bonyolult a „nemzetközi”, de főleg hazai helyzet.

S még csupán egy színdarab kapcsán értékeltünk.

Amelyet „érvényesnek”, nagy igazságot kimondónak, avagy nem annak tekintünk.

 

***

Ami e sorok írójában a hét elején a nagyváradi színház két produkciója kapcsán igazán megmaradt, az a társulat frissessége, változásra hajlama, tagjainak nagyszerű színészi teljesítménye.

A régi, nagyszerű nemzedéket egy fiatal, tehetséges követi.

A váradi színházat hosszú ideig amolyan „klasszikus”, a hagyományokat őrző társulatként könyveltük el. (Nem rossz értelemben.) De most előálltak két olyan (az aradiak által először látott) előadással, amely megváltoztathatja a Sebes-Körös menti város színházáról alkotott előítéleteinket.

Remélem, a magam nevében, hogy a régi hagyományokat sem hagyják feledésbe veszni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu