Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. augusztus 13., 06.30
XX. Nagyzerindi Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor

Művészarcok alkotás közben

Írta: Balta János
2022. augusztus 03., 17.17 Szerda / Arad

Amint arról röviden beszámoltunk, Nagyzerinden az elmúlt héten szervezték meg a XX. Nemzetközi Művésztelepet, illetve Alkotótábort, amelynek a programja egész héten zajlott.

 

Alkotó-lesen

Laukó Pál Budapestről érkezett, az alkotótáborban papírnyomatokat készített. Az éppen készülőt egy sémával lenyomtatta, utána ráfestett, majd újra nyomtatás, illetve festés következett, a végén egy kis méretű ecsettel kiigazította, letisztázta. Egy munkának az elkésztése elég hosszadalmas művelet. Olyan alkotása is van, amit három éve kezdett el, de ahányszor megnézi, mindig belejavít valahol: „Az biztosan jó lesz” – teszi hozzá nevetve. Amikor hazaér, veszi a kis ecsetet, és átnézi, ahol jónak látja, korrigálja az itt készített alkotásait. A régebbi alkotásait idén az Újpest Galériában állították ki, majd ősszel egy visszatekintő kiállításon kívánja bemutatni a műveit, amelyeket az 1960-as évektől napjainkig készített. Idén eddig három egyéni kiállítása volt. Nagyzerinden első alkalommal vett részt a művésztelep munkálatain, ahol nagyon tetszett neki a miliő. Számára ugyanis nagyon fontos a tágasság, ezért a Nagyzerinden látottak sok emléket idéztek fel benne. A gyermekkori emlékei közül nagyon fontos a körmenet, annak a színei, a papoknak a ruhái, az arany, illetve a gyönyörű vörös színek. A másik egy használt szőnyeg, amelyből kilátszanak a fekete szálak, de az eredeti színek is felvillannak. Laukó Pált ezek erősen inspirálják, ezért ezekből dolgozik. Ugyanakkor a hely szelleme is sok alkotóerőt képez a tágasságával, a színeivel. Errefelé még nem járt, noha volt Szlovákiában, illetve más szomszéd országokban, de Romániában még nem, most örvend, hogy ide is eljutott. Az is nagy élmény volt, amikor elbeszélgetett egy helybeli lakossal, egy vadász emberrel, akivel megbeszélték, milyen vadállatok kilövésére van éppen tilalom. Nagyon élvezte a beszélgetést azzal együtt, hogy maga nem vadász, csak szurkolni szokott a vadászoknak. Horgászni viszont szokott, ezért az ilyen férfias, zsákmánydolgok mindig érdeklik. Ott jártamkor még viszonylag kevés falubelivel sikerült beszélgetnie, de a házigazdák nagyon kedves emberek, akiktől sok érdekességet tudott meg a helybeli körülményekről. Régi történeteket is hallott, de azt is megtudta, hogyan érzik magukat a jelenlegi miliőben. Laukó Pál közben azt mondta el, hogyan látják Magyarországon az itteni dolgokat. Ha újra meghívják, szívesen eljön a Nagyzerindi Művésztelepre.

 

Vincze Angéla hazajár Nagyzerindre

Angéla lírai absztraktban dolgozik, ami azt jelenti, vannak általános elemek, de azt vallja: egy absztrakt képben, ha sokáig nézzük, sokkal több, izgalmas felfedezni való van, mint egy tájképben. Nemcsak megihleti a Körös-parti táj, de amikor elment úszni, a kanyarban meglátta a templomot, amelynek a látványa nagy motiváló erővel bír. Talán ezért is érzi úgy, mintha hazajönne Nagyzerindre. Harmadszorra jár itt, tehát már régebbről ismeri a helybelieket. Úgy működnek itt, mint egy nagy család. A Csáky család nagy szeretettel fogadta, minden adott ahhoz, hogy az ember alkosson, illetve jól érezze magát. A képeiről tudni kell: mivel minden festő nagyon spirituális, őt magát is megfogták e témák. Nagyon sok olyan témája van, ami a repüléssel, a szárnyalással, a lélekkel, illetve a lélekvándorlással kapcsolatos. Az öccse Nantesben él, és az Atlanti-óceán partjáról láthatók az ottani öbölben lévő halászbárkák, illetve azok, amelyek ki vannak kötve. Nagyon szereti a plasztikus dolgokat, mert nagyon érdekes, rengeteg réteget lehet felvinni a vászonra, ahol előbb-utóbb sok festék halmozódik fel. Ez egy lassú munka, mert a rétegeknek meg kell száradniuk, utána jön a látvány élménye, ami magért beszél. Egy országos mini-kiállításra készül, ami a Magyar Festészet Napjához kapcsolódik, azt ősszel szervezik meg. Az a kép is oda készült, amin éppen dolgozott, a címe: Női jövőkép, és tükörben fog majd látszódni a jövő. Tavaly is készített egy ilyen realisztikus képet a Körös-partról, illetve, amikor a Tóth Piroskáék tájházában voltak, az ottani kert végében lévő paradicsomi folyóvíz partja annyira idillikus táj volt, hogy feltétlenül meg kellett festenie. Vincze Angéla a Magyar Festészet Napja Programnak a képviselője, országos kiállításokat szervez, például a Női Vonal címűt, ahová a Nagyzerinden alkotó lányokat rendszeresen meghívja, ezúttal is megteszi, és az itt készülő képek is a jelzett kiállításon tekinthetők majd meg.

Nagyzerinden az is nagyon tetszik, hogy közel a folyó, és ha elfáradnak, csobbannak egyet a folyóban. Szeretné még egyszer megnézni a feketegyarmati templomot, ahol a szép freskó található. Azzal együtt, hogy nem először van itt, még mindig kerül felfedezni valója.

 

Gendova Miroljuba visszajáró vendég

Gendova Miroljuba a nagyzerindi művésztelepen visszajáró vendégnek számít, ezért nemcsak a helyet, illetve a környező tájat, hanem a társaságot, a környezetet, a munkafeltételeket is jól ismeri. Minden alkalommal nagyon jól érzi magát, mert az ehhez hasonló művésztelepen az ember sokkal jobban fejlődik, mint ha egyedül, otthon dolgozna. Sokat beszélgetnek, technikákat, tapasztalatokat cserélnek, de kiállításokról, a világ művészeti életéről is beszélgetnek. Ez nemcsak a művésztelepi munkát, hanem a résztvevőket is gazdagítja. Az is fontos, hogy külföldi művészbarátok is jelen vannak, ezért kicsit ráláthatnak a világ művészetére, azzal összehasonlíthatják a maguk tevékenységét. Véleménye szerint a világ képzőművészeti életében, a XX., illetve a XXI. században már stílusokról nem igazán lehet beszélni, mert minden egyes művész valamilyen irányba önállóan dolgozik. Nincsenek egységes stílusok, hanem csoportok vannak, amelyeknek a tagjai hasonlóan gondolkoznak, illetve hasonló technikával dolgoznak, ezért a csoporton belül ezt a stílust fejlesztik ki. „Itt nagyon különbözőek vagyunk, de tanulunk egymástól.” Nagyon elégedett a feltételekkel, a teljes ellátással, ami megengedi, hogy minden energiájukkal az alkotómunkára összpontosíthatnak.

 

Siska-Szabó Hajnalka összefoglalója

Siska-Szabó Hajnalka festőművésszel, a Nagyzerindi Művésztelep fő szervezőjével is elbeszélgettünk. Amint elmondta, a múlt héten zajlott alkotómunka gyümölcseit már csütörtökön kiállíthatták a nagyzerindi piactéren, ahol nagy sikernek örvendtek – hetivásár lévén, sokan láthatták az alkotásokat. Vagyis a lakossághoz helybe vitték a kortárs művészetet, mert talán egy zárt kiállítótérbe sokan nem mernének bemenni. Itt viszont odamentek az alkotásokhoz, elbeszélgettek a művészekkel, akiknek kérdéseket is feltettek. A harmadik éve szabad téren megszervezett kiállításnak egyre nagyobb a vonzereje, a népszerűsége. A művészek a tábor idején folyamatosan dolgoztak, egy-egy alkotást hagytak a Nagyzerindi Galéria számára, egyet pedig a támogatóknak. Idén csak 10 művészt hívtak meg, mert nem lehetett pályázni.

Ezúttal Magyarországról, Bulgáriából, Csehországból, illetve hazai művészek jöttek a táborba: Gendova Miroljuba, Magyar József, Siska-Szabó Hajnalka, Oleg Szmirnov, Vincze Angéla, Laukó Pál, Aneta Silberová, Tamara Sos, Székely Géza és Csáky Rebeka. Az ebédet a helybeli panzióban, a reggelit és a vacsorát a Csáky-villában költötték el.

A Nagyzerindi Polgármesteri Hivatal volt a fő szponzor, de a Communitas Alapítványtól is nyertek támogatást, ezen túlmenően a Csáky család ingyen biztosította a szállást, sőt az étkezésbe is besegített. Ugyanakkor Mészáros Dávid borosjenői vállalkozó és a Tornyai Tájház működtetői, Tóth Piroska és Suttyák András is támogatták, hiszen előbbi élelmiszerekkel és italokkal, utóbbiak pénteken ebéddel várták a Nagyzerindi Művésztelep résztvevőit.

 


Laukó Pál Budapestről érkezett, az alkotótáborban papírnyomatokat készített, az éppen készülőt egy sémával lenyomtatta, utána ráfestett, majd újra nyomtatta
Vincze Angéla: „Az embernek az a koncepciója, hogy szétszedi a világot és a saját lelki világunkon átszűrve, újraépítjük a színeink és a formáinkon keresztül”
Gendova Miroljuba visszajáró vendég, nemcsak a helyet és a környező tájat, hanem a társaságot, a környezetet, a munkafeltételeket is jól ismeri
Csáky Barna és felesége, Apollónia a Művésztelepnek az egyik legfontosabb támogatói: a villájukat ingyen használhatják, sőt az étkeztetésbe is besegítenek

    

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu