Nem elég látni bizonyos dolgokat. Utána kell nézni a tényeknek

Kedden délután a Jelen Házban került sor a Koppány vagy István? című előadásra. Ez egy sorozat első felvonása volt, hiszen az előadó, Szántai Lajos több előadással készül, a sorozat címe Szent királyok nemzetsége. Az est házigazdája és az ötletgazda Murvai Róbert Dávid volt. Az estet támogatta az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Társszervező a budapesti Két Hollós Könyvesbolt.

Szántai Lajos azzal kezdte előadását, hogy elmondta, tévedni emberi dolog, mindenki szokott hibázni. A történészek között is vannak olyan híres emberek, akik valamit rosszul tudtak. És van, amit szándékosan tudnak rosszul. Az már hibának számít, ha valamit tudunk, mégis másképp terjesztjük.

Ezek után az elődadó elmondta, hogy mik azok, amik a közhiedelemben egyféleképpen szerepelnek, de valójában másképp vannak. Ilyen például az, hogy Attila miért fordult vissza Róma falai alól. Egy szinte egész Európát katonai felügyelet alatt tartó hatalom (a magyarok) miért ijedt volna meg a kereszténységtől? Olyan kérdések ezek, melyekre a krónikákban megvan a válasz, csak az a baj, hogy a krónikákkal szemben szkeptikusak vagyunk. „Saját múltunkat elfelejtjük elhinni, ezért nem tudunk belőle jövőt faragni.” Ne feledjük, hogy a krónikákat királyoknak írták, akiknek nem lehetett hazudni. A királyok dolga az volt, hogy tudjanak dolgokat, és ha valaki megpróbálta volna átverni őket, az valószínűleg életük utolsó hazugsága lett volna. Higgyünk jobban a krónikáknak!

A másik nagy probléma, hogy a mai embereket nem az őseik tanítják, hanem olyan személyek, akiket nyilvánvalóan valami politikai cél vezényel. Ezért lehetséges az, hogy minden augusztus 20-án a TV olyan műsorokat vetít, amelyek nem törődnek a hitelességgel. Az emberek pedig elhiszik, mert, ahogy Szántai Lajos is fogalmazott, „alájátsszuk a himnuszt, meglebegtetünk pár magyar zászlót, s akkor már biztosan úgy van”.

A hiszékenységről még annyit, hogy nem elég látni bizonyos dolgokat. Utána kell nézni a tényeknek, mert a rockopera, az István, a király nagyon jól meg van írva, nagyon jól meg van zenésítve, de ne feledjük azt sem, hogy a szerzők nem történészek. Egy színházi vagy irodalmi műfaj elsődleges céljai között nem szerepel a hitelesség.

Szántai Lajos kicsit több mint kétórás beszédét nem lehet teljességében visszaadni: az előadásmód megragadó volt, szókimondó jellege lenyűgöző, tartalma tömör. Fiatalkorában először a népművészet és a népmesék világa érdekelte, ebből fakadt a történelem iránti kíváncsiság. Örül annak, hogy a közösség érdeklődik a nemzet történelme iránt. A szervező, Murvai Róbert Dávid nem volt biztos a témában. Azt tudta csak, hogy egy bizonyos előadót akar meghívni, hiszen régi álma már, hogy őt elhozza Aradra. És innen jött az előadássorozat ötlete.