Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. november 25., 13.24
https://www.facebook.com/RMDSZ/

Tizenöten Lippán

Írta: Jámbor Gyula
2014. november 20., 20.00 Csütörtök / Arad

Voltak idők, amikor a Maros-parti Lippa – erődítménye, stratégiai fontossága révén – jelentősebb települése volt Arad környékének a mostani megyeközpontnál. Ma, ha a várost régebben ismerő látogató arra vetődik – magam úgy három-négy éve nem jutottam el legutóbb oda –, első pillantásra lehangoló állapotok közé csöppen. A főtér, amely tulajdonképpen a városháza és a török bazár környékén kiszélesedő főutca, már nincs ugyan feltúrva a közműhálózat vezetékeinek (néhány éve magyarországi közreműködéssel megejtett) tisztítása, illetve szükségessé vált cseréje miatt, de háború utáni siralmas állapotokat mutat, ugyanúgy, mint a város sok más utcája.

Ha azt akarná dokumentálni valaki, hogyan kell valamit elkezdeni, aztán félbe-szerbe hagyni, Lippán kitűnő bemutató terepet talál rá. S talán eszébe jut a latin mondás, miután a Városháza lépcsőházában a két helyi témájú (egykori ábrázolások alapján egy helyi származású művész által megfestett), a lippai és solymosi várról készült képet is megnézte, hogy „így múlik el a világ dicsősége”.

A fejbe fészkelődött gondolat aztán a Caritas által fenntartott, a lippai rászorultakat sokféle, áldásos módon segítő Hildegardis Házban szerda késő délutánra betervezett könyvbemutató közben sem hagyja nyugton. A kellemes légkörű, szépen berendezett (és meleg) szobában az asztal körül és a fal mellett elhelyezett székeken 15 ember figyeli a lippai születésű (apja után francia származású) Degré Alajosról, az 1848-as magyar forradalom számon tartott személyiségéről elnevezett Olvasókörben Czernák Ferenc elnök megnyitóját, a bevezető szavak után J. Péterszabó Ilona ’56 után ’57-en a temesvári perben c. könyvnek a szerző által röviden bemutatott keletkezését és tartalmát, majd a 2005-ben készült Képzelt forradalom c., a témába vágó videó vetítését („Né, Ervin atya, hát persze, hogy ismertem”, mondják többen), az utána kibontakozó beszélgetést.

Akik eljöttek (kettő – a könyv szerzője, illetve a Hildegardis Ház vezetője kivételével 60, sőt 65, 70 fölöttiek), azok valamivel, egy-két plusz információval, az összefüggések világosabb megértésével feltétlenül gazdagabbak lettek, bár koruknál fogva természetesen tudtak már egyet s mást 1956-ról. Ráadásul egy ilyen összejövetelen az érdeklődő lippai és környékbeli magyarok (Solymoson élő házaspárt is láttunk) egymással is találkozhattak és szót válthattak.

A kívülálló azonban nem tudja elhessegetni a nyomasztó gondolatot: vajon hogy mutat majd tíz, húsz vagy huszonöt év múlva egy ilyen összejövetel? Lesz-e? Akad-e olyan, aki Czernák Ferenc példájára összefogja az immár maroknyi, egyre idősödő, fogyó magyar, kultúraszerető, magyar kultúra iránt érdeklődő, ma még pár tucatnyi embert számláló közösséget, akárcsak havi egy rendezvény erejéig?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu