Új magyar könyvek mindenkinek

Ahogy alábbhagyott a járvány okozta hisztéria, Jankó András, az Aradi Kölcsey Egyesület egykori elnöke a nyugalmazott rendőrezredes alaposságától hajtva megrendezett három könyvbemutatót. Egyet a tornyai tájházban, egyet szülőfalujában, Majláton, most pedig egyet a Jelen Ház nagytermében. Bár esőre hajló, hűvös időnk volt, ha nem is annyian, amennyire a szerző számított, de elég sokan összegyűltünk. Nemcsak Jankó András személye vonzotta ezúttal az irodalomkedvelőket, hanem szegedi vendége, legutóbbi kötetének szerkesztője, az Irodalmi Jelen prózaszerkesztője, Bene Zoltán aktív jelenléte is. 

Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője bevezetőjében hangsúlyozta, hogy bár Jankó András Élet-tükrök című kötetének bemutatójára gyűlt össze az érdeklődő közönség, a bemutató folyamán több kötet is szóba kerül, s azok, akiknek sikerül felkelteni az érdeklődését irántuk, remélhetőleg közelebbi kapcsolatba is kerülnek velük. Az Élet-tükrök nemrég jött ki a nyomdából, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat részeként.

Jankó András bevezetőként elmondta, miért írta meg Az aradi tanyavilág című könyvét, amely szintén idén került bemutatásra. Találkozott egykori iskolatársával, Gál Sándorral, aki sokat mesélt őseiről, arról, miként éltek ők a tanyákon. Néhány fejezetcím a könyvből: Élet a tanyán, Ház körüli munkák, Mezőgazdasági munkák a földeken, A kollektivizálás. Befejezésül a szerző beillesztett egy rövid, román nyelvű összefoglalót (Lumea sălașelor din zona Aradului), hogy minél több, magyarul nem értő embernek is felhívja a figyelmét ennek a könyvnek a tartalmára. Talán egyszer megszületik egy román nyelvű változat is, még mielőtt eltűnik teljesen a föld felszínéről ez az érdekes tanyavilág. A tanya egy igazi hungarikum, tette hozzá Bene Zoltán. A tanyavilág olyan sajátosan magyar jelenség, amelyet máshol nem lehet megtalálni.

Az Élet-tükrök Jankó András utóbbi években megszületett rövid írásainak gyűjteménye. A járvány okozta bezártság idején szedte össze, javítgatta, formázta ezeket. Ízelítőül néhány cím az alig 180 oldalas könyvből: Kopjafaállítás Majláthfalván, Jankó András vendége Jankó András, A kriminológia csődje, A paripám már érzi, amit én csak látok, Három napig várkapitány voltam. Egytől egyig hangulatos, történelmi korlenyomatok, mondta a kötetről Bene Zoltán, akiről a későbbiek folyamán kiderült, hogy a történelem szerelmese. Élményt nyújt megismerni ezeket a történeteket, közel kerülni a szerző színes emlékeihez, látni mérhetetlen vonzalmát családjához, érezni vele együtt azokat a hatásokat, amelyeket egy-egy könyv elolvasása vagy film megtekintése ébresztett, együtt utazni vele ismeretlen-ismerős helyeken, részt venni zarándokutakon, felfedezni világunk rejtett titkait. S mindez egy olyan kötetben, amelynek borítója – Bege Magdolna munkája – „zseniális”.

Az est hangulatát emelte Czernák Ferenc nyugalmazott ezredes Lippáról, aki felolvasta Szorádi József ima-versét, amely, ahogyan azt maga Szorádi vallja (és ahogyan az Jankó András kötetében megjelenik), a kolerajárvány megszűnését hivatott előmozdítani: „1831-ben történt, az epekorság elterjedése idejében, ezzel a versemmel kívántam a népet az Úr Istenhez való folyamodáshoz édesgetni”. Ez a vers egy nagyon érdekes és értékes darabja a kötetnek, hangsúlyozta többször is Bene Zoltán.

A könyvbemutató hátralevő részében Bene Zoltán regényei voltak a főszereplők, aki hozott is néhányat 2001 óta megjelent regényeiből, igaz, nem azokból, amelyek leginkább szóba kerültek: Isten, ítélet; Áramszünet; Sarki fény; Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai.

Miután Jankó András felelevenítette néhány élményét, amelyeket Bene könyveinek olvasása során szerzett, kézbe vette a mikrofont szegedi vendégünk. Izgalmas, történelmet idéző mondatai bepillantást nyújtottak regényeibe, de városa, Szeged életébe is. A közönség sok érdekes dolgot tudhatott meg, többek között azt is mi is az ukrónia, vagy hogy miért fontos a Rózsa Sándor köré épített legenda, még akkor is, ha az nem egyezik a valósággal.

Legutóbbi kötete a Mandola története (Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2021), amely „bölcseleti, etikai és lélektani, alkotáslélektani problémákat feszeget; mind az egyén, mind a közösség szempontjából igyekszik válaszokat találni az ezredfordulót közvetlenül megelőző és követő évek morális kérdéseire”, és amely több jelenlévő érdeklődését felkeltette, a szerző el nem hozott, de szóba került és interneten megrendelhető köteteivel egyetemben.

Ezen az augusztus végi napon, amikor a Jelen Ház nagytermében mohó érdeklődéssel lestük a két főszereplő szavait, a kinti szürke, borús égbolt melankóliáját feldobta a teremben szétáramló derű, az egyik tollforgató naiv őszintesége, illetve a profi író-szerkesztő tudós szavai.

Jól éreztük magunkat!