Vita rasszizmusról és idegengyűlöletről, fehér kávé mellett

Egyetlen stúdióelőadás erejéig a budapesti független színtársulat, a Lakmusz Csoport Temesvárra is elhozta White Coffee című előadását, amely az erdélyi származású színészek emlékeiből, személyes vallomásaiból és improvizációból állt össze. 

A stúdióelőadást nemzetközi, cseh–magyar–szlovák–lengyel alkotói csoport hozta létre. A White Coffee rendezője Lucie Málková, szereplői ifjú színészek, Fekete Réka-Thália, Fekete Zsolt, Koncz Andrea, Kovács Annamária, Orbók Áron, Vass Csaba, akik három éve végeztek a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán. Az alkotók szerint az előadás cselekménye a fantázia szüleménye, de a jelenetek igen csak életszerűek: találkozunk a családon belül öröklődő idegengyűlölettel, a kettős identitás okozta lelki problémákkal, a nevelés visszásságaival, az iskolában uralkodó tarthatatlan állapotokkal, a hétköznapi rasszizmussal, amely elmélyült és a végletekig kiéleződött a közép-kelet-európai posztkommunista viszonyok között. A magyar identitáshoz kötődő negatív élményeik „kibeszélése” után az alkotók frappánsan fejezik be az előadást: az egyik színész hosszasan sorolja azokat a csodálatos magyar találmányokat – köztük van például a számítógép működési elve és a gyufa –, amelyek nélkül a világ ma nem olyan lenne, mint amilyen.

Az előadás végén a színészek a rasszizmussal, idegengyűlölettel kapcsolatos saját élményeik felidézésére provokálták a nézőket. Volt olyan néző, aki felvette a kesztyűt, de olyan is volt, aki túl zajosnak, vulgárisnak tartotta az előadást, és nem kívánt a vitába bekapcsolódni. A rasszizmusról, idegengyűlöletről zajló vita során többen saját véleményüknek adtak hangot: az intolerancia gyökerei a nevelésben keresendők, a kölcsönös bizalmatlanságban, vagy éppen a génekben (!)… A fiatal erdélyi színészek, akik hisznek benne, hogy a „kibeszélés” segít a toleráns magatartás kialakításában, elmondták: a mai Magyarországon sokkal élesebb és durvább a „cigányozás és a zsidózás”, mint ahogyan azt Erdélyben tapasztalták. A „fehér kávé” kapcsán, alkotók és nézők között lezajlott beszélgetés tapasztalatai alapján leírhatom: nem csak rasszizmusról és idegengyűlöletről, de a kortárs színházi alkotásokról is érdemes lenne gyakrabban vitázni, egyrészt az alkotók nem mindig nyilvánvaló szándékainak, elképzeléseinek tisztázására, másrészt a nézők részéről érkező őszinte „feedback” miatt, amelyet néhanapján a kortárs színházi alkotók is megszívlelhetnének.