Ujj János

Meghatóan szép, tanulságos küldemény kering a világhálón. Kiváló költőnk, néhai Kányádi Sándor írta valamikor az örök érvényű sorokat.

Nézem az egyik jegyzetemben már említett történelmi dokumentumfilm-összeállításokat sugárzó csatornán a második világháború utolsó hónapjairól szóló részeket.

Mély tiszteletet érzek azok iránt, akik valamilyen formában segítik a sportmozgalmat.

Hónapok óta foglalkoztat ez a téma. Sokadszorra rugaszkodtam neki a megírásának, de néhány mondat után mindig megfeneklettem.

Mi, kelet- és közép-európai idősebbek vagy középkorúak, akik megéltük a szocialistának nevezett társadalom árnyoldalait, nehezen értjük meg, hogy a nyugati országok társadalmában hogyan hódíthat a globalizmus.

Egy 1955-ös rövid filmfelvételt kaptam a minap. Egy amerikai színes bőrű (bocsánat: afroamerikai) öttagú, kifogástalan eleganciájú csoport énekli az akkor divatos Only you slágert.

Végül többé-kevésbé igazságosan végződött az idei román focibajnokság: a bajnoki cím is a megérdemelt kezekbe jutott, a második ligából is két jól szereplő vidéki együttes került fel az élvonalba. Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, de az egész szezonban lezajlott események arról tanúskodtak, hogy bizony komoly háttérerők tevékenykedtek azért, hogy ne a fent említett végeredmények szülessenek.

Igencsak megharagudhatott a Mindenható Libanonra. Annyi baj sújtotta, sújtja a kis közel-keleti országot az utóbbi évtizedekben, ami egy nagy ország gazdaságát is megrendítené. Gondoljunk itt az Izraellel folytatott nem hivatalos háborúra, a bombázásokra, az éveken keresztül zajló véres polgárháborúra, vagy a mostani bejrúti kikötői szörnyű robbanásra.

Rendszeresen nézem a tekevízióban a történelmi dokumentumfilmek csatornáját. Most, a második világháború befejezésének 75. évfordulója alkalmából a világégés előzményeiről, annak legfontosabb mozzanatairól, a frontokról, a háborús hátországról, a hadiiparról készített összeállításokat. Sok részletre derült már fény, de sok „apróság” csak most kerül a nagyközönség elé. Elgondolkoztató, megfontolásra késztető részletek. Olyanok, amelyeket a győzők hosszú időn keresztül szemérmesen elhallgattak.

Nemhogy az egyetemes, még maga a keresztény világ sem akarja tudomásul venni azt a szomorú tényt, hogy a jelenkorban a Föld legüldözöttebb vallási közössége a kereszténység. Sok-sok ezer, tízezer hívő pusztult el, szenvedett, elüldözték szülőföldjéről csupán azért, mert kereszténynek vallotta magát.

Egy újsághír olvasása közben határoztam el, hogy ha netalán meggondolnám magam, és mégis hinnék a lélekvándorlásban, akkor a következő életemben egy gazdag ember elvált felesége szeretnék lenni.

Választások előtt szinte minden alkalommal vitatkozom egyik barátommal a jelenlétünk fontosságáról az urnáknál.

Néhai szép emlékű aradi vezető nemzetiségi politikusunk egyik beszédében, hogy lelket öntsön a szórványba szakadt, a sikertelenségektől, hatalmi túlkapásoktól elbizonytalanodott hallgatóságba igyekezett optimistán felfogni jelenlegi helyzetünket.

Olvasom a világhálón dr. Olaf Koob berlini antropozofusnak (szó szerinti fordítás: emberbölcsész) a fenti címmel közzétett eszmefuttatását. Szinte egy időben figyeltem fel a Nyugati Jelenben egy haldokló fiatal amerikai férfi leközölt vallomására a koronavírus-járványról.