Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. december 01., 09.26
Fürdőélet

A törökfürdőtől a kényeztető wellnessig

Írta: · Szekernyés Irén
2009. július 11., 17.00 Szombat / Temes
Temesvár mint vár, majd város „vizes” helyen vetette meg alapjait, két folyó, a Béga és a Temes ága-bogai közt, mocsarak és ingoványok határolta szilárdabb földterületen. 


Évszaktól függően áldás vagy átok volt a víz, de évszázadokon át addig árkolt, sáncolt, csatornázott az itteni ember, míg elfogadták medrüket az egyre ritkábban rakoncátlankodó vizek. Milyenek voltak a tisztálkodási szokások, ismerték-e a víz jótékony hatását az emberi szervezetre ezen a tájon, vagy csupán az életmód, a napi munka, az időjárási viszonyok hozták magukkal az emberi test vízzel való találkozását, arról nem szólnak a krónikák. A római hódítások minden provinciába elvitték a polgáraik és katonaságuk számára oly fontos fürdőkultúrát, Temesvárnak azonban nincsenek erre vonatkozó emlékei. A török hódoltság korából viszont igen. A város időrendi sorrendben első emléktáblája egy törökfürdő létéről számol be. Fontos létesítmény lehetett, híre és tekintélye magyarázza, hogy az 1731–1734 között épített Városháza kapuoszlopába olasz tervezője és német építőmesterei gondosan beleillesztették az eredeti arab betűs, török feliratos táblát: „E fürdő felállításának éve a gyötrelem ideje Ibrahim Ehán alatt. Hedzsira 1053”.  

Az 1643–44-ben létesített törökfürdőnél elidőzhetünk egy keveset, mert nemcsak tisztálkodási helyként elégített ki minden igényt, hanem társadalmi szerepe is jelentős volt. A törökök a bizánci és a római fürdőkultúrát ötvözték saját hagyományaikkal és az iszlám vallás fürdőzésre vonatkozó előírásaival, így született meg a törökfürdő, eredeti nevén „Hamam” (jelentése: meleget árasztó). A mohamedán vallásban fontos szerepe van a fürdőzés szertartásának: Mohamed próféta szerint a tisztaság jó hatással van a nemzőképességre, ezért minden pénteken tisztasági fürdőt, vagyis hamamot rendelt el. A fürdőket nők és férfiak egyaránt használták, de vagy külön időpontban vagy elkülönített helyiségben. A Török Birodalom legnyugatibb területén, Magyarországon is épültek törökfürdők az oszmán időkben, Pécsett, Budán, Esztergomban, Egerben, Szolnokon és Szegeden, s az “írott kő” tanúsága szerint Temesváron is (ezek közül az egri és néhány budapesti maradt fenn). A fürdő felépítése mindenütt azonos volt: az utcáról folyosó vezetett a kupolával fedett előcsarnokba, ahol egy márványkút körül helyezkedtek el az öltözők, innen tovább a pihenőbe jutott a látogató, majd a fürdő legforróbb és legnedvesebb helyiségébe, a Hararetbe, ahol 50 fokos volt a meleg és 100 százalékos a páratartalom. A csarnok falai mellett körben díványok, vízcsapok, mosdók, középen a hat- vagy nyolcszögletű márványkő, a fürdő „köldöke”, amely ontotta a meleget. A követ és a padlót gyakran locsolták, ebben a gőzben tartózkodtak hosszabb ideig. Fürdőmesterek, szolgálónők segédkeztek. Az izzadt bőrt olívaolajos szappannal kenték be, kefével vagy törülközővel többször átdörzsölték, leradírozva minden szennyeződést. Ezután következett az alapos átmasszírozás, majd a pihenőben a kellemes ellazulás, ahol mentateát szolgáltak fel, zenét hallgattak és társalogtak. A rituálé több órát is igénybe vett, hisz magába a meleg vizes medencébe több alkalommal is 10-20 percre beleereszkedtek.

A törökfürdők a társadalmi élet fontos helyszínei voltak. A pihenőben a férfiak a politikáról, katonaéletről, kereskedelemről beszélgettek, a nőknek gyakorlatilag ez volt az egyetlen hely, ahol társaságban lehettek. A fürdők a szépségápolás „iskolái” is voltak, a nők itt tanulták meg a bőrápoló- és szépítőszerek használatát. Az asszonyok gyakran itt választották ki fiaik jövendőbeli feleségeit. 

A törökfürdő egészségjavító és -megőrző hatását a Hararetben uralkodó magas hőmérséklet és páratartalom, az izzadás, a testi és szellemi pihenés, valamint a kezelések által fejti ki. A súrolás, a szappanos masszázs, majd a tisztálkodás következtében a test megszabadul az elhalt bőrsejtektől, felfrissül a vérkeringése, az izmai ellazulnak. A magas hőmérséklet és páratartalom következtében elpusztulnak a testben található kórokozók. A népnyelv ezeket a fürdőket „csendes orvosnak” nevezte.  A jeles török utazó, Evlia Cselebi, aki 1660-ban kereste fel a Buda utáni legjelentősebb magyarországi ejaletközpontot, a következőket írta Temesvárról: „Összesen négy szívet gyönyörködtető fürdője van. Az egyik a Parti kapu fürdője, a másik a Vízi kapu fürdője, mely a kapun belül fekszik, s nagyon kicsi fürdő.”

Az európai városokban a gazdagabbak korszerű fürdőszobákat építettek, a szerényebb körülmények között élők a városi közfürdőkbe jártak tisztálkodni, míg a lakótelepi lakások apró fürdőszobái és zuhanyozói fölöslegessé tették létüket. A napjainkban teret hódító wellness a relaxációt és az egészségjavítást szintén a hideg és meleg víz, a gőz, a bőrradírozás, a masszázs stb. segítségével éri el, akárcsak a törökfürdő, természetesen eszközeiben felhasználja mindazt, amit ezen a területen a 21. század felkínál. Egyes helyeken a törökfürdők is reneszánszukat élik, hiszen a kíméletes gőz gyengédebb, mint a szauna, azoknak is jó, akiknek kis helyen bezártságérzésük van, a test nagyfokú kényeztetése is hozzájárul a népszerűségéhez. 

Gyógyfürdők régen és ma

A földből feltörő meleg vizek, források és iszapok gyógyító hatását tapasztalati alapon már a legrégibb idők óta ismeri az emberiség. Már a 16. és 17 századból vannak adataink arra, hogy fürdő- vagy ivókúrára messze földre is elzarándokoltak Magyarországon (is, akár szerte Európában) a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó emberek; a mai értelemben vett intézményes gyógyfürdőkultúra azonban csak a 19. században alakult ki. Magyarországon egy 1876-ban született törvény előírta, hogy minden gyógyfürdőhelyen – amely gyógyító hatású természetes források közelében, parkosított helyen létesült –, szakorvosi ellátás és gyógyszertár legyen. Gondoskodni kellett a betegek szakszerű élelmezéséről és nyugalmáról. A gyógyfürdő elnevezés használatára pedig a mindenkori illetékes egészségügyi hatóság adhatott csak engedélyt.

A 19. század második felében épült ki az Osztrák–Magyar Monarchia egyik népszerű és jelentős fürdőhelye, a Temes megyei Buziásfürdő. Szénsavas, vasas, kálcium-karbonátos vizének gyógyító erejét már a római korban ismerték. A modern időkben vérkeringési és emésztési zavarok, idegrendszeri és nőgyógyászati problémák kezelésére használják. Gyógyvizeit 1805-ben kezdték tudományosan vizsgálni, a nagyobb arányú fürdői élet 1857-től alakult ki, a település igazi kiépülése Trefort Ágoston (1817–1888) közgazdász, író, vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt történt (1872–1888). A terület ugyanis a közoktatási és a vallásalap tulajdonát képezte. Nagyon sokat tett a fürdőhely népszerűsítése érdekében a Bánságban született világhírű operaénekesnő, Hollósy Kornélia. Egy 20. század eleji leírás ilyennek mutatja fénykorában a százholdas, díszkertből és több épületből álló fürdőtelepet: „A telepet a Király utca két részre osztja. Az alsó fürdőtelepen van a nagyszálló, az igazgatósági épület, a szénsavgyár és az ásványvíztöltő. A díszkert közepén a nagykioszk, melynek nagy gyógyterme tánchelyül is szolgál, ugyanitt van az olvasóterem és a társalgó; odább a Bazár Szálló s az ivókúrára használt Szent Antal-, Mihály- és József-források ivócsarnokai, melyeket egymással és a többi fürdőépülettel fél kilométer hosszúságban fedett sétányok kötnek össze. A gyógyterem mellett van a csolnakázó tó, melynek közepén 103 méter mélységből karvastagságban buzog fel a Szent Antal-gejzír. Ez a forrás, melyet 1903-ban fúrtak, látja el a tavat vízzel. E tó mellett épült 1909-ben a szép, új Phönix-fürdő. A díszkert egyik tisztásán látható néhai Trefort Ágoston bronzmellszobra. Vele szemben áll a félkör alakú kőpad, melyen annak idején Deák Ferenc szokott megpihenni. A felsőparkban, hatalmas tölgyerdő közepén vannak a meleg szénsavas vasas fürdők, a fürdőépület közelében teniszpályák, ezek mellett vezet az út a domboldalon fekvő Erzsébet-ligetbe.” Ezt a békebeli képet a két világháború és a többszöri tulajdonosváltás alaposan átrendezte. Épületek roskadtak meg, omoltak össze és mutatósabbak emelkedtek, források apadtak el és újak buzogtak fel, de Buziásfürdő ma is áll, nem is éppen a legvirágzóbb s legvonzóbb formájában. Gyógyvizei jótékony hatását élvezhetik azok, akik a mai egészségügyi rendszerben meg tudják fizetni. Trefort Ágoston szobra és Deák Ferenc padja is újakra “cserélődöttek” (talán nem kell magyaráznom miért), új helyet is kellett keresni számukra. Az 1990-es évek végén mindkét műtárgyat a református központ udvarán, „védett helyen” állították fel. 

A régi időkben, sőt egészen a közelmúltig a temesváriak szívesen jártak Európa egyik legrégibb gyógyhelyére, a Cserna-völgyi Herkulesfürdőre (Krassó-Szörény megye) is. A római korban (Kr. u. 107-271) „Ad aquas Herculi sacras” néven virágzó fürdőhely volt. Forrásai konyhasó- és rádiumtartalmúak, kénesek, hőmérsékletük 45-60 fok, mozgásszervi, idegrendszeri, emésztőszervi és női betegségeket gyógyítanak. A fürdőtelep a népvándorlás korában elpusztult, a török időkben is romokban állt. A 18. században többször megkísérelték újraépítését, de ez valójában csak 1852 után történt meg. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült a Rezső- és Ferenc József-udvar, a Szapáry-fürdő, számos villa, koronás fők, földbirtokosok, tehetős iparosok és kereskedők, valamint élvonalbeli művészek kedvenc nyaraló- és kezelési helye volt. A kommunista érában sokat építettek, felkapott hely volt, de 1989 után ismét mély „hullámvölgybe” süllyedt a település, mintha nem ismernék a fürdőhely jelenlegi gazdái a forrásokban, a Cserna-völgy természeti szépségeiben rejlő felbecsülhetetlen értéket. A régi szállók, fürdőpavilonok épületeit kikezdte az enyészet. Romos falaik közt rémfilmeket lehetne forgatni. A hajdani közkedvelt sláger, a Herkulesfürdői emlék dallamai immár csak keserédes nosztalgiát ébresztenek. 

A Gyülvész községhez tartozó Ivándafürdőt keserűvize tette világhírűvé: a szocializmus éveiben épp a gyógyforrásra építették rá a termelőszövetkezet tehénistállóját. Múlt időben szólhatunk Bogdarigósról is, amelynek központi fürdőpavilonját Székely László műépítész tervezte.

A Temes megyei fürdőgyógyászat sok értékes ásványvíz-forrásra támaszkodhatott és alapozhat napjainkban is. Sajnos, nem minden település tud megfelelő módon élni és sáfárkodni az Istentől kapott adománnyal.

Strandok, uszodák

A mai értelemben vett strandolás (napfürdőzés és úszás) a 20. században jött divatba. Akkor kezdték építeni a nagyközönség számára a strandokat és uszodákat. Bár van némi feljegyzés arra vonatkozóan, hogy Temesváron, a 19. század közepén a Béga folyó közelében úszómedence állt, amelyben a katonák tanultak úszni, nyáron pedig a polgári lakosság is használta, a pontos helyét ez idáig nem sikerült megállapítani. Az első városi strandot a Székely László tervezte Vízierőmű és Villanytelep épülete fölött a Béga partján ugyancsak az ő tervei alapján képezték ki, az 1910-es évek elején. Jóval később, a két világháború között építették ki a Scudier parkban (ma: Központi park) azt a népfürdőt, amelyet nemzetiségre való különbség nélkül mindenki temesvári “uszoda”-ként emlegetett, s ahol generációk sora tanult meg úszni. A szocialista érában a Vadászerdőből leválasztott részen, a város Lugos felé vezető kijáratánál nagy területű népstrandot hoztak létre, Ifjúsági strand néven (Ştrandul Tineretului). Bár nem felelt meg minden tekintetben a higiéniai követelményeknek, medencéi alját nem betonozták le, a Béga-csatornából nyert víz cseréjére nem szolgált korszerű berendezés; olcsósága és városközelsége miatt nagy népszerűségnek örvendett a forró temesvári nyarakon. 

Emellett a Béga-csatorna mentén több tucat vállalati, szakszervezeti, sportegyleti strand, uszoda működött.

Ha napjainkban szétnézünk Temesváron és Temes megyében, megállapíthatjuk, hogy strandokban, szabadidős központokban nincs hiány. Temesvár térképén a Béga mentén és a stadion körül kék téglalapok sokasága jelzi a működő strandokat.  Van belőlük bőven. Nem sorolom fel név szerint, mert egyiket sem szeretném reklámozni. Részben a régi vállalati és sportegyesületi létesítmények örökében működnek, részben újabb keletűek. 

Termálvize is van a városnak, bár nem mondhatjuk, hogy bölcsen hasznosítja.

Nagyszentmiklóson és Zsombolyán jó gazdái vannak a városnak. Mindkét helyen nagy befogadóképességű szabadidős központ működik. Van gondozott strandjuk, hideg- és termálvizes medencéjük és hozzá kapcsolódó számos sportolási lehetőséget biztosító létesítményük. 

A Temes-parti város, Lugos strandéletére hadd idézzek egy 20. század eleji visszaemlékezést, azért is megmosolyogtató a történet, mert a későbbi nagy fizikus, a nukleáris energia kutatója, Teller Ede gyermekkorának egy epizódját hozza emberközelbe. Lugosi nyaralásai idején a rokongyerekekkel, főleg a Dobó és Neumann testvérekkel, Teller Ede eljárt Karl Márton uszodájába a Temes partjára, ahol napfürdőzni is lehetett a fővényen. A Temes jobb partján üzemelő strandot „csodálatos helynek” tartották a lugosiak.  Erősen bosszantotta is a lugosi zsidó iskola tanári karát, hogy a tanintézet épületéből szabad kilátás nyílt az uszodára, amely látványosságaival erősen vonzotta és csábította a tanulókat.  Lugoson Teller Ede Neisel tornatanár foglalkozásaira is el-eljárogatott. Világhírű fizikusként többször is nosztalgiával idézte fel a lugosi labdázások, társasjátékok, a szőlőhegyi és a Temes-parti kirándulások varázslatos emlékét.  Nővérével együtt Lugoson tanult meg úszni. Míg a többi gyerek felszabadultan játszadozott, lubickolt és fejest ugrott a vízbe, a Teller gyerekek derekára édesanyjuk egy-egy zsinórt kötött, s a pórázok végét a parton állva vagy ülve állandóan a kezében tartotta. Lugos-szerte jól ismerték aggodalmaskodó természetét. Minden alkalommal személyesen kísérte el gyermekeit a Temes partjára, betegesen féltette és óvta őket a folyóban rejlő esetleges veszélyektől. A túlzott anyai gondoskodás, az örökös aggályoskodás azonban feszélyezte és erősen zavarta a 7-8 éves kisfiút. Társai előtt restellte, szégyellte a nyomasztó dédelgetést, az állandó szülői vagy nevelőnői felügyeletet. Nem tombolhatta ki magát igazából.A strandolás örömeinek a helyi lehetőségeken kívül (főként, ha drágállják a strandbelépőket) a temesváriak az említett városok strandjain is hódolnak, sőt kijárnak Románszentmihály termálvizes medencéjéhez is vagy a Temes partjára, Ságon és Albinánál napoznak, kempingeznek. Sokkal többen, mint az előző években, mert a gazdasági válság, a tömeges munkanélküliség korlátokat szab a tengerparti nyaralásnak, a külföldi utaknak, a divatos fürdőhelyek felkeresésének.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu