Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 10.39
Emléktáblák a régióban

Az emléktáblák rólunk vallanak

Írta: · Szekernyés Irén
2009. június 13., 16.00 Szombat / Temes
Egyéni és közösségi elbizonytalanodások ellen minden etnikum számára hasznos orvosság: a múlt vallatása. Eleink erőfeszítéseinek, sikereinek és kudarcainak krónikája könyvbe írva vagy kőbe vésve eligazít mindennapjaink gondjainak, problémáinak, dilemmáinak útvesztőiben. 


Önazonosságunk és önértékelésünk megőrzésének támpontjai és egyben támaszai történelmünk erős szellemiséget sugárzó „kövei”: várak és várromok, városok és falvak épített öröksége, emlékhelyek, emlékművek, oszlopok, kő- és fakeresztek, szobrok és írott táblák sokasága. Segítenek tisztázni: kik vagyunk, milyen értékeket adtunk hozzá a tájegység vagy éppen az emberiség kultúrájához, az egyetemes civilizációhoz, s talán abban is eligazítanak, hogy merre tartsunk. Jelen írásunkban a Temesköz néhány nevezetes emléktáblájára, egy-két hozzájuk kötődő jellegzetes történetre, meglétre és sajgó hiányra szeretnénk olvasóink figyelmét ráirányítani.

Sorsfordító események és a temesközi magyarok

A 20. század utolsó előtti évtizedében, amikor Európa-szerte sorra buktak meg a kommunista diktatúrák, senki sem gondolt arra, hogy éppen egy nem túl népes, temesvári református gyülekezet és annak fiatal papja, Tőkés László lobbantja lángra a forradalom szikráját, és ő lesz a romániai rendszerváltozást elindító folyamat jelképes alakja. A református templom és bérház falán (T. Cipariu u. 1. sz.) két márványtábla négy nyelven hirdeti: Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom. 1989. XII. 15. Az első időkben osztatlan volt a lelkesedés, aztán időnként fekete szurokkal öntötték le a magyar nyelvű feliratot. Kik tették és miért? – azt csak találgatni lehet. Az ilyen eset azonban nem csorbítja Temesvár nimbuszát, alig akad olyan, városban megforduló idegen, aki ne keresné fel a „Tőkés-házat.” Tisztelet övezi, és márványtábla őrzi Csizmarik László tanár, a temesi kórusmozgalom lelkes vezetője és Reiter Edit technikus emlékét – mindkettőjükkel gyilkos golyó végzett 1989 decemberében. A temesvári forradalom áldozatainak közel félszáz emlékművet és emléktáblát állítottak szerte a városban.

A forradalmak útját követve, visszafelé haladva az időben, a soknemzetiségű Béga-parti városban mindig voltak a humanista eszmékért és a demokráciáért meghurcolást elszenvedők vagy életüket feláldozók közt magyarok is. Az 1956-os diáktüntetések (a vezetők románok voltak) elfojtásának emlékét két szerény emléktábla őrzi (a volt Scudier ligetben, a mai Központi parkban, valamint a Műszaki Egyetem étkezdéjének bejáratánál), az 1957-es Szoboszlay-per kivégzetteinek azonban még a sírhelyét is titok takarja mind a mai napig. Emléktáblát csak jelképes helyre állíthatna a nem felejtő utókor.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyeinek, emlékműveinek és márványtábláinak is megvan a maguk története. A szabadfalui Petőfi-emlékmű (hátoldalában egy régebbi, 1899-ben felállított oszlop emléktáblája van beépítve), a józsefvárosi honvédobeliszk, a győrődi emlékmű rendszeresen tisztításra szorul, s azzal is számolni kell, hogy körülük mindent elhordanak, ami fém vagy élő növényzet. De megvannak, helyek, ahová évfordulókon emlékezni és erőt meríteni gyűl össze a megyeközpont magyarsága, akárcsak Zsombolya, Lugos, Gyertyámos lakói a maguk 1848-as emlékhelyeihez. A Temesvárral összenőtt nagyközség, Újszentes polgárainak nem volt egyszerű maradandó emléket állítani a magyar szabadságharcnak. 1900 júliusában emléktáblát helyeztek el a községháza falában. Szövege ez volt: „Örök emlékül annak, hogy a Vadászerdőben 1849. VII/26. Bem József altábornagy hadtestparancsnok gróf Vécsey Károly parancsnokló tábornok, Pereczy József honvédezredes, szabadfalui térparancsnok, Petőfi Sándor honvédőrnagy segédtiszt és több huszártiszt kíséretében a Mészöly Farkas huszár alezredes parancsnoksága alatt állott 14. sz. Lehel huszárok 3. százada felett nagy szemlét tartott. Ez emléktáblát emelte közadakozásból Vadászerdő (Újszentes) község lakossága. 1900. VII/29.” A táblát leverték, egy időre el is tűnt, majd előkerült, ismét visszahelyezték, de az újabb eltávolításkor végképp nyoma veszett. Ekkor az újszentesiek a templomkertben állítottak ma is meglévő emlékművet a fent leírt 1849-es eseménynek.  

Érdekes az is, amikor egy emléktábláról csak egy, valakiket, valamiért zavaró szót tüntetnek el a toleranciát nem ismerő „kezek”. Dózsa György parasztvezér tüzes trónusának feltételezett helyén áll egy Mária-kápolna Temesvárott. A neoromán stílusú építmény tervezője Székely László, a Mária-szobrot Kiss György faragta ki carrarai márványból. A kápolna hátsó falára szerelt márványtábla szövegében: „Isten Anyjának, a ——— Védőasszonyának Dózsa György 1514 kegyetlen halálának helyén, melyet évszázadok hagyománya őriz, kegyeletes engesztelésül ajánlják ez emlékművet / Temesvár városa és lakossága / 1906.” Kivésték a „magyarok” szót. Nem számoltak azzal a pszichikai tényezővel, hogy így minden látogató felfigyel rá, és afelől érdeklődik, hogy milyen szót is töröltek ki onnan.  

A török időket nagyon megszenvedte a Temesköz, de az írásos emlékeken túl erről legtöbbet a hiányok beszélnek. A középkorban királyi székhelyként is működő városnak nincsenek középkori építészeti emlékei, az 1443-ban újjáépített Hunyadi-kastélyt is elnyelték a későbbi átalakítások, kiegészítések. A ma múzeumként működő épületben helye lehetne egy olyan emléktáblának, amelyen a szülőföldet védő Hunyadiak, a törökkel hadakozó temesvári várkapitányok s a vár felszabadításáért hadat viselő Báthori Zsigmond fejedelem és Jósika István erdélyi kancellár nevei együtt szerepelnének. Eugen von Savoya hercegnek, aki az 1716–1717-es háborúban a magyarországi császári hadak főparancsnokaként a Temesközt és a Szerémség déli részét felszabadította, emlékét ápolja a város. A róla elnevezett utcában a 10-es szám alatti ház – amelyben lakott – bejárata felett keretbe foglalva látható a Forforosi kapu ábrázolása, ugyanis itt lovagolt be a városba a győztes hadvezér. Arról sajnos nem beszélhet emléktábla, hogy a török elpusztította, rabságba hurcolta vagy elűzte a Temesköz magyar lakosságát, Savoyai Jenő pedig megtiltotta a magyarok és protestánsok betelepedését, ezzel véglegesen meghatározva a térség demográfiai összetételét.

A tudás, az érdem és a közszolgálat halhatatlanjai 

Az egyik befalazott tábla1823. november 3-án egy fiatal tüzérkapitány, aki hadmérnöki munkát végzett a temesvári mérnökkari laktanyában és a hadtestparancsnokság épületében, a felfedezés izgalmával írta édesapjának, Marosvásárhelyre „…a semmiből egy új, más világot teremtettem…” Az abszolút geometria alapjait összegző Bolyai János  tanával mostohán bánt a tudós világ. Apja, Bolyai Farkas Appendixként csatolta saját, Tentamen című könyvéhez, bár tudta, hogy fia felfedezése többet ér az ő egész életművénél. Sokéves késéssel elküldte tudós barátjának, Gaussnak, a Göttingeni Egyetem professzorának, aki szintén nem sietett az elismeréssel, s annak sincs nyoma, hogy nyilvánosságra hozataláért valamit is tett volna.

A temesváriak is késnek az „elsőrangú lángésznek” kijáró emlékállítással. Csak 1993-ban kerülhetett sor emléktábla-állításra, de akkorra már lebontották a hadmérnökség épületét (a Timişoara Szálló parkolója van a helyén), amelyben Bolyai 1821 és 1826 között dolgozott. Így került Jecza Péter domborművével az ötnyelvű emléktábla a volt törzstiszti épületre, amely a mai Lucian Blaga és Bolyai János utcák sarkán áll.

Befalazva sem enyésztek el

A múzeumalapító temesi főispánnak, Ormós Zsigmondnak a közszolgálatán túl is sokat köszönhet Temesvár városa. 1872-ben alapította a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulatot. Könyvtárat, értékes dokumentumgyűjteményt, külföldön vásárolt festményt, szobrot, iparművészeti dísztárgyakat magába foglaló, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt adományozott a megyeszékhelynek. A Szépművészeti Múzeum anyagának alapját ma is az Ormós-gyűjtemény képezi. S a hálás utókor? Még életében állítottak kortársai egy márványtáblát az általa alapított intézmény épületében (ma a Román Akadémia fiókjának könyvtára működik benne az A. Pacha utcában): Méltóságos id. Ormós Zsigmond alapítója és életfogytiglani Elnöke valamint legbőkezűbb Pártolója és Megadakozója  iránt a Délmagyarországi történelmi és régészeti Múzeumtársulatnak maradandó ragaszkodását és háláját hirdesse. Az 1891 évi augusztus hó 29-én tartott ünnepélyes megnyitó közgyűlés 7. határozata. A táblát Trianon után valamikor befalazták, a kommunista érában is fal takarta, csak az 1989-es decemberi fordulat után csillanhat meg újra a fény az újraaranyozott betűkön. Köztéri emlékjellel, amellyel legnagyobb mecénásának emléke előtt tisztelegne, még ma is adós Temesvár. Álcázás, befalazás volt a sorsa a mai Gh. Lazăr utcában a Nikolaus Lenau Líceum épületének – amely eredetileg az Állami Főreáliskolának nyújtott hajlékot – kapualjába állított emléktáblák sorsa is. Értetlenül állunk e tény előtt, hiszen szövegükben nincs sem türelmetlenség, sem uszítás, sem sértés senki iránt, pusztán tényeket rögzítenek. Az egyik arról számol be, hogy azon a helyen 1761-ben szerb városháza épült, 1782-ben ez a szerepe megszűnt és az épületet színházzá alakították át, 1870-ben pedig Eötvös József minisztersége idején Küttel Károly polgármester kezdeményezésére e történelmi telken 1878/9. évben állami fő-reáltanoda épült. Az épületemelés tényét rögzíti a tágas kaputér szemközti oldalán elhelyezett márványlap is. A 1990-es évektől napfényre kerültek ezek a feliratos táblák is. 

Mikor milyen szelek fújtak

A Magyar Házról leparancsolt táblaVoltak időszakok, melyek nem kedveztek az érdem elismerésének. A két világháború között egyetlen kivételtől eltekintve – a templomépítő Szabolcska Mihály papköltő emléktáblája a református templom és bérház külső falán és belsejében – nem kerültek köztérre magyar vonatkozású emléktáblák, bár kezdeményezések voltak. 

1929-es kezdeményezés ért célba 1957-ben, amikor a helyi magyarságnak sikerült Ady Endre rövid temesvári tartózkodásának helyét, a Ion Ghica (egykori Arany János) utca 13. szám alatti lakóházat kétnyelvű emléktáblával és a nagy költő bronzdombormű arcmásával (Gallas Nándor munkája) megjelölni.

Hosszú a története a nagyszentmiklósi Bartók-emléktábláknak is, megírták már a helytörténészek, de végül is sikerült felállítani két emléktáblát is a kommunizmus idején, bár a sorrendben utolsó egyes szakértők szerint nem oda került, ahol valójában helye lenne. 

Értékeinket felmutató emléktáblák zöme a diktatúra megdöntése utáni két évtizedben került épületfalakra vagy belső terekbe. Vistai kőből faragott két tábla jelöli Kós Károly „műépítész, író, népünk kiáltó szava” temesvári szülőházát és márványtábla jelöli az épületet, amelyben Klapka György „az 1848–1849-es magyar szabadságharc honvédtábornoka” világra jött. Az első felszerelt lapot a „nemzetiségi türelem példaképének” titulált városban szétzúzták a szélsőségesek, a helyébe szereltnek is kicsorbították a sarkát. Ellenben román–magyar összefogással készült méltó emlékjel Képessy Józsefnek, a Béga Szabályozás felügyelőjének születése 120. évfordulóján, a Kegyesrendi Főgimnáziumban az egykori tanítvány, dr. Déchy Mór földrajzi felfedezőnek állítottak emléket. Lugoson márványba vésték Jakabffy Elemér kisebbségi politikus és Szombati-Szabó István papköltő érdemeit, Nagyszentmiklóson és Nagycsanádon Révai Miklós nyelvészre hívják fel a figyelmet, Dettán Reviczky Gyulának és szerelmének, Bakálovich Emmának állítottak emléket, a temesvári Millenniumi templom előterében márványtábla hirdeti az épület fennállásának centenáriumát. (A felsorolás nem teljes). 

Két, remélem nem jellemző emléktábla-történettel zárom írásomat. Székely László (1877–1934), Temesvár első főépítésze, akinek döntő érdemei vannak a város mai urbanisztikai arculatának kialakításában, már halála után, az 1930-as években kaphatott volna emléktáblát. Nem így történt. Születése 125. évfordulóján, 2002-ben a Temesvári Magyar Nőszövetség, a kiváló műépítész kultuszának elindítója emléktáblával szerette volna megjelölni Székely László temesvári lakóházát, tervezőirodája épületét. Ám a mostani tulajdonosok másfajta értékrendtől vezérelve határozottan elutasították a közakaratot. A kezdeményezők nem lankadtak, a hivatali akadályokat is sikerrel hárították el, s így került Székely László-emléktábla és -dombormű (Kligl Sándor szegedi szobrászművész alkotása) a műépítész főművére, a Kegyesrendi Főgimnázium és templom épületegyüttesére. 

Nem ilyen szerencsés kimenetelű a másik történet. A temesvári Magyar Ház sorsa nemcsak a bánsági és romániai összmagyarság körében, hanem nemzetközi fórumokon is ismeretes. Székely László ingyen tervezte, építése 1929–1930-ban az itteni magyarság adományaiból, ún. téglajegyek vásárlásának bevételéből történt. „Ez a mi Házunk, ezen szent hajlékunk, nyelvünk, kultúránk temploma” – vallották építői. 1953-ig a tájegység magyarsága használta, majd a Román Kommunista Párt városi, majd megyei szervezete tette rá a kezét. Bár az épületet a diktatúra idején elmulasztották államosítani, az 1989-es változások után álnok manőverekkel a Tim Press sajtótröszt „magánosította”, tette rá a kezét. Évtizedek óta a temesi magyarság törvényes úton próbálja visszaszerezni jogos tulajdonát, de a bitorlók elmozdíthatatlanok. 

Azt is megakadályozták, hogy az RMDSZ 1997-ben, Székely László születésének 120. évfordulóján emléktáblát helyezzen el az épületen. A fémtábla az egyik irodában porosodik, jobb időket várva.

Bulvár márványban

A freidorfi Weismüller házMai fogalmak szerint bulvárhír értéke van a híres emberek magánélete megszellőztetésének. Hogy „kőben” is lehet ezt csinálni, arra akad példa Temesváron is. A szorgos kutatók kiderítették, hogy Johnny Weissmüller, a világversenyek többszörös úszóbajnoka és Tarzan filmbeli megtestesítője a varjasi születésű Weissmüller Péter napszámos és a freidorfi Elisabeth Kersch fia. Az anyakönyvi bejegyzés szerint a freidorfi katolikus templomban keresztelték János névre, 1904. június 5-én. Ez a tény akár az idegenforgalmon is lendíthetne egyet, gondolták a város urai és emléktáblával jelölték meg az egykori 84-es házszám (ahol a fiatal szülők lakást béreltek) közelében azt a házat, amely leginkább hasonlít a 20. század első évtizedének freidorfi parasztházaihoz, ahonnan a nagy kivándorlási hullám a nincstelen családot Amerikába sodorta. Nem számoltak rosszul. A táblaavató ünnepségre a híresség fia is eljött, s a temesvári kötődés iránt azóta sem lankadt az érdeklődés. 

A legújabb temesvári emléktábla újabb nagyság nevével kívánja a város vonzerejét fokozni: Beethoven első szerelmének, Janette d’Honrath von Grethnek emeltek emléktáblát a Tiszti Kaszinó előterében. A neves hölgy Karl Greth osztrák tábornok, várparancsnok feleségeként került Temesvárra, ahol 1823-ban halálozott el.

Évszázadok magyar értékeinek elismertsége sajnos még nem áll az őt megillető helyen, bár sokat (de nem eleget) tettünk érte az utóbbi időben. Vannak még jelöletlen emlékhelyeink, nagy embereink, akiket megilletne a nyilvános, a köztéri elismerés is, csak a tenni vágyók, a közszolgálatot vállalók ne vesszenek ki köreinkből.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu