Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. december 01., 09.12
Fürdőélet

Kegyvesztett üdülők

Írta: Gáspár-Barra Réka
2009. július 11., 12.00 Szombat / Hunyad
Hunyad megye, gazdagnak mondható természeti adottságai ellenére, manapság nem tartozik a neves üdülőkkel büszkélkedő vidékek sorába. Hegyi üdülői, sítelepei még gyerekcipőben járnak, néhány megmaradt fürdőhelye középszerűségbe süllyedt. 


Pedig hajdanán, még a nagy fejedelem, Bethlen Gábor is a Hunyad megyei Algyógyfürdőn keresett enyhülést betegségében. A múlt század elején Téglás Gábor, a megye nagyszerű ismerője így írt e vidékről: „Ásványos forrásai közül az algyógyi és bábolnai tiszta hévforrás, az alsó-vácai kénes hévforrás, a dévai konyhasós és a boholti savanyuforrás említendő; AlVácán, Boholton és Algyógyon kisebb fürdők is vannak berendezve.” Egy másik leírásában már Kalánfürdőt is említi, s mint írja: itt „a vendégek számára egyszerűbb igényekre számító lakószobák is készültek, de ágyneműt ide is hozni kell, mint a többi Hunyad megyei fürdőbe”. E fürdők tehát a századfordulón sem sorakoztak az előkelő üdülők között, bár némelyiket a szomszédos megyék előkelőségei is látogatták.

Fürdőhelyek az istenek oltalmában

A Hunyad megyei fürdőhelyek többségét még a rómaiak alakították ki. 

Algyógy máig fennmaradt római termáit a feltevések szerint a II. században, Antonius Pius császár uralkodása idején (138–161) építették ki. Legalábbis erre utalnak a századfordulón, szintén Téglás Gábor által feltárt fogadalmi oltárok. Később, a XX. század derekán a fürdőtelep kiépítésekor, a görög–római mitológiában az egészség isteneként tisztelt Aszklépiosz görög orvos és Hygea lánya szobraira akadtak a régészek. 

A minden bizonnyal díszesen berendezett algyógyi termát a rómaiak sűrűn látogatták. Központi medencéjét számos kisebb helyiség vette körül, csatornarendszere pedig állandóan frissített fürdővízzel kecsegtette a látogatóit, akik kultikus tisztelettel használták a termákat. Vitruvius, Caesar és Augustus korának legnagyobb építésze a Kr. e. I. században így írja le a meleg vizű források gyógyító hatását: „A kéntartalmú források azáltal állítják helyre az idegek működését, hogy felhevítik és a meleg segítségével kiűzik a testből az egészségre ártalmas nedvességet.”

Az algyógyi mésztufából felzubogó 31 fokos, ként, magnéziumot, vasat tartalmazó hévíz pedig valóban nagyszerű gyógyhatással bír mai napig a  reumás megbetegedésekre, de gyógyítja a nőgyógyászati problémákat, anyagcserezavart, bőrgyógyászati elváltozásokat is. 

Valamivel nagyobb kén-, kalcium- és magnéziumtartalommal, de hasonló gyógyhatással rendelkeznek a kaláni fürdőt tápláló termálforrások is, melyek ugyan csupán 25-28 fokos vizet bugyognak, de így is elnyerték a rómaiak tetszését. Utóbbiak ugyanis e forrásokra is fürdőt építettek, mely a 7 méter hosszúságban, négy méter szélességben, mésztufába vájt medencéjével és hosszú kivezető csatornájával, szabályos kanál alakot mutat. Sokan ma is ebből eredeztetik a település nevét, bár a hivatalos változat inkább a Bár-Kalán nemzetséggel hozza összefüggésbe a helységnevet. A fürdőt a középkorban is használta a környék lakossága, a XIX. században azonban már csak kendert áztattak a medencéjében. Ez idő tájt épült ki a ma is használatos szabadtéri termálstrand, mely jelenleg már öt medencével működik. A kaláni fürdő az 1980-as években jutott a mélypontra, amikor a szomszédságában működő vasgyárban megnyitották a harmadik kohót is, s a felfokozott termeléssel keletkező hamu valósággal befeketítette a környéket, használhatatlanná téve a fürdőt. Másfél évtizeddel később a gyár megszűnik, a strandot privatizálják, s az új tulajdonos szépen kiépíti, a medencék körül éttermet, motelt, faházikókat emel. Kalánfürdő azonban mai napig nem tudott túllépni vidéki jellegén, most is csupán a környékbeli lakosság használja termálvizes strandját.

Algyógy, a fejedelmek üdülője

Kalánnál azért jobb sorsra jutott a rómaiak algyógyi fürdője, mely „a középkorban, s még inkább  az erdélyi fejedelmek idején, Erdély leglátogatottabb gyógyhelye vala”, írja Téglás Gábor. 1629 májusában innen, „Thermis Algyogyensibus”-ból írja levelét Bethlen Gábor fejedelem Pázmány Péternek, megnyugtatva a magyar urakat, hogy nagyra törő terveiben semmi olyat nem „forral”, ami árthatna az országnak. Sajnos azonban a fejedelem egészségi állapotán már nem sokat javíthat az algyógyi fürdő, hat hónappal később meghal. Algyógy viszont kedvenc üdülője marad a fejedelmi udvarnak, a két Rákóczi György is sokszor megfordul itt, Apafi Mihály pedig annyira megkedveli e helyet, hogy a fürdővel szemben telepítteti szőlőjét. De itt kezelteti magát a tudós Bod Péter is, aki szintén sokat betegeskedett, „kelések, fekélyek lepték el testét, máskor meg arca és nyaka is bedagadt. A sokat szenvedő ember az algyógyi fürdőben keresett enyhülést, ahol új barátokra is szert tett. Megismerkedett br. Szentkereszti Sámuellel, gr. Kuun Lászlóval, Szilágyi Sámuellel.”, írja egy tanulmányában Kozák Péter. 

Kazinczy Ferenc 1816 augusztusában Hunyad és Alsófehérmegyék legelőkelőbb családjait találta a fürdőben, amely akkor a Bornemisszák tulajdonában volt. „De Kun Kocsárd is halála évéig soha el nem mulasztotta volna a fürdő használatát, mely jelenleg 4 tükörfürdővel, csinos parkjával és emelete vendéglőjével a vidéki fürdők csinosabbjai közé tartozik”, írja 1902-ben Téglás Gábor. Bár ma már vajmi keveset lehet felfedezni a régi algyógyi üdülőtelepből, a most is szépen rendbe tett parkban nem nehéz visszapörgetni gondolatban a monarchiabeli időket, főleg a XIX. század végét, amikor a régi arisztokrácia mellett egyre nagyobb számban érkeznek a fürdőre a jómodú polgárok is. Pezseg az élet, a férfiak és nők külön fürdését előíró szabályok oldódnak, s még a vidéki üdülőkben is jut minden szezonra egy-egy pikáns történet. A nyári hév fűtötte kacérkodásra bőven akad idő, hiszen a vendégek orvosi előírásra általában nyolc-tíz hetet töltenek a fürdőn, s ha valakinek nagyon fájna az elválás, a fürdőorvos szívesen felír egy pár hetes utókezelést. Szóval, a nagyvilági fürdőélettől ugyan messze állhatott, de bájos üdülőtelep lehetett a századelőig Algyógy is. 

E fürdőtelep hanyatlása a XX. század első felében az erdélyi életre általánosan jellemző visszaeséssel egy időben következik be. A hatvanas években azonban kezd újra életre kelni az üdülő, kiépülnek az új medencék, később szállodák, éttermek. De a kilencvenes évek elején újra megtorpan a fejlődés, a közel egy évtizeddel ezelőtti privatizációig, amikortól egyre inkább kezd felkapott üdülővé válni Algyógy. Jelenleg a „dák–római fürdő” néven működő strandja, a borsós belépti díj ellenére a teljes szezon alatt zsúfolásig tele van. Három termálvizes medencéje nem csupán a környékről, de más megyékből is tucatjával vonzza a látogatókat. 

Ez az egyetlen olyan üdülője Hunyad megyének, amely országos érdekeltségre tarthat számot.

Alvácza, a mostohagyerek

A megye északi csücskében, a Fehér-Körös mentén meghúzódó Alvácára nem figyeltek fel a rómaiak. És a gyönyörű környezetben fekvő, barátságos üdülőtelep azóta is elkerüli a figyelmet, valahogy mindig lecsúszik a kedvencek listájáról. Pedig 31-32 fokos kénes meleg vize az algyógyihoz hasonlóan gyógyítja a reumát, bőrbetegségeket, nőgyógyászati és emésztőrendszeri gondokat, sőt a paralízist is. Az üdülő jelenlegi igazgatója, Florin Posteucă szerint csupán az utóbbi egy évben kilenc lebénulva érkező beteget sikerült lábra tenni az alvácai gyógyközpontban. Ennek ellenére egy nemrég született kormányhatározat szerint a központot idén augusztustól ismét bezárják. Alváca ugyanis jelenleg a belügyminisztérium fennhatósága alatt működik, de a tárca csak használati jogot élvez, mivel a fürdő 1995 óta a Romtelecom tulajdonában van. Utóbbi 1998-ban adta használatba az akkor sok milliárd lejből felújított, kiépített modern kezelőbázisát, amely bekebelezte a monarchia idején kiépült szerény, de csinos kis strandot is. Téglás Gábor szerint Alváca két tükörfürdőjét, 1848 előtt előszeretettel látogatták az Arad megyei és zarándi nemesi családok. Ez utóbbiakat ugyan Avram Iancu bérenceivel kiirtotta, kedvenc fürdőhelyük azonban fennmaradt és a régi idők emlékét őrizte egészen a XX. század derekáig. A ma itt élők szerint még Ceauşescu idejében kezdődött el a régi fürdő felszámolása, a villák lebontása, bár mutatóban ma is találni néhányat a település felső szegletében. A lezüllesztett fürdőtelepen a Romtelecom nagyméretű befektetésével sem tudott csodát művelni. Az egyetlen szabadtéri medencének, a körülötte magasló modern szállodák mellett sem sikerül elegendő turistát idevonzania. Így a kétezres évek elején újra bezárták Alvácát, míg tavaly a belügyesek kitalálták, hogy a külföldi küldetésekből hazatérő katonákat fogják itt kezelni. A jelek szerint azonban ez sem jött össze, mert a tárca haszontalannak ítélte az üdülő fenntartását és jövő hónaptól újra bezárja. Bár az igazgató szerint az elmúlt évben összesen 1400 katonát kezeltek itt. A fürdővendégek már szinte egészen elkerülik Alvácát, amely a jelek szerint, nagyszerű adottságai ellenére, hamarosan letörlődik a megye turisztikai térképéről.

Csúcson a remény

Bár az említett, hajdanában jobb időket megélt hévizes üdülők mellett még jó néhány kihasználatlan ásványvízforrása is van a megyének, manapság a hegyvidéki üdülőtelepek felvirágoztatásához kötik a turizmus fellendülését e vidéken. Ezért néhány szóban érdemes említést tenni a megye fiatal sítelepeiről is. A hátszegi medence és a Zsil völgye felett magasló Retyezáton, Párengen és Vulkáni-hegységben az első menedékházakat, turistaösvényeket az 1880-ban, nagyszebeni székhellyel megalakuló Erdélyi Szász Kárpát Egyesület (Siebenbürghischen Karpaten Verein, SKV) építette ki. A Párengen negyven év leforgása alatt háromszor építi újra gerendából készült menedékházát. Az 1936-ban még álló menházban, a gondnok Christian Pingert a berlini olimpiáról érkező Johnny Weissmüllert is vendégül látta, Greta Garbo és Robert Taylor társaságában. Ittlétükről a menház vendégkönyvébe bejegyzett sorok árulkodtak. Sajnos azonban a vendégkönyv is, a menház is időközben leégett, az SKV, később az EKE által fenntartott surjáni, retyezáti társaival együtt. A hegyvidéki turizmus azonban tovább élt, sőt a XX. század derekától egyre inkább tömegessé vált. A Párengen a hatvanas években, majd később a Sztrázsán is megépítik a bányavállalat támogatásával a székes libegőket, ami nagymértékben megkönnyíti e hegységek megközelítését. Kiépülnek az első sípályák. Ma a Párengen hat, a Sztrázsán hét, a Retyezáton további három sípálya várja a téli sport kedvelőit. Ha egyelőre haotikusan is, de kiépültek maguk az üdülőtelepek is, mindhárom hegységben több száz menedékházban kínálnak szállást. A szolgáltatás és maga az infrastruktúra is persze még messze áll a ma európainak nevezett színvonaltól. Egyedül a Párengen van kilátás arra, hogy a közeljövőben igazi síparadicsom épüljön ki, a városból induló telegondolával, modern szállodákkal, sífelvonókkal, hóágyúkkal. Bár pillanatnyilag úgy tűnik, ezen ambiciózus tervet a politikai hercehurca elbotlaszthatja. Remélhetőleg azonban sikerül majd túllépni ezen, és legalább egy hegyi üdülőt felfejleszteni európai színvonalra. 
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu