Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. december 01., 08.04
Fürdőélet

LemARADt

Írta: Puskel Péter
2009. július 11., 07.00 Szombat / Arad
Nem sokkal azután, hogy Románia az EU-s országok sorába lépett, egy baráti társaságban arról esett szó, hogy a légiesített határoknak köszönhetően megindult nemcsak a külföldön munkát vállalók serege, hanem valóságos exodus kezdődött az évtizedekig számunkra elzárt jeles európai városok, fürdőhelyek felkeresésére. Már akinek erre anyagi fedezete van. 



Nos, eszembe jutott e beszélgetés kapcsán a régi vicc:

– Hol barnultál le ilyen szépen, barátom?

– Baden Badenben nyaraltam a feleségemmel és a fiammal. Hát te?

– Én pedig Lippafüreden, Lippafüreden.

Igen, manapság már divat elegáns, felkapott európai fürdőhelyeken nyaralni vagy legalábbis néhány napot eltölteni. Ez egyfajta státusszimbólum, de ismerek számos olyan aradit, aki egész évben arra spórol, hogy – saját szavait idézve – világot láthasson.És nagyon meg tudom érteni.

A mai középnemzedéket „röghöz kötötte” az államszocializmus négy évtizede.

Nem felejtettük el, hogy a közelmúltban csak kétévenként léphettük át a határt. És akkor is csak a „baráti” országokba. 

Az utazás, a megismerés vágya elemi erővel vesz erőt az embereken.

Az utóbbi két évtizednek ez talán egyik legnagyobb vívmánya.

Sikeres, úttörő vállalkozás

Nos, kár volna szépíteni, a fürdőzés nem tartozik az ősi magyar szokásokhoz. Eleink nem elterjedt fürdőkultúrájukról voltak híresek, noha egyik-másik jeles magyar ember már több száz évvel ezelőtt felfedezte a gyógyfürdők egészséges hatását. Thököly például Pöstyénben gyógyítgatta a csatákban szerzett sebeit.

A fürdőzés elterjedésében, mi tagadás, sokat köszönhetünk a török megszállóknak, akik számos fürdőt építettek és hagytak az utókorra.

A fürdőzés általános elterjedése, ezen helyek gyógykezeléssel egybekötött vagy csak egyszerűen pihenési, kikapcsolódási célzatú felkeresése azonban legfeljebb másfél évszázados múltra tekint vissza és szoros összefüggésbe hozható a műszaki fejlődéssel és a közművesítés elterjedésével.

Ha ezt a széles témakört csupán Aradra korlátozzuk, akkor elmondhatjuk, hogy a nyugati országrész lehetőségeiből kiindulva nem kell szégyenkeznünk.

Simay István egykori aradi ’48-as honvéd, később tanító és népiskolai felügyelő az 1880-as évek elején gondolt egy nagyot és okosat és vidéken az elsők között népfürdőt épített. 

Az 1884-ben elkészült Simay-féle fürdőben saját hőközpont szolgáltatta a kutakból szivattyúzott, melegített vizet, s a kádfürdő mellett száraz és nedves gőz, borbély- és pedikűrszalon, később úszómedence és gyógymasszázs tette teljessé a népfürdői szolgáltatásokat. 

A Simayban generátor segítségével villanyfény mellett fürödhettek a vendégek, holott a városban csak bő tíz év múlva kezdték el az utcai elektromos világítás kiépítését.

Legendák, történetek is fűződnek az aradi gőzfürdőhöz. Évtizedekig régi aradiak halál komolyan állították, hogy az udvari magas kémény tövében egy alagút található, amely a Maros alatt a várba vezet.A város legnagyobb közfürdőjét, noha százéves jubileumán az épületre kitették az eseményt számokban jelző szerény táblát (1884–1984), 1990-ben mégis bezárták. Akkoriban már aligha volt kifizetődő a működtetése.

A közművesítés a gőzfürdő beindulása utáni években kezdődött Aradon.

Salacz Gyula polgármester és világot látott néhány tanácsosa kapcsolatainak köszönhetően, 1892-ben vízügyi szakemberek érkeztek Aradra, hogy felmérjék a terepet. Három év múlva az akkor Európában élenjárónak számító Shone&Aut társaság hozzálátott a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez és a Víztorony felépítéséhez, a város akkori legmagasabb épülete 1896-ban készült el.

A vezetékes ivóvíz elterjedése forradalmasította a város lakosságának közegészségügyét. Lehetőség nyílt ugyanis a lakások fürdőszobával való felszerelésére, amelyből addig nagyon kevés volt Aradon.

A 20. század elején a város nagy szállodái közül is csak a Központi (ma SanPaolo IMI Bank) és a Fehér Kereszt rendelkezett fürdőszobás lakosztályokkal.

Fürdőkonkurencia

Több kisebb közfürdő azért megpróbált versenyben maradni a Simayval. A Thököly téren volt a Katalin fürdő, meg az Opre-féle, gyógysókat alkalmazó fürdő. Az óvárosban, a Vaslakat-ház szomszédságában pedig az „egyéb” szolgáltatásokat is felkínáló és éppen ezért erősen kétes hírű Vas fürdő.

Ezek a két világháború közötti években szép csöndben csődöt mondtak és megszűntek.

Ugyancsak a 19. század végén jelent meg az első, akkoriban még fából összetákolt, fedett uszoda a Maroson. Ez volt a későbbi Neptun strandfürdő őse. 1906-ban már Neptun fürdő néven közkedvelt hely volt, közös öltözővel, illetve kabinsorral is gyarapodott. 

Az 1960-as évek derekára a Maros vizére épített, trambulinos pontonuszodával rendelkező strandot „kinőtte” a város. Az 1970-es árvíz után költözött át véglegesen a vár oldali partszakaszra, ahol szabadon terjeszkedett, és az 1990-es évekig népszerűsége szinte töretlen maradt. Volt olyan hétvége, hogy 15 ezer fizetővendéget számláltak, s akkor még nem említettük a bérleteseket és a faházikókat bérlőket.

Sokáig egyetlen alternatívája sem volt a Neptunnak. Ha csak nem számítjuk a folyó melletti szabadstrandokat. Az első világháborút követő időszaktól az 1960-as évekig sokan az úgynevezett “lóstrandon” fürödtek. Pernyávában, a régi cukorgyár melletti homokos partszakaszt nevezték így az aradiak, mert a lovakat is gyakran itt fürdették. Átellenben volt a Port Artúr, ahol olcsón mérték a sört. A „lóstrand” finom szemcséjű homokja vetekedett a tengerparti fövényekkel. Nem sokkal azelőtt mosta el a Maros, hogy a mai strand oldaláról is eltűnt a homokpad, s helyébe a szennyezett vizű folyó gazos, fövényes partrészt alakított ki. Gájban a nyugdíjasok önsegélyező egyesülete és pénztára az országban elsőként építette ki saját strandját és fürdőtelepét 1965-ben. A „Bidi” azóta többszöri átalakításon ment át, eredeti jellege azonban kevéssé változott. Ma is népszerű és a Vlaicu negyed, Séga és Gáj számos lakosa látogatja.

Lippafüred ásványvize

A Maros völgyének egyik gyöngyszeme sose tartozott a felkapott, országos hírű fürdőhelyek közé. Mégis sokáig a régió egyik kedvelt pihenő- és gyógykezelő helyének tartották. A tengerszint feletti mindössze 138 méteres magasságával a hegyaljai dombok közelében lévő csendes, nyugodalmas hely volt, amelynek gyógyvizét 1818-tól ismerik. A 19. század közepétől vált népszerűvé, s a század végére központi pavilonja, gyógyközpontja is kiépült. 

Lippafüredet a szív- és az emésztőrendszeri betegségekben szenvedők keresték fel előszeretettel. Az itteni szanatórium a rendszerváltozásig működött zavartalanul. Strandját is sokan látogatták. 

A lippai ásványvizet országszerte ismerik és kedvelik, noha a fürdőélet két évtizede stagnál, a pavilonok lerobbantak, az erdő sétányait benőtte a gaz. A privatizáció elsősorban a strandfürdőre, a közeli kempingre volt jó hatással, mert azok megújultak, és ma is működnek. A lippai ásványvizet is palackozzák, szállítják, csupán a szanatórium létesítményei és a telep betegeit egykoron ellátó egészségügyi személyzet hiányzik.

De az nagyon.

Lippafüredet manapság leginkább szabadon folydogáló ásványvizéért keresik fel a környékbeliek. Régiós vonzereje már a múlté.

Menyháza, a kirándulók és a nyaralók kedvence

Arad megye egyetlen patinás fürdőhelye Menyháza. Jó 110 km-re a megyeszékhelytől, a Zaránd-hegység lábánál terül el. Szépsége festő palettájára kívánkozik. Dicső történelmi múlttal rendelkező vidék, hiszen egészen a közelben található Dézna várának romja. A helyi legendák szerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem török kézre jutott egykori várát a környékről összefogdosott és valamelyik basa háremébe szánt fiatal nők egyike robbantotta fel, akinek nem sikerült megmenekülnie, de eljutott a vár lőszerraktáráig, amelyet kétségbeesésében felrobbantott. 

Menyháza kies környezetére, gyógyhatású vizeire, természeti kincseire már a 16. században felfigyeltek. A helyiség szélén ma is látható a több évszázadon át működő ércolvasztó vashámor. A menyházai vörös márvány keresett kiviteli cikk volt, s a márványbánya egészen a közelmúltig több mint száz embernek biztosított munkahelyet.

A település felvirágzása egykori birtokosa, Wenckheim Frigyes gróf nevéhez fűződik, aki 1891-től hatalmas méretű fejlesztést indított el a vidéken. Ő építtette az első gyógykezelési pavilont, az első villákat. Sajnos, hogy elhanyagolt, gazdátlanul maradt villáját 2007-ben lebontották.  A gróf bevezette a villanyvilágítást és finanszírozta a Borossebes–Menyháza közötti keskenyvágányú vasút kiépítését, hogy a turisták számára is könnyebben megközelíthető legyen a település, de az építőanyag szállításában is jó szolgálatot tett a kisvasút. A gróf márványbányájában munkahelyeket biztosított a környék férfi lakosságának. 

Menyháza 1886-ban kapja meg a cs. és kir. belügyminisztériumtól a fürdőhely címet. Három évvel később Wenckheim Frigyes azt is elérte Bécsben, hogy egy alapos vegyelemzést követően a helyi forrás gyógyvizét a birodalom legjobbjai közé sorolták.

Elsősorban az ideg- és mozgásszervi betegségekben szenvedőket kezelik sikerrel az itteni gyógyvizek segítségével. 

A vidék népszerűségéhez az évtizedek során többen is jelentősen hozzájárultak. Például Czárán Gyula, akinek emléktábláját az aradi és a bihari turistaklubok pár évvel ezelőtt felújították. Czárán megjelölte a környék turistaútjait, villát épített a telepen. A helyi temetőben van a természetjárás 1906-ban elhunyt nagy apostolának sírja. Ugyancsak elegáns villája volt Menyházán Andrényi báró családjának.

Menyháza második reneszánsza az 1970-es években kezdődött egy modern szálloda felépítésével és a strand felújításával, ám a lendület hamar megtorpant, s évekig jobbára csak az augusztusi folklórfesztivál idejére telt meg élettel a vidék.

A privatizációt követően elindult egy újabb fejlődési szakasz, Menyháza ismét keresett fürdőhely lett, de lehetőségei még mindig sokkal nagyobbak, mint az itt nyújtott szolgáltatások. 

Vidéki álmok

Arad megye sem a múltban, sem azóta nem tudott igazán élni természet adta lehetőségeivel.

Menyháza még ma is jobbára csak ígéret, Lippafüred pedig már csak emlék.

A megye kisebb településein azonban kihasználták a talaj mélyebb rétegeiben megbúvó hévizek nyújtotta lehetőségeket. Még akkor is, ha ezek az újabb strandok nem ütik meg az uniós mércét, és jócskán elmaradnak a szomszédos Magyarország vidéki strandjaitól.

Kisiratos nyitotta meg a sort, még a téeszek virágkorában. Kürtösnek, Sofronyának is van jó pár éve hévizes strandja.A helybelieken kívül ezeket az olcsó, könnyen megközelíthető strandokat a környékről, Aradról is sokan látogatják. A Kisiratosi Polgármesteri Hivatal sem mondott le arról a tervéről, hogy pályázat útján, esetleg külföldi tőkével igazi gyógyközponttá varázsolja az itteni strandot.

Ha sikerülne, legalább fél évszázadra biztosítaná a település ígéretes jövőjét.

A megyeszékhelyen az egykor híres belvárosi strandtól a sorozatos rossz megoldások és a hozzá nem értő vezetés miatt elpártoltak a napbarátok. Az aradiak ma, élve a határátlépés nyújtotta lehetőségekkel, az összehasonlíthatatlanul jobb, civilizáltabb feltételeket és ráadásul gyógyhatású termálvizet kínáló magyarországi fürdőhelyeket részesítik előnyben. Ma magától értetődő, hogy nyári hétvégeken egy aradi család Battonyára, Tótkomlósra, Gyulára, Makóra, Gyopárosra jár fürdeni, felüdülni.

Az ugyanahhoz a geológiai törésvonalhoz tartozó nagyváros strandján a vizet gázfűtéssel melegítik.

Arad e téren a szó legszorosabb értelmében is maradt. Lemaradt.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: gyuszi / Szombat, 2009. július 11., 23.59 Válaszoljál rá!

tény és való, hogy a felsorolt amgyarországi fürdők sokkal-sokkal jobbak! Én is szívesen járok.A békéscsabai is nagyon jó!:-;

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu