Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2022. január 23., 12.34

Magyar iskoláink sorvadása

Írta: Chirmiciu András, · Szekernyés Irén, Ujj János
2009. szeptember 25., 19.54 Péntek / Arad, Hunyad, Temes
Az aradi magyar nyelvű oktatás évszázada


Arad – Nem aradi iskolatörténet megírása, még csak annak summázása sem a szándékom. Ahhoz közel ezer évet kellene visszamenni, hiszen a káptalan mellett működő „deákiskolában” feltehetően már a XI. századtól folyt az oktatás. 

A XV. századtól ebben az iskolában az azt látogató helyi fiatal nemeseknek már magyar nyelvet is oktatott valamelyik kanonok. Erre bizonyíték az első Arad megyei magyar nyelvű okirat, Dóczy Ferenc földbirtokos egy fennmaradt levele. 

Ebben az írásban az aradi, Arad megyei magyar oktatásban az elmúlt évszázadban végbement változást szeretném felvázolni. Mert a különböző hatalomváltás magával hozott néhány alapvető változást ezen a téren is. Pozitív és (sajnos) negatív előjelűt egyaránt!

A sokat bírált, elparentált Osztrák–Magyar Monarchia egy nagyon jól felépített, kiválóan megszervezett iskolarendszert hagyott ránk. Annak a rendszernek az alapját a négyosztályos állami népiskolák képezték, amelyeket kiegészítettek a felekezeti iskolák. Még az Arad megyei kiterjedt tanyarendszerben is kialakították a tanyasi iskolák viszonylag sűrű hálózatát. Magyar nyelven is, de a nemzetiségek nyelvén is szinte minden településen léteztek tanintézetek. S bár a hazai történetírás „szemérmesen” elsiklik a tény felett, a Kárpátokon innen sokszorosan több román tannyelvű iskola működött, mint Óromániában. 

A monarchia négyes tagozódású iskolarendszerében a második lépcsőhöz tartoztak az úgynevezett polgári iskolák, amelyek elvégzői a szakiskolákba kerültek. A Maros partján a fa- és fémipari szakiskola volt a szakmunkásképzés fellegvára, amely Nesnera Aladár igazgatása alatt vált elismert tanintézetté. A nyolcosztályos középfokú oktatást, az elsősorban klasszikus tantárgyakat oktató gimnáziumok, a reáliákat előtérbe helyező reálgimnáziumok biztosították. Aradon a kiváló tanári gárdával rendelkező királyi főgimnázium és a vele egy épületben működő főreál, amelyben az aradi értelmiség színe-java tanult. A városháza szomszédságában felépült kereskedelmi iskolát gazdasági akadémiának szánták, osztálytermeinek, laboratóriumainak egyetemi célokat kellett volna szolgálniuk. Az első világháború annyi más mellett ezt is dugába döntötte. 

Tanítóképzés

Ekkor még Pankotán is virágzott a magyar oktatásS külön kell megemlíteni a tanítóképzést. Az 1812-ben indult, méltán nagyhírű, missziót betöltő román Preparandia, a román nyelvterület legrégebbi tanítóképzője mellé a század utolsó negyedében megalapították a magyar tanítóképzőt is, amelynek impozáns épületét 1905-ben adták át rendeltetésének. A román tanítókat tömörítő Reuniunea Învăţătorilor Români, valamint az Aradvidéki Magyar Tanítóegylet, illetve ezek módszertani kiadványai és folyóiratai magas színvonalú szakmai fórumot biztosítottak a pedagógusoknak. 

Ezt a hálózatot és a hozzá tartozó anyagi bázist vette át 1919-ben az új hatalom, amely nagyjából megtartotta a régi iskolarendszert, csak a tanítási nyelv változott. A királyi főgimnázium épületében 1925-ig még működött az egykori főreál néhány magyar tannyelvű osztálya, de azt követően csak az ország hivatalos nyelvén oktattak. A megye jó néhány helységében az Angelescu-törvény bevezetését követően, a korábbi magyar tannyelvű iskolákat román tannyelvűvé alakították avval az indokkal, hogy (szlovák, német, szerb hangzású) nevük alapján az oda járó tanulók nem magyar nemzetiségűek. A Kormányzótanács 12 642-es és 16 886-os sz. rendelete Aradon engedélyezte egy felekezeti gimnázium létrehozását, a minorita rend vezetése alatt, de az azt következőkben egy negyedszázadon keresztül annak tevékenysége ellehetetlenítésére törekedett. Az Aradi Katolikus Főgimnázium nyilvánossági jogának többszöri megvonása a tanulólétszám drasztikus csökkenéséhez vezetett. Csak egyetlen példaként, a magyar tannyelvű iskolarendszer sorvadására: az 1922–23-as tanévben még 72 tanuló érettségizett a tanintézetben, míg 1926-ban már mindössze 16-an, 1940-ben vagy 1942-ben pedig tízen, míg 1945-ben hatan. S hogy miként viszonyultak a helyi hatóságok a nemzetiségi oktatáshoz: 1941-től az egyetlen aradi magyar tannyelvű középiskola épületében német, 1944–46 között pedig orosz katonai kórház működött!

Boldog békeidők

Az 1945-ben Romániában szovjet segítséggel hatalomra került kormány első intézkedéseinek demokratikus jellegét elvitatni nem lehet. A nemzeti kisebbségeknek tett engedmények között a polgári kormányok által ellehetetlenített magyar iskolarendszer újjászervezése is ott volt. Ekkor alakult meg Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem, a Magyar Népi Szövetség irányításával ebben az időszakban szervezték meg az autonómiával rendelkező magyar, német iskolahálózatot. A minisztériumban önálló nemzetiségi igazgatóság működött, amely külön tanterveket dolgoztatott ki a nemzetiségi iskolák számára. 

Ebben a lelkes, sokak számára „fényes szelek” mozgalomnak nevezett baloldali megmozdulásban Aradon és a megyében szerte megalakultak a nemzetiségi iskolák, köztük a magyar tannyelvűek is. Rövid idő alatt megindult vagy folytatódott az oktatás a megyeszékhely peremkerületeiben, illetve a megye számos településén. Aradon az 1948-as tanügyi reformot követően a Magyar Vegyes Líceum nevet felvevő egykori Katolikus Főgimnáziumban és a volt zárdában I–VII. osztályos tagozat is működött. Ezenkívül hétosztályos iskola volt a Kossuth (Mărăşeşti), a Fürj (Ciocârliei), a Kapa (Căpitan Ignat) utcában, illetve Mosóczy-telepen (többször párhuzamos osztályokkal), Gájban, Ségában. Négyosztályos tagozat létezett Zsigmondházán. (Az aradi diáknyelv ezeket az iskolákat a több éven keresztül az igazgatói tisztet betöltő pedagógusról (Bognár Gergely, id. Kilin Sándor, Láng István) nevezte el „akadémiának”. 

A megyében hétosztályos magyar iskola volt Pécskán (párhuzamos osztályokkal), Kisperegen, Tornyán, Nagyiratoson, Kisiratoson, Szentpálon, Majláthfalván, Gyorokon, Pankotán, Borosjenőben, Fazekasvarsándon, Erdőhegyen, Szapáryligeten, Ágyán, Simonyifalván, Vadászon, Nagyzerinden, Feketegyarmaton. Négyosztályos iskola vagy magyar tagozat volt Máriaradnán, Munáron, Németszentpéteren, Nagylakon, Pécskán (több is), Szederháton, Kis- és Nagyvarjason, a kendergyárnál, Galsán, Selénden, Dezsőházán, Simándon, Gyulavarsándon, Bélzerinden, Székudvaron. (A hosszú felsorolás talán még nem is teljes!) Ezen iskolák közül sokat évtizedeken keresztül egy-egy szív-lélek pedagógus szervezte, vezette. Bár sokkal több nevet kellene megemlíteni, ezúttal csak a Gyorokon tevékenykedő Szeicht Miklósra, a majláthfalvi Pankovits Ferencre, a galsai Frajna Editre, a szederháti Tímár Ibolyára, a kisvarjasi Dániel Matildra vagy a tornyai Péter Antalra szorítkozom. Talán az Arad megye oktatásáról valamikor megíródó monográfiában valamennyiük nevét felsorolják. Az 1919-ben megszakadt aradi magyar tanítóképzés az 1948–49-es tanévvel folytatódott. Az egykori zárdában működő Magyar Pedagógiai Leányiskolában az utolsó tanítóképzős osztály 1956-ban végzett. A tanügyi reformot követően a városban két magyar tannyelvű középiskola működött: a Magyar Vegyes Líceum, illetve az 1954-ben a tanítónőképző helyett indult 4-es sz. Középiskola. Mindkét tanintézet tanári kara kiválóan képzett pedagógusokból állt, akik az oktatás mellett a nevelést is szívügyüknek tekintették, sőt tudós kutatóként is megállták helyüket. Az 1950-es években állandóak voltak a hét végi, illetve az év végi kirándulások, valamint a sporttevékenységek. A vegyes líceumnak neves kosárlabda-csapatai voltak, a leánylíceum a tájékozódási futásban ért el említésre méltó sikereket. 

A tanügyi reformtól az 1955–56-os tanévig működött a fa- és fémipari líceumban a magyar tagozat, s három évfolyam végzőse volt az Aradi Kereskedelmi Középiskola magyar tagozatának is. Ezeket felső rendeletre szüntették meg. 

A magyar nyelvű szakmunkásképzést két szakiskola biztosította: a vagongyáré, illetve a Radnai úton felépített új tanintézet, amelyet igazgatójáról, Czeglédi Józsefről csak „Czeglédi-iskolának” nevezett az egész város. Ezek az iskolák a fémmegmunkálásban szakosodott szakembereket képeztek.

Sorvasztás hivatalból

A kisiratosi iskola   Az 1956-os magyar forradalom utórezgéseként, 1959-ben összevonták a két kolozsvári egyetemet, a Babeşt és a Bolyait, majd ugyanerre a sorsra jutottak a középiskolák is. Az akkor már 3-as sz. középiskola nevet viselő egykori KG, majd MVL épületébe beköltözött az 5-ös sz. román líceum, míg a 4-es sz. magyar középiskolát összevonták a Moise Nicoară (akkor Ioan Slavici) Líceummal. Ugyancsak megszüntették az addig önálló magyar hétosztályos iskolákat is. Ennek lényegében a magyar tannyelvű oktatás elsorvasztása volt a célja. A fentiek ellenére, elsősorban a tanári karok komoly munkájának köszönhetően, az összevont iskolák diákjai még néhány évig kiváló eredményeket értek el a tantárgyversenyeken, valamint a sportversenyeken is. (Az akkor már Ocskó Terézia nevét viselő MVL fiúcsapata országos bajnokságon 3. helyezést ért el!) A tanintézet „mélyrepülése” akkor kezdődött, amikor először a vasúti, majd 1982-ben a kőolajipari minisztérium fennhatósága alá került. 

A Moise Nicoară (Ioan Slavici) Líceumban a magyar tanulók száma fokozatosan csökkent, az 1978–79-es tanévben már magyar–német, majd az 1983–84-es tanévtől román–magyar vegyes osztály érettségizett. Az 1985–86-os tanévtől a város vezető középfokú tanintézetében csak román nyelvű oktatás folyik. Az egykori katolikus gimnázium elsorvadásával párhuzamosan magyar tannyelvű osztályok indultak az 1-es és 2-es sz., fémipari képzést adó, valamint az 5-ös sz. Faipari Líceumban is. A megyében magyar nyelvű középfokú oktatás folyt 1958–1979 között Pécskán is. 

Az 1950-es, 1960-as évek demográfiai hullámát követően szerte a megyében, elsősorban a nemzetiségek lakta településeken drasztikusan lecsökkent a gyermeklétszám. A korábban nagy létszámú osztályokkal rendelkező falusi iskolák sorra megszűntek: Tornyán, Borosjenőn megszűnt az anyanyelvű oktatás, míg Pankotán, Gyorokon, Fazekasvarsándon, Vadászon, Szentpálon, Feketegyarmaton, Szapáryligeten csak összevont I–IV. osztály működik. A megszűnt I–IV. osztályos iskolákat már felsorolni is alig lehet. 

Hasonló a helyzet Aradon is, ahol a peremkerületi nemzetiségi iskolák, illetve tagozatok sora (összesen hét!) sorvadt el egy negyedszázad alatt. Ma a Csiky Gergely Iskolacsoporton kívül magyar gimnáziumi tagozat csak a pécskai úti (21-es), a gáji (10-es) sz. iskolában működik. 

Az 1989-es romániai változást követően az iskola egykori diákjának, Csiky Gergelynek nevét felvéve újraalakult az aradi magyar tannyelvű líceum. Ennek léte megpezsdítette az anyanyelvű oktatást, magyar nyelvű tagozat alakult a mikelakai iskolában, illetve újraalakult Mosóczy-telepen. Sajnos, ezek a tagozatok kérészéletűnek bizonyultak. 

A magyar nyelvű vagy tagozatú Arad megyei középiskolákban az impériumváltástól, vagyis az 1919–20-as tanévtől a század végéig több mint hatezer magyar diák tett le sikeres érettségi vizsgát. Közülük több mint 4400-an a Katolikus Főgimnáziumban, illetve annak jogutódaiban (Magyar Vegyes Líceum, 3-as, 11-es középiskola, Csiky Gergely), 601-en a Moise Nicoară Líceumban, 393-an a 2-es sz., 331-en az 1-es sz. líceumban, 310-en a pedagógia iskolában és jogutódaiban, 71-en a kereskedelmi középiskolában, míg 543-an Pécskán. Az egykori fa- és fémipari középiskoláról nincs adatunk. 

Az aradi magyar nyelvű oktatás jövője két tényezőtől függ: mennyire ragaszkodik anyanyelvéhez, nemzetiségi létéhez az itteni, számban jelentősen megcsappant magyarság, valamint az oktatás színvonalától. Ha a magyar tannyelvű iskolák „kelendőek”, ha a szülőknek van bizalmuk iskoláink iránt, akkor bizakodva nézhetünk a jövőnk elé.  


Történelmi viharok sodrásában


Hunyad – Hunyadban az iskola megszüntetése mindig keserű történet. Rendszeres felszámolásuk még keserűbb: Hunyad megyében a magyar oktatás a történelmi viharoknak volt kitéve. 

Az utóbbi évszázadban a mindenkori politikai viszonyok nagy mértékben befolyásolták az oktatást. Általában kedvezőtlenül, hiszen számos nagy múltú magyar iskola volt kénytelen bezárni kapuit a politikai nyomás miatt. Az iskolák voltak az erőszakos beolvasztást folytató állampolitika fő célpontjai, ezek megszüntetésével igyekeztek megtörni a magyarságot. Még rágondolni is keserű, hány magyar iskola szűnt meg az évek során Hunyad megyében. Sok. Túl sok.

Bármennyire meglepő, az első Hunyad megyei magyar iskola nem a huszadik században szűnt meg, hanem sokkal korábban, 1774-ben. Pedig már akkor több mint 150 évig működött!

Az első magyar iskola, a Református Gymnasium, ugyanis 1601-ben alakult, Geszthy Ferenc végakaratának megfelelően. Körülbelül ott volt, ahol ma a Melite református ház áll, meséli a Hunyad megyei oktatás történetét jól ismerő Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanárnő. Nem volt jelentős iskola, mivel akkoriban kevesen tanultak, s a jómódú dévaiak már akkor is Nagyenyedre küldték gyermekeiket. Megszűnését tévedés okozta: Barcsay Ágnes grófnő, aki az iskolával szomszédos teleket birtokolta nem fizetett adót, ezért az adóhivatal lefoglalta telkét. Csakhogy nem tudván pontosan, hogy az meddig terjed, az iskolát is lefoglalták. A kevés diák pedig szélnek eredt. Néhány hónap múlva az adóhivatal visszaengedte az iskolát a református egyháznak, de a tanítás már nem éledt újra.

Rövid aranykor, kegyetlen leszámolás

Emléktábla az egykori Magyar Királyi Állami Főreáliskola bejáratánál. Sajátos történelmi emlékezés: vajon Téglás Gábor is a Decebal iskola igazgatója volt? Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezéstől és az első világháborút követő impériumváltás közötti időszak volt a magyar oktatás aranykora Hunyad megyében is. Ekkor alakult meg a legtöbb iskola, ekkor eresztett gyökereket a magyar oktatás. Az Első Világháború idejére a megye szilárd alapú, jól működő, mennyiségileg és minőségileg jelentős magyar iskolahálózattal rendelkezett. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 19 állami elemi iskola működött, illetve 6 középiskola. Utóbbiak között kiemelkedő volt a dévai Magyar Királyi Állami Főreáliskola, illetve a szászvárosi Kún református kollégium. A megyeszékhelyen létezett még egy tanítóképezde, Brádon, Hátszegen és Petrozsényban pedig algimnáziumok. Ezek a megye legjelentősebb iskolái voltak.Nem is csoda, hogy felkeltették mások irigységét. 1918 után az Erdély feletti uralmat megszerző román állam megszüntette a magyar oktatást, s a neves iskolaépületekben román tannyelvű osztályok kaptak helyt.

Elsőként a „koronaékszert”, az 1871-ben alapított dévai Magyar Királyi Állami Főreáliskolát sajátította ki az új hatalom, 1919. március 5-én. Azóta a Decebal nevű középiskola működik a helyén, amely az egész megye legelitebb iskolája maradt. A Déva központjában lévő impozáns iskolaépület 1888-ban készült el, dr. Téglás Gábor igazgatósága idején. A románosítás ellenére a VI-VIII.-osoknak megengedték, hogy magyarul fejezzék be főgimnáziumi tanulmányaikat. 1922-ben szűnt meg teljesen a magyar oktatás a megye legjobb iskolájában, s csupán 38 év múlva, 1960-ban tért vissza rövid időre, immár tagozatként. 48 éves magyar történelme alatt összesen 751 tanuló érettségizett le.Hasonló sors jutott a másik neves dévai iskolának, az 1870-ben alapított Magyar Királyi Állami Tanítóképezdének. 1919. október 12-én szüntették meg a magyar oktatást, s románosították el az iskolát. Jóllehet 49 éves magyar történelme idején az iskolában kötelező tantárgyként oktatták a román nyelvet, tekintettel a megye nemzetiségi viszonyaira. A református templom tőszomszédságában lévő, 1915-ben felavatott tekintélyes épületben ma is tanítóképző működik: Liceul Pedagogic Sabin Drăgoi.

A petrozsényi, hátszegi és brádi algimnáziumoknak is ilyen sors jutott, rövidesen Erdély román uralom alá kerülése után megszüntették a magyar tanítást, s az impozáns iskolaépületekbe román nyelvű oktatás indult.

Némileg más volt a szászvárosi Kún református kollégium sorsa, mivel nem állami, hanem felekezeti iskola volt. Emiatt nem vehették el már az első pillanatban. A magyar oktatást mégis megszüntették, amikor 1922-ben visszavonták az iskola nyilvánossági jogát. Vagyis nem érettségiztethetett többé. Emiatt a diáklétszám drasztikusan csökkent, a református egyház pedig képtelen volt fedezni az épület költségeit, illetve a tanári kar bérezését. 1925-ben megszűnt a magyar nyelvű oktatás, az egyház pedig eladta az iskolaépületet. Azóta az Aurel Vlaicu nevét viselő gimnázium működik az 1882-ben, gróf Kún Kocsárd saját költségén létesített épületben. Ma is a város legjelentősebb iskolája.

Egyházi menedék

Az egykori református kollégium Szászvároson. Az Aurel Vlaicu gimnázium nem büszkélkedik Kún grófokkal, sem évszázados magyar múltjávalA magyar oktatást súlytó csapás azonban nem állt meg a középiskolákkal. Az új államhatalom az elemi oktatást ugyanúgy megszüntette, s helyette román nyelvű tanítás indult. A két világháború közötti időszakban csupán a dévai Csángótelepen lévő 6 osztályos elemi iskolában folyt magyar oktatás állami iskolában, szemléltette a helyzetet Szathmáry Rózsa tanárnő. Ott is „sutyiban”: elvileg románul kellett volna, de a tanítók mégis magyarul oktatták a bukovinai székelyek gyermekeit.

A két háború között Hunyad megyében egyszerűen nem volt magyar nyelvű állami oktatatás. A román állam nem engedélyezte. A magyarság azonban mégis megtartotta az anyanyelvű oktatást. Az egyházak segítségével. Az állami iskolák helyét átvették a felekezeti iskolák. Ezek azonban csupán elemi iskolák voltak. 

Középiskolai oktatást nem nyújthattak, az államhatalom nem engedte. Pedig volt rá próbálkozás: 1919-ben, amikor megszüntették a dévai főreál gimnáziumot a tanári kar és a diákok a római katolikus egyház védőszárnya alá menekültek. A ferences rendi zárda épületében létrehozták a Dévai Római Katolikus Főreáliskolát, amely már rögtön az első tanévben, 1919/20-ban 752 (!) diákkal indult. Méghozzá úgy, hogy a három végzős évfolyam megmaradt a régi iskolában! Sőt, kereskedelmi szak is volt leányok számára. A felekezeti főreál azonban csak négy évig működött: 1923-ban az államhatalom egy tollvonással megszüntette ezt is, ahogy a korabeli újság beszámol.

Így hát a felekezeti iskola csupán elemi szinten működött: Déván 4 osztályos református-, illetve 7 osztályos katolikus iskola. A megye többi településén, különösképpen a Zsil-völgyi városokban is hasonló felekezeti iskolák alakultak, amelyek 1948-ig az egyetlen anyanyelvű oktatást jelentették. Szászvároson 7 osztályos református iskola működött, a petrozsényi katolikus zárda is ekkor vált a megye egyik legnagyobb magyar tanintézményévé.

Újabb ideológiai fordulat

Furcsa módón, a magyar oktatás helyzete a legszörnyűbb politikai elnyomás idején, a kommunista rémség első éveiben javult. Miután megszüntették a magántulajdont, s miközben nagyban dolgoztak a másképp gondolkodók tömeges fizikai megszüntetésére, az istentelen bolsevikok 1948-ban megszüntették a felekezeti oktatást is. Helyére ismét állami oktatást állítottak. Mivel az elején a romániai kommunista hatalom még hűen követte a Moszkvából diktált „proletár internacionalizmust”, a magyar oktatás fellélegezhetett. Ideje is volt, közel három évtized kemény románosítási állampolitikai nyomás után.

A felekezeti iskolák állami tulajdonba kerültek, diákokkal, iskolaépületekkel együtt. A megye számos településén folyt magyar nyelvű oktatás. Sőt, ismét lett magyar középiskola: eleinte nem a megyeszékhelyen, hanem a Zsil-völgyi Petrozsényban, ahol a korábbi katolikus zárda épületében indult be az első világháború utáni első magyar líceum. Négy évvel később, Petru Groza miniszterelnöknél való kilincselés után Déván is megalakult a líceum, amely abban a Madosz épületben kapott helyet, ahol az általános iskola már 1948 óta működött. Az épület ott állt, ahol ma az autóipari szakközépiskola.

A többi településen általános iskolákká váltak a korábbi felekezeti iskolák: Lupényban, Vulkánban, Petrillán, Lónyán, illetve Petrozsényban kettő. Nemcsak a Zsil völgyében virágzott fel a magyar oktatás, noha ott a hatvanas évek derekáig a bányavidékre menekültek az Erdély más vidékein társadalmi szempontból üldözöttek, ami nagymértékben járult hozzá a fellendüléshez.

Szászvároson az általános iskola 1963-ig működött, Hátszegen 1970-ig. Lozsádon egy évvel korábban szűnt meg az elemi oktatás, Rákosdon pedig a hatvanas évek derekán.

Vajdahunyadon – amely az 1948-as erőszakos iparosításig még jelentéktelen kis település volt – is 1948 után erősödött meg a magyar oktatás.

A hatvanas évek derekán újabb ideológiai fordulat következett be a romániai politikában, amikor a nacionalizmus fokozatosan átvette a proletár internacionalizmus helyét. Ez főleg a megye két magyar középiskolájára volt hatással.

Noha 1959-ben a gimnáziumi osztályokat elválasztották az általános iskolától, s egyesítették a román osztályokkal külön gimnáziumban, a petrozsényi magyar középiskola fénykorát a hatvanas évek elején élte, amikor évfolyamonként két 40 fős párhuzamos osztály volt, ismertette a helyzetet Barra Árpád nyugalmazott tanár, a helytörténet alapos ismerője, aki akkoriban az iskola tanára volt. 1967-ben felülről megszüntették a második osztályt, innen számítják a leépülést. Később, a hetvenes években, amikor megalakultak az ipari szakközépiskolák, a pártpropaganda meggyőzte a fiúkat, hogy az elméleti líceum helyett a szakmát biztosító ipariakba iratkozzanak: innentől kezdve a gimnáziumi osztály főleg lányokból állt. 1977-ben a magyar gimnáziumi osztályt a bányászati szakközépiskolához csatolták, ami újabb csapás volt: innentől már csak félosztályok indultak. Amíg diákhiány miatt húsz évvel később teljesen megszűnt: az utolsó magyar érettségi 1997-ben volt Petrozsényban.

A dévai középiskolára is bonyodalmas sors várt: 1960-ban a gimnáziumi osztályokat szétválasztották az általános iskolától, s a román iskolák hasonlóan szétválasztott gimnáziumi osztályaival egyesítették. A megyeszékhely új gimnáziuma azonban a tekintélyes Decebal iskolában, az egykori Magyar Királyi Főreál Gimnázium épületébe került: évfolyamonként három román és egy magyar osztály működött. Vagyis 38 év után a magyar oktatás visszatért a korábban még Téglás Gábor által igazgatott neves intézménybe.

Csak tíz évig maradtak ott, s szintén történelmi okokból helyezték át az osztályokat 1970-ben. Egy évvel a középiskola fennállásának századik évfordulója előtt, az akkor már igencsak nacionalista beállítottságú politikai vezetés úgy döntött, hogy a magyar tagozat zavaró tényező lenne a jubileumi ünnepségen.

Így hát a magyar gimnáziumi osztályt ismét egyesítették az általános iskolával az újonnan létrehozott 2-es számú elméleti líceumban, a későbbi 3-as általános iskola épületében. A középiskolai tagozat azonban ott is csak 7 évig maradt: 1977-től a Decebal maradt a megye egyetlen elméleti líceuma, a többi középiskolát ipari gimnáziummá alakították át. Csakhogy egyetlen szakminisztérium sem akarta átvenni a dévai magyar gimnáziumi tagozatot (az ipari líceumok minisztériumokhoz tartoztak). Megoldásként maradt a megyei hatóságokhoz tartozó építőipari szakközépiskola, ahova állítólag az akkori megyei pártfőtitkár magyar feleségének közbenjárására fogadták be tagozatként. Akárcsak Petrozsényban, gyors leépülés következett, 1989-ben már csak félosztályok maradtak. A rendszerváltás után azonban megerősödött az iskola, amely 2005-ben átköltözött az időközben Traian névre átkeresztelt egykori építőipari líceumból az újonnan létesített Téglás Gábor iskolába. Ahol egyesítették az elemi és általános iskolai osztályokkal. Négy éve a folyamatosan megerősödő Téglás Gábor iskola immár a megye egyetlen magyar középiskolája.

Petrozsényban ugyanis a mélyrepülés folytatódott. Miután 1997-ben megszűnt a középiskolai tagozat, 2005-re már az elemi is megszűnő félbe került. Amíg 2005-ben Böjte Csaba atya az egyházi tulajdonba visszakerült zárdaépületbe újjáalapította a magyar általános iskolát (1–8. osztály).

Másféle kihívás

A Hunyad megyei magyar oktatás történetét emelkedések és visszaesések jellemezte. Amikor az államhatalom támogatta (Trianon előtt, 1948-tól a hatvanas évek derekáig, illetve 1996 után) az oktatás megerősödött. A két világháború között, illetve a hatvanas évektől 1996-ig viszont az állami nacionalizmus óriási csapásokat mért rá. A Hunyad megyei szórványmagyarság közel egy évszázadig állta a sarat, ragaszkodott anyanyelvű oktatásához, mindig kiheverte a veszteségeket, s új iskolákat létesített. Manapság azonban nem az állami nyomás a legnagyobb kihívás, hanem az utánpótlás biztosítása. A hosszú elnyomás ideje alatt sok magyar szülőben kialakult a „jobban érvényesül románul a gyerek” féle szemlélet. Ez máig gondot okoz, egyes elemi és általános iskolák immár nem hatalmi nyomás miatt, hanem gyermekhiány miatt agonizálnak. Pusztalakánban ezért szűnt meg a magyar elemi 2008-ban, a vulkáni és lupényi általános iskolák 5–8. osztályai is ezért voltak kénytelenek egyesülni szintén 2008-ban, a petrillai pedig a petrozsényivel 2005-ben.

A tapasztalat egyértelműen mutatja, hogy amikor elveszik egy néptől az iskoláit, újakat lehet építeni helyettük. A Hunyad megyei szórvány hősi küzdelem ezt bizonyítja. Viszont ha önként adja fel iskoláját, nehéz újat létesíteni, mert a nép feladja a jövőt. A dicső elődök példája kötelez ennek elkerülésére.


Temes Trianon előtt és után

Temes – „Aki fát ültet, vagy gyermeket nevel, az a jövőt alapozza meg” – vallották eleink. A gyermekek oktatása, nevelése, szocializációja minden társadalom alapvető gondjai és problémái közé tartozott és tartozik. 

Az anyanyelvű oktatás, a nyelv, a kultúra, a szellemiség és a hagyomány átörökítése nemzedékről nemzedékre, a nemzet továbbélésének biztosítéka. Erősség és sebezhetőség egyidejűleg. A tudásszerzés várait fegyver, erőszak, sanda ideológiák gyakran megingatták, s keményen meg kellett küzdeni ellenük az elmúlt századokban. Az iskolákkal kapcsolatos gondjaink ma sem szünetelnek. A kisebbségi jogok, valamint a nyílt vagy rejtett jogtiprások útvesztői kit megedzenek, kit közönyössé döngölnek, kit az asszimilálódás útvesztőibe süllyesztenek, de azt egyértelműen világossá tették és teszik, hogy a családi otthonba visszaszorított anyanyelv elveszíti a korszerű tudással való kapcsolatot. Nemzetépítő erővé az édes anyanyelv csak az iskolában és a társadalmi használatban válhat. A nyelvtanulási és nyelvhasználati korlátozások a nyelvvesztés és beolvadás felé terelnek. Ezt kell átgondolnia minden szülőnek, amikor iskolát választ gyermekeinek.

Régi „szív-kohók” emléke

Az első iskola tájainkon Szent Gellért alapítása volt Csanádon, Szent István uralkodása idején. A tanító szerzetesek a Temesköz nagyobb településein is létesítettek iskolákat a középkorban, amelyek közül a leghíresebb a ferencesek temesvári intézete volt, amelyben a 15. század közepén Temesvári Pelbárt író és szónok is tanított. A reformáció idején a protestánsok is itt állították fel első tanintézetüket, amelynek Szegedi Kiss István prédikátor volt az igazgatója. 1552-től, a török uralom alatt a délvidéki iskolák sorra elpusztultak. 

Józsefvárosi római katolikus magyar és német tagozatos elemi iskola (épült 1931-ben), ma a Bartók Béla Elméleti Líceumnak ad otthontAz országrész visszafoglalása után a Temesi Bánságnak nevezett osztrák tartományban ferences barátok és jezsuita szerzetesek tanítottak. Ez utóbbiak 1726-ban gimnáziumot alapítottak Temesváron, amely 1778-ig a rend feloszlatásáig működött. 1789-ben az Arad megyei Szentannáról Temesvárra költözött kegyesrendiek alapítottak iskolát, amely különböző épületekben 1948-ig, az államosításig betöltötte oktató-nevelő szerepét. Több mint másfél évszázadon át az országrész legrangosabb tanintézetének számított. 1774-ben a szerbek és a románok kaptak anyanyelvű oktatást, magyar nyelven –, bár vannak korábbi alapítású iskolák – nagyobb arányban csak a 1779-től a délvidéki vármegyék visszaállításától tanítottak a Bánságban. Az 1848–1849-es szabadságharcot követő abszolutizmus idején, 1860-ig ismét jelentős veszteségeket szenvedett a magyar nyelvű oktatás. Az időszak nevezetes oktatástörténeti eseménye volt a Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek Temesvárra költözése. A nővérek a legalacsonyabbtól a legmagasabb fokig többféle leánynevelő iskolát szerveztek. Temesváron tanítónő- és óvónőképző intézetet, felsőbb-, polgári és elemi leányiskolákat, óvodákat; Temes megye mai területén, Csákován, Dettán, Lugoson, Nagyszentmiklóson polgári és elemi leányiskolákat működtettek, amelyeket szintén 1948-ban tiltottak be. Temes megye tanügyi helyzetéről képet alkothatunk az 1905-ös statisztikai összesítésből. 38 óvodában 3775 növendékkel foglalkoztak, az állami, községi és felekezeti elemi iskolákban 43 169 gyermek tanult, az ismétlő és inasiskolákban pedig 16 323-an. Temesváron, Délvidék legjelentősebb iskolavárosában 63 iskolának (kivétel a hadapród iskola, valamint néhány görögkeleti elemi tanintézet) a tanítási nyelve a magyar volt. Ezekben az 1906–1907-es tanévben 11 636 diák tanult, 384 nevelő irányításával. A 20. század első évtizedében a város lakosságának 36 százaléka vallotta magát magyarnak, a középiskolába járó diákok 68 százaléka volt magyar.

Bánsági iskolasérelmek a két világháború között

A trianoni békediktátum után súlyos veszteségek érték a magyar iskolarendszert. Az Országos Magyar Párt bánsági tagozata az 1929–1930-as iskolai évben közzé tette a magyar iskolasérelmeket. Első helyre az állami elemi iskolák magyar tagozatainak hiányát helyezte. Bár a tanulók létszáma az alábbi településeken meghaladta a törvényben előírt 30-at, fejti ki Dadányi György a párt bánsági titkára, kéréseiket mégis elutasították. 

Románszentmihály 36, Nádas 31, Féregyháza 41, Janova 36, Szinérszeg 33, Parác 41, Temesság 41, Gizellafalva 38, Ferendia 35, Partos 50, Rékás 168, Porgány 43, Csákova 80, Facsád 148 iskoláskorú gyermeke nem tanulhatott anyanyelvén. (Ez a döntés hatott oda, hogy mára magyar lakosa is alig van ezeknek a községeknek.) A felekezeti iskolák kis száma (magyar nyelvű mindössze 10 az egész megyében) és súlyos anyagi helyzete volt a következő felpanaszolt sérelem, amit tetézett a felekezeti és állami középiskolák fokozatos elrománosítása. A nagyszentmiklósi zárdaiskolában és a temesvári piaristák iskolájában (ahova körülbelül 200 magyar fiú járt az említett tanévben) csak a hittant és a magyar irodalmat tanították magyarul. A temesvári állami magyar fiú és leány polgáriban a termek túlzsúfoltak voltak, a tanulók felváltva jártak órákra délelőtt illetve délután. A felekezeti tanítóképzőkben végzett tanerőket nem tekintették képesítetteknek, nem taníthattak állami iskolákban, ami magyar tanerőhiányhoz vezetett. A vegyes lakosságú falvakban olyan tanítókat neveztek ki, akik egy szót sem tudtak magyarul. Anyanyelven hitoktatásban csak akkor részesülhettek a gyermekek, ha egy intézetben tetemes számban voltak, több iskolából összevont csoportokban tanultak, osztályzatot ellenben nem kaptak. A szülő nem választhatott iskolát gyermekeinek világnézete és lelkiismerete szerint, névelemzéssel döntötték el a hatóságok, hogy ki hová iratkozhat be. A román tannyelvű állami felső és alsó kereskedelmi iskolában, valamint a Diaconovici Loga Állami Líceumban 270 magyar diák tanult.
A magyarul tanuló gyermekek száma a hatósági adatok szerint ugyanebben a tanévben, az óvodákban, az elemi iskolák magyar tagozatain, a felekezeti iskolákban valamint a középfokú oktatásban, a megyében és Temesváron összesen 4700 főt tett ki.  Létünk, jövőnk: az iskoláink

Erdőőri szakiskola, 1908-ból, ma erdészeti szaklíceum működik benneA második világháború utáni népi demokrácia, majd a kommunizmus éveiben a magyar oktatás tovább sorvadt. A mindent eluraló ateizmus értelmében a felekezeti iskolákat bezárták, vagyonukat a nép nevében eltulajdonították. A nacionál-kommunizmussá satnyított „proletár internacionalizmus” fölösleges nyűgnek tartotta az etnikai különbségeket, irtotta is azokat, miközben a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségéről szemináriumoztak az „elvtársak”. Az 1956-os magyar forradalom, bár vérbe fojtották, hozott némi nyitást legalább a szocialista barakk országai felé, az 1970-es évek végére azonban nemcsak a vasfüggöny vált áthatolhatatlanná, hanem a kommunista országok határait is csak a kiváltságosok léphették át: a szellemi kapcsolatteremtés, könyvek, újságok révén teljesen lehetetlen volt. Az Anyaországtól való elzártság a magyar nyelvet és kultúrát is érzékenyen érintette, közvetve az iskolai oktatást is, de ennél sokkal veszélyesebb volt „az egy ország, egy nyelv, egy nép” ideológiája. 

De beszéljenek a tények: Gátalján, Dettán, Zsombolyán, Rékason, Lugoson megszűntek a középiskolák, ott is és máshol is fogyó gyermeklétszám miatt életképtelenné váltak az V–VIII. osztályok. Temesváron 1970-ben Németország iránti gesztusból létrejött a Nicolaus Lenau Líceum nevét viselő német tannyelvű iskola, a nemzetiségi politikai döntésként a józsefvárosi általános iskolába költöztették a C. D. Loga valamint a 10-es líceum magyar osztályait, létrehozva a 2-es számú Matematika-Fizika Líceumot, a jelenlegi Bartók líceum elődjét, amelyben első osztálytól érettségiig tanulhattak a magyar gyermekek. Az öröm hamar ürömmé vált. A reprezentatív magyar iskola mögött tudatosan leépítették, de spontánul is sorvadt a többi. A kis létszámú osztályokat a külvárosokban sorra megszüntették, hiszen volt magyar iskola, ahová járhatott a gyermek. De aki ismeri Temesvárt, tudja, hogy a magyarság szétszórtan él szétterült fertályaiban, a távoli iskolába csak nehezen juthat el az iskolás. A szülő dolgozik, nincs, aki hozza-vigye a kisdiákot, a több kilométeres út még közjárművön is töménytelen kockázattal jár. Így aztán lemondott a magyar oktatásról iskolájuk megszűnte után az erzsébetvárosi és újkissodai és más fertályok gyermekeinek zöme. A szülők többsége azzal nyugtatta magát, ha román iskolában tanul, jobban érvényesül a fiatal. (Sokszor megcáfoltuk már ezt az áligazságot.) Szűntek meg elemi és szakközépiskolai magyar tagozatok túlbuzgó magyar tanügyiek közreműködésével is (a belülről rombolás a legveszélyesebb). Az 1989-es fordulat előtt évről évre csökkent a magyarul tanítható tantárgyak száma a magyar iskolákban.  Kitalálták a fakultatív (választható) magyar nyelvoktatást. Ez lesz a jövő, mondogatták az árnyékmagyar illetékesek. Minden tantárgyat románul tanul a diák, anyanyelvét, ha éppen kedve tartja, heti 2-3 órában elsajátíthatja tanítási órák után.

A teljes elsorvadás végóráit élte a Temes megyei magyar tanügy az 1989-es fordulat pillanatában. A következő iskolai év hozott egy kis felbuzdulást. Magyar óvodai csoportok, elemi iskolai osztályok indultak be, több osztály tanulóiból verbuváltak magyar nyelvet és irodalmat tanuló csoportokat a megye több településén. 

Az 1990–1991-es tanév hozta az azóta megdönthetetlen csúcsot.  Az I–IV. osztályban 748, az V–VIII.-ban 782, középiskolában 463, összesen: 1993 diák tanult magyarul a megyében és Temesváron. Ez a szám a 2007–2008-as tanévre (383, 342, 222) 1022-re csökkent. Jelenleg (2008–2009-es iskolai év adatai) magyar nyelvű óvodai oktatásban 563 kisgyermek részesül, 23 tanintézetben 43 óvónő foglalkozik velük. Az I–IV. osztályban 363 kisiskolást 31 tanító illetve tanítónő oktat.

Temes megye 13 településén: Nagybodófalván, Csanádon, Dettán, Igazfalván, Keresztúron, Lugoson, Nagyszentmiklóson, Óteleken, Ötvösdön, Újszentesen, Szapáryfalván, Végváron és Zsombolyán működik általában kis létszámú elemi iskolai tagozat, Temesváron pedig a Bartók Béla Elméleti Líceumban, az 1-es számú és a 26-os V–VIII. osztályos iskolákban sajátíthatják el az elemi ismereteket a magyar gyerekek. 

Az V–VIII. osztályos tanulási lehetőségek megszámolásához sajnos elég a tíz ujjunk: a Bartók Béla Elméleti Líceumban 108, az 1-es számú iskolában 41, a 26-os iskolában 27, a lugosi 5-ös számú iskolában 21, a zsombolyai 1-es számú iskolában 14, a nagyszentmiklósi 1-es számú iskolában 25, Igazfalván 21, Óteleken 21, Újszentesen 3, Végváron 39, összesen 320 az iskolát látogató tanulók száma. Középiskolai oktatás Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban (181 tanuló) és a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban (19 tanuló) folyik. Inasiskolába jár 25, távoktatásban vesz részt 25 fiatal. Magyar anyanyelvét fakultatív tantárgyként tanulja román iskolába járó 166 kisiskolás, 254 V–VIII. osztályos diák és 28 középiskolás azokon a településeken, ahol nincs magyar nyelvű iskolai tagozat. Hogy az adatokat ki-ki belátása szerint mérlegelje és értékelje, megjegyezzük, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a magyarok lélekszáma Temes megyében 51 412 Temesváron 25 130. 

Hivatalos tanügyi adatok szerint román tanintézetekbe jár: 381 óvodás, 763 kisiskolás, 1003 V–VIII. osztályos, 63 középiskolás és 369 szakiskolás magyar gyermek.  

A magyar nyelvű iskolai oktatásban a gyereklétszám évről évre csökken, a most beinduló tanévről még nem véglegesek a statisztikai adatok, de azt már tudjuk, hogy az 1-es számú temesvári iskolában nem indul I. osztály, a Bartók líceumban pedig a tavalyi 2 helyett csak egy I. osztály lesz. Viszont a Gerhardinumban összegyűlt elégséges létszám a IX. osztály indulásához.

Kiss Ferenc tanfelügyelővel beszélgetve megtudtuk, hogy az oktatás színvonala a magyar osztályokban jó, a román nyelv kivételével minden tantárgyat anyanyelvükön tanulnak a diákok (egy-két vidéki iskolában az óraszámok miatt van ez alól kivétel a testnevelés vagy rajz esetében). Az érvényes tanügyi törvény értelmében 7 gyermekkel indulhat iskolai csoport, ez alatti létszámnál minisztériumi engedély kell. Az is köztudott, hogy minden megyében takarékossági okokból törekednek a maximális, az osztályonkénti 20-25-ös tanulói létszámra, ami leginkább a kisebbségi oktatást érinti és sújtja. 

A készülő új tanügyi törvény újabb megszorításokat hozhat. Gyermekeink iskolai oktatása felett mégis különös gonddal kell őrködnünk, hiszen létünk, jövőnk függ tőle.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: ankadupevuhuf / Szerda, 2021. január 06., 20.25 Válaszoljál rá!

http://mewkid.net/when-is-xuxlya2/ - Buy Amoxicillin Online Amoxicillin Online ohg.hkil.nyugatijelen.com.vxn.ip http://mewkid.net/when-is-xuxlya2/

Hozzászólt: urevujaxo / Szerda, 2021. január 06., 20.07 Válaszoljál rá!

http://mewkid.net/when-is-xuxlya2/ - Amoxicillin No Prescription Amoxicillin 500 Mg iut.wfls.nyugatijelen.com.bor.hf http://mewkid.net/when-is-xuxlya2/

Hozzászólt: Kovács Attila / Hétfõ, 2009. november 02., 10.48 Válaszoljál rá!

Nagyon eredeti a gondolata, megértettem a lényegét.Kár hogy ettől a mi kis beszélgetésünktől nem lesz több magyar osztály.Mivel úgy látom nem éri el a célját,ehhez a cikkhez nem fogok többet hozzászólni.Ezúton is üdvözlök minden olvasót és hozzászólót.

Hozzászólt: Vetési Zoltán / Péntek, 2009. október 30., 00.33 Válaszoljál rá!

Valóban, a magyar maga-tartásban az élet-érzés is benne van.
A magyar nyelv újból magyaráz:
1.a testi tartás: ER-ő
2.a lelki tartás: ÉR-zelem
3.a szellemi tartás ÉR-telem
És nem utolsó sorban:
- az erkölcsi tartás: ER-ény.
Ilyen egy ősi nyelv!
Berzsenyi mondja:
„A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”

Hozzászólt: Kovács Attila / Kedd, 2009. október 27., 16.07 Válaszoljál rá!

Ismerve a tanfelülegyőség hozzáállását nem valószínű hogy szavakon kívül mást is hozzá akarnának tenni.Valószínűleg ott is váltásra lenne szükség.Lehet hogy oda is egy "megszállott" kellene?Egyébként csodálkozom hogy az ujság miért vette le a cikket a címlapról.Amíg kint volt folyamatosan voltak új hozzászólók, és talán előbb utóbb felkeltette volna az illetékesek figyelmét is.
Márainak részben igaza van, de még hozzá tenném: életérzés is.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Hétfõ, 2009. október 26., 15.00 Válaszoljál rá!

Valóban kár, hogy a téma a süllyesztőbe került, 1-2 (jó értelemben vett) megszállotton kívül a többiek már el is felejtették a témát, pedig kiváncsi lettem volna néhány illetékes (iskolaigazgató, tanár, tanfelügyelőségi ember) véleményére, hogyan lehetne tenni valamit a fennebb leirtak ellensúlyozására...

Hozzászólt: Vetési Zoltán / Vasárnap, 2009. október 25., 17.16 Válaszoljál rá!

Kár, hogy a téma a sűllyesztőbe került. A megoldásokat kereső tabu témáknak állandó fóruma kellene legyen az élet minden területén. Hogy ezt állandóan kerüljük, minket minősít. Képtelenek vagyunk a síránkozáson és a látszat eredmények dicsekvésén túl szembenézni magunkkal. Ezért van leépülés. Az emberi minőség és kompetencia nincs a helyén.
„Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni, magatartás.”- mondja Márai Sándor

Hozzászólt: Kovács Gábor / Szombat, 2009. október 24., 13.07 Válaszoljál rá!

...ezek szerint...sajnos...:(

Hozzászólt: Kovács Attila / Szerda, 2009. október 21., 19.52 Válaszoljál rá!

Többen nem szeretnék ha visszakerülne a cikk a főoldalra?

Hozzászólt: Kovács Gábor / Hétfõ, 2009. október 19., 12.21 Válaszoljál rá!

Csak sejtem, hogy hol játszódhatott le a fenti jelenet...szomorú, valóban, hogy értékes magyar anyanyelvű tanárok nem kerülnek magyar katedra mögé. Ennél csak az szomorúbb, ha az illető (kis)városban ugyanazt a tantárgyat a magyar iskolában egy inkompetens személy tanítja...

Azonban, amíg nincs MINDEN magyar iskola élén kompetens vezető, kinek igazgatása alatt öröm munkát végezni, lehet, hogy többen az alább vázolt utat fogják választani. A sokszor kimerítő tanári hivatás mellé, a sok esetben fárasztó órák után/közben/előtt a tanárnak nincs kedve/türelme/idege egy inkompetens/saját szalonnáját sütögető/egyszerűen hülye (elnézést a kifejezésért) igazgatóval veszekedni, főleg, mivel a főnök-alkalmazott vitáknak úgyis előre ismert a végkimenetele (a főnöknek mindig igaza van...).

Példa 2.: nemrég végzett jó ismerősom, idegen nyelv szakon, szándékosan nem maradt otthon, a kisváros magyar iskolájában tanítani, mert erős ellenszenvvel viseltetett a helyi i(ga)zgatóval szemben. Eddig a történet még végződhetne happy end-l is, azonban ez a tanárnő elment más településre tanítani, ahol nyugodtan tudja (jól) végezni munkáját, miközben a lakásától egyébként 100 m-re levő iskolában még mindig egy erősen megkérdőjelezhető tanári képességekkel rendelkező tanárnő tanítja...elnézést, tartja az idegen nyelv órákat, miközben a vezetőség nem változott és nem egy helybeli, egyetemet végzett fiatal keresett más iskolában boldogulást, katedrát....

U.I.: Kérném szépen én is a cikket vissza a főoldalra, ha ez lehetséges. Hátha felmerül még egy-két érdekes, témába vágó kérdés, probléma.

Hozzászólt: Un părinte – MAGYAR germekem SZÜLŐJE / Szombat, 2009. október 17., 20.51 Válaszoljál rá!

Egy aprócskát, el kellene gondolkodni!

Az idei tanévnyitón részt vettem egy aradmegyi város román nyelvű liceumjában.
Sok magyar ismerőssel ottan találkoztam. Sajnos.
Akikkel szóban elegyedtem, azért megkérdeztem, miért adták román iskolában a gyermekeiket. Lehet, hogy nem fogják elhinni, pedig nyomós okuk volt, és lesz is!!

A következő sorok szoros összefüggésben lesznek az okokkal.

Amikor felolvasták, a jelen tanévben induló és lévő osztályokat és az osztályfőnökök nevét, egy név elhangzásánál egy nagy taps és nagy éljenzés hangzott el a tanulók részéről!
A tanárnő magyar.
Az iskola egyik legjobb tanára.
( És még van magyar anyanyelvű jól képzett tanát, akit szeretnek, és tisztelnek a román tanulók.)
Valamikor magyar iskolában tanított.
A jelenlegi szülők közül sokat oktatott, mindenki csak jót tud mondani rolla.

Miért is kellett otthagyja a magyar oktatást?
Nagyon sok szülőt érdekelné!


Hány kompetens magyar anyanyelvű kell, hogy román iskolába oktasson?
MIÉRT KELL, HOGY ROMÁN ISKOLÁBA OKTASSON!!!?


Utó-mottó
(((( „Igazgató bácsi MAGYAR igazgató bácsi!!!! Igaz, hogy az öreg kecske, nagyon-nagon nyalja a száját a „….fiatal csinos ….. „sóra” ))))

Hozzászólt: Kovács Attila / Péntek, 2009. október 16., 19.26 Válaszoljál rá!

Javasolnám kerüljön vissza a cikk a főoldalra, hátha kapunk még gondolatébresztő hozzászólásokat.Nálunk a vita kezdete óta elindult egy reménytkeltő munka. Talán másokat is tettekre sarkallnak a gondok.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Szerda, 2009. október 14., 16.57 Válaszoljál rá!

Én is örvendek, hogy ilyen jó beszélgetés kerekedett eme cikk(sorozat) margóján. Végre egy 10 hossászólásnál több véleményt gerjesztő vita, mely nem fulladt személyeskedésbe, (burkolt) anyázásba. Remélem, még több ilyen építő jellegű vitára lesz alkalmunk.(ha már így lekerült a főoldalról, lassan úgyis az archívum mélyére fog csúszni ez a cikk)

Hozzászólt: Kovács Attila / Kedd, 2009. október 13., 09.59 Válaszoljál rá!

Én is örülök a beszélgetés ilyetén alakulásának.Az elhangzottak reménnyel töltik el szívemet a jövőt illetően.Vélem szerint is a vonakodó szülőket arról kell meggyőzni hogy a magyar nyelv megtanulásával több lehetősége lesz csemetéjüknek.A gyerekekkel később már nem lesz ilyen nehéz.
Örülök hogy szóba kerültek a követendő példával elöljáró pedagógusok is.

Hozzászólt: Vetési Zoltán / Szombat, 2009. október 10., 13.20 Válaszoljál rá!

Egyre érdekesebbé válik a beszélgetés.
Lám, a minőség romlását elsősorban az erkölcs és felelősség leromlása okozza.
Amikor a Magyarok Szövetségének tagozatai megalakultak, mi (az általunk alapított temesvári KOHÉZIÓ EGYESÜLET-el) azonnal az Erkölcs és értékrend tagozatba jelentkeztünk. Több évtizedes tapasztalatunk alapján éreztük, hogy itt van a helyünk és itt lenne mondanivalónk. A tagozat programjának kidolgozásához nagy mértékben járultunk hozzá.
A felvetett témához kapcsolódik még a művelődési-, valamint az oktatási tagozat programja is.
Az elmúlt hetekben került sor a tagozatok sajtótájékoztatójára. Ezeknek anyaga letölthető az alább felsorolt címeken.
Alulírott (az anyagban tévesen Vetési Kálmán, valójában Zoltán), a sajtótájékoztatón, az Erkölcs és Értékrend tagozatot képviseltem.

http://www.magyarokszovetsege.hu/content/beszamolo-az-erkoelcs-es-ertekrend-tagozat-sajtotajekoztatojan-elhangzottakrol

http://www.magyarokszovetsege.hu/content/beszamolo-muvelodes-tagozat-sajtotajekoztatojan-elhangzottakrol

http://www.magyarokszovetsege.hu/content/magyarok-szoevetsege-nevelesi-oktatasi-tagozatanak-allasfoglalasa

Hozzászólt: Thegezahofi / Szombat, 2009. október 10., 09.00 Válaszoljál rá!

Bíró Erzsébet óvó/tanító, Arad

Hozzászólt: arad / Péntek, 2009. október 09., 21.21 Válaszoljál rá!

PÉTER ANDRÁS

Hozzászólt: Kovács Gábor / Péntek, 2009. október 09., 20.34 Válaszoljál rá!

Ujj János Tanár Úr (csupa nagybetűvel), Hadnagy Éva, Juriţa Stela, Kóri Erich, Péter András (biztos még vannak, de őket ismertem jobban)

Pécskáról anno Fridrik Rozália magyartanárnő, a Beke házaspár (róluk volt is nem olyan rég a Jelenben egy nagyon szép cikk, érdemes elolvasni), Tóth József Tanár Úr, hogy csak a számomra legmeghatározóbbakat említsem.

Hozzászólt: Thegezahofi / Péntek, 2009. október 09., 19.50 Válaszoljál rá!

Ilona János tanár úr.

Hozzászólt: Thegezahofi / Péntek, 2009. október 09., 19.48 Válaszoljál rá!

Ujj János tanár úr.

Hozzászólt: Thegezahofi / Péntek, 2009. október 09., 19.47 Válaszoljál rá!

Nagyon jó ötlet! Kérem szépen ide sorba azokat a Pedagógusokat, akiket érdemesnek tartunk!

Hozzászólt: Morcos / Péntek, 2009. október 09., 16.17 Válaszoljál rá!

Vetési Zoltánnak: Közszolgálati média, az adófizetők pénzén. Az csupán néhány tévécsatorna itt Romániában. Az írott sajtó nem az adófizetők pénzéből él, és sajnos, bűvészkedik, hogy megjelenhessen! ...Csupán a rend kedvéért.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Péntek, 2009. október 09., 15.23 Válaszoljál rá!

Cigarettacsempész, féldisznóval kiváltott hellyel rendelkező tanügyi káder nincs se többen, mint a többségieknél, sőt...1-2 virító negatív példát össze lehet szedni (valószínűleg többet is), de miért a rosszat kell kiemelnünk, mikor legalább annyi csodás pedagógus példája is ugyanúgy előttünk lebeghetne. Nem akarok neveket mondani (pedig megérdemelnék, csak félek, nehogy kihagyjak valakit a felsorolásra érdemesek közül), de úgy gondolom, hogy mindegyikünknek voltak/vannak olyan pedagógusokról emlékei, kikről n+1 év után is örömmel nosztalgiázunk 1-1 osztálytalálkozó alkalmával. Miért nem ezeket emlegetjük példaként? Igen, voltak "kutyaütők" is, de x év után nem rájuk emlékezem (soknak már a nevére sem emléxem), hanem a fennebb említett élő példaképekre.

Az iskoláink fennmaradása pedig legtöbb esetben csak rajtunk múlik. És cselekedni kell, mert sok helyen tényleg az utolsó percnél tartunk. Pécskán pl. a mostani huszon-harminc évesek még elég jelentős létszámban vannak, az ő gyermekeikkel még talán fenn lehet tartani az iskolát, de ha arra várunk, hogy az a generáció cselekedjen, mely most igyekezne megtölteni a padsorokat (talán 10 lasszóval összeszedett elsős), akkor tényleg elkésünk.

Csak az én generációmon végignézve, a nyolcadik osztályt együtt végzett 20 fős csapatunkból mint már lennebb írtam ha jól tudom 12-n végeztek/nek egyetemet (egy, anno nagy, de falusi iskolában tanulva, magyar nyelven). Mi ez, ha nem siker? A Csikys kortársaim közül nem 1, nem 2 doktorál(t), elismert cégvezető, tanár, jó szakember, akik bizonyították és bizonyítják nap-mint-nap, hogy érdemes volt magyarul tanulni. Nem mellékesen pedig románul is megtanultunk, mikor szükségünk lett rá, szerintem, nem sok hátrányunk volt abból, hogy nem tanultuk meg az iskolában a magyar nyelv helyett a "cartier" románt a padtársunktól A képességvizsgánkon (1999) a pécskai vizsgaközpontból a legnagyobb eredménnyel egy magyar diák végzett, megelőzve n+1 magyar és nem magyar anyanyelvű román kortárst. Mielőtt pedig bárki feltételezné, hogy a sumákoláson múlott, jelzem, a termekben édesvegyesen ültünk, román-magyar,pécskai-nem pécskai együtt.

Ha pedig a nemzeti kérdés nem hatná meg a szülőt, feltehetjük úgy is a kérdést, hogy nem több attól a gyermek, hogy románul és magyarul is tud írni, olvasni? Kinyíltak a határok, magyar cégek (is) foglalkoztatnak munkaerőt. Nincs nagyobb esélye a válogatáskor a fiatalnak, ha magyar nyelven is meg tudja fogalmazni helyesen a CV-t? Mert, ha román iskolában tanulja a betűvetést, igen csekély ellenpéldától eltekintve, akkor erre nem lesz majd képes.

Ha a (poszt)kommunista hatalom nem tudta eltörölni a magyar iskolákat, az erdélyi magyarságot, akkor nehogymá' mi ássuk meg a saját sírunkat!

Hozzászólt: J&J / Péntek, 2009. október 09., 01.56 Válaszoljál rá!

Thegezahofi, mi mintha testvérek lennénk. Annyira egyetértek a te véleményeddel.

Nekem is van cigarettacsempészetből és más csencselésből megélő MAGYAR tanár rokonom.

“Ha minden MAGYAR szülő ezt tenné, háromszor ennyi MAGYAR iskola és óvoda sem lenne elég. EZÉRT, KEDVES SZÜLŐ, HA IGAZÁN JÓT AKARSZ GYERMEKEDNEK, MAGADNAK ÉS NEMZETEDNEK, AKKOR MAGYARUL TANITOD ÉS TANITTATOD.
Csak ENNYI!”

Így igaz!
Csak rajtunk múlik! A MAGYAR iskolák sórvadása, csak rajtunk, MAGYAROKON múlik!

Valaki, itt, ezen a fórumon, azt mondta, hogy :"Az az igazi magyar, akinek az unokája is magyar". Így van, tökéletesen igaza van ….

Hozzászólt: J&J / Péntek, 2009. október 09., 01.37 Válaszoljál rá!

Thegezahofi, mi mintha testvérek lennénk. Annyira egyetértek a te véleményeddel.

Nekem is van cigarettacsempészetből és más csencselésből megélő MAGYAR tanár rokonom.

“Ha minden MAGYAR szülő ezt tenné, háromszor ennyi MAGYAR iskola és óvoda sem lenne elég. EZÉRT, KEDVES SZÜLŐ, HA IGAZÁN JÓT AKARSZ GYERMEKEDNEK, MAGADNAK ÉS NEMZETEDNEK, AKKOR MAGYARUL TANITOD ÉS TANITTATOD.
Csak ENNYI!”

Így igaz!
Csak rajtunk múlik! A MAGYAR iskolák sórvadása, csak rajtunk, MAGYAROKON múlik!

Valaki, itt, ezen a fórumon, azt mondta, hogy :"Az az igazi magyar, akinek az unokája is magyar". Így van, tökéletesen igaza van ….

Hozzászólt: Thegezahofi / Csütörtök, 2009. október 08., 21.26 Válaszoljál rá!

http://igazsag.extra.hu/UZENET.html

http://www.minden-ami-magyar.hu/index.html

És ugyancsak Wass Alberttől idéznék....
....Nem meghalni kell a magyarságért, hanem élni KELL érte.....

Hozzászólt: Thegezahofi / Csütörtök, 2009. október 08., 21.10 Válaszoljál rá!

Nagy öröm számomra hogy ilyen komoly vélemény áradat fogalmazódott itt meg, mert ez azt jelenti hogy vannak még akiknek fáj a jelenlegi helyzet, sajnos azonban azok, akiknek az alább felsorolt dorgálások szólnak, nem fogják ezeket a sorokat (sem) olvasni. Mivel akad a családban Pedagógus (számomra felfoghatatlan miért is csinálja, de gyerekek és szülők egyaránt szeretik/ték), ismerem a tanév eleji gyermektoborzás kínjait, és szinte előre meg tudnám mondani, melyik szülő milyen kifogást mondana a MIÉRT-re. Arra a következtetésre jutottunk a Párommal, hogy nem tudunk hatékonyan érvelni, mert nincs eredményeket felmutató intézményünk. Van ugyan nyugdíjba vonulás alkalmából jó két évre előre újságban gratuláló MAGYAR óvónő ismerősünk, van cigarettacsempészetből és más csencselésből remekül megélő MAGYAR tanítónő ismerősünk aki mindennek a tetejébe német iskolába íratja egy szem lányát, van szatyrokkal alaposan felpakolva távozó tanfelügyelőségi képviselőnk, továbbá van még jó néhány fél disznónk akik azért adták vérüket és húsukat hogy egyik vagy másik MAGYAR tanügyi dolgozó nem egészen megérdemelten és tisztán foglalhassa el csekélyen jövedelmező állását, nincsenek viszont olyan kilátásaink és érveink amivel a MAGYAR embert arra késztethetnénk, hogy ugyan adja már kedvencét MAGYAR óvodába, esetleg iskolába. Nem maradt más fegyverünk tehát, mit a példamutatás. A mi gyermekünk akkor is MAGYAR óvodába ás iskolába fog járni ha történetesen szimultán összevont lesz, akkor is MAGYAR nyelven fog tanulni ha a város másik végébe kell majd járnia, és akkor is MAGYARul, ha ezért később kinevetik, vagy törve a románt kéri majd a tejet a boltban. Mert, ahogyan a Megemlékezésen is szó volt róla, azt AKAROM hogy MAGYAR maradhassak, és ezt csak azzal érhetem el, ha gyermekeimet és unokáimat is MAGYARnak nevelem. Kénytelen vagyok eltúrni a magyart csak törő óvónőt, a csencselő és nemzetéhez hűtlen tanítót, a korrupt rendszert, de csak azért mert NEM VAGYOK HAJLANDÓ ELTŰRNI HOGY MÁSKÉPP TANULJON A GYERMEKEM MINT ANYANYELVÉN. Sírhatunk, hogy milyen körülmények vannak, de ahogyan egy előttem szóló is megírta, sohasem volt olyan könnyű MAGYAR iskolába íratni a gyermeket mint most. Csak hát ezzel is ugyan az a baj mint a nyilvános, közös megemlékezéssel, hogy amíg tiltották és géppuska csövek meredtek ránk addig midig megtelt a Vesztőhely és környéke, most, hogy szabad elmennünk, nem érdekel minket.....Az iskolával is igy vagyunk. Nem egy olyan MAGYAR (!!!????) embert ismerek, akinek nincsenek anyagi gondjai, mégis román vagy valamilyen román hívő iskolába adta gyermekét, mert úgymond hozzák és viszik a csemetét busszal, és talán még valamit enni is kap. És most ott tart, hogy a MAGYAR testvérek egymás között románul beszélnek. Alighanem nagybajuszú Nagyapám citeráját felaprította volna gyújtósnak abban a pillanatban amelyben unokája románul szólt volna hozzá. De hát az idők változnak, húsz éve a nemzeti örökségünk többet nyomott a latban mint boldogulásunk homályos ígérete, húsz éve a tiltás ellenére is konfirmáltak a gyermekeink, húsz éve megtelt a templom és iskola, húsz éve még MAGYAR nóta vagy népdal is elhangzott egy-egy esküvőn.
Nem kell tehát szabályok és törvények mögött keresni az ördögöt, világos hogy nem úgy vannak meghozva hogy nekünk kedvezzenek, hanem azt kell megtennünk amit meg is tudunk. Ha minden MAGYAR szülő ezt tenné, háromszor ennyi MAGYAR iskola és óvoda sem lenne elég. EZÉRT, KEDVES SZÜLŐ, HA IGAZÁN JÓT AKARSZ GYERMEKEDNEK, MAGADNAK ÉS NEMZETEDNEK, AKKOR MAGYARUL TANITOD ÉS TANITTATOD.
Csak ENNYI!
Mert Wass Albert óta tudjuk, hogy
....Mert a kő marad......

Hozzászólt: kovács Attila / Csütörtök, 2009. október 08., 15.14 Válaszoljál rá!

Straub Józsefnek:kérem vegye fel velem a kapcsolatot(viaszvaros@citromail.hu),lehet hogy tudok segíteni.

Hozzászólt: kovács Attila / Csütörtök, 2009. október 08., 15.09 Válaszoljál rá!

Kovács Gábornak:örülök, hogy nem nekem nekem kellett kimondani, amire már régen gondolok.Nevezetesen, hogy a hitélet hiányosságaí vezettek az iskolák elhagyásához.Ha minden magyar újból felvenné a hitét nem lenne probléma az iskolákkal sem.

Hozzászólt: Straub József / Csütörtök, 2009. október 08., 13.21 Válaszoljál rá!

Sajnos, a szórvány településeken generációk óta nincs magyar iskola. A mostani gyerekek szülei, sőt, lehet már a nagyszülei sem járhattak magyar iskolába. Ezért nem tudják értékelni azt a felbecsülhetelen értéket amit a magyar nyelv, irodalom, kultúra ismerete jelent számunkra. Ők csak azt tartják (helytelenül) szem elött, hogy a gyerek “érvényesüljön”, minnél hamarabb tanulja meg a román nyelvet.
“Minek tanuljon meg a gyerek magyarul írni, olvasni? Én se tudok.”
“Elég ha a gyerek annyit tud magyarul, hogy deszkurkálja magát Magyarországon.”
Ilyen, és hasonló szülői véleményekkel, gondolom Önök közül is sokan találkoztak. És ez vezet oda, hogy fiatal magyar házaspárok akkor kezdenek el románul beszélni otthon, amikor a gyerek óvodába kerül…
Ezen a hibás szülői magatartáson kellene változtatni.
Pl. Kovács Gábor ötletével: ”mi volna, ha a magyar iskolák, kicsik és Csikyk (nagyok) elkészítenének egy egyfajta adatbázist a befutott tanítványokról, sikertörténetekről ezzel is reklámozva magukat/magunkat az alább említett sztereotípiával szemben?”
De, a Nyugati Jelen hasábjain is be lehetne mutatni olyan embereket akik magyarul tanultak és mégis befutottak, semmi hátrányban nem volt részük az életben.

A másik nagy gond, hogy a magyar oktatás szempontjából nincs lefedve Arad megye. Hiába van a Csikyben modern bentlakás, ha a szülő nem szívesen engedi el otthonról a 10-11 éves gyerekét.
Vagy ha helyben nincs még magyar elemi sem.
Ilyen esetekben az iskolabuszok jelentenének megoldást, de vajon 1-2 gyerek ingáztatására sikerülhet-e elérni egy busz beindítását?

Én Borosjenőben élek, nagyobbik lányom jövőre lesz 6 éves. Nagyon szeretném, ha hozzám hasonlóan, legalább elemibe magyarul tanulna, de itt nincs magyar iskola. A legközelebbi Pankótán (22 km) van, összevont 1-4 osztály 6-7 gyerekkel, évek óta a megszünés veszélye fenyegeti. A másik lehetőség Kisjenő lenne kb. 33 km, ott legalább több gyerek van és van 5-8 is.
De saját erőből nem tudom megoldani az ingáztatását, így hát csak két lehetőség marad: vagy román iskola, vagy költözünk ...

Hozzászólt: Kovács Gábor / Szerda, 2009. október 07., 14.24 Válaszoljál rá!

Kedves Attila!

Az ötödik kérdésre a jóhiszemű válaszom az lenne, hogy sajnos vidékünkön a katolikusokra is jellemző az összmagyarsági passzivitás, a magyar "hívők" ilyen-olyan okok miatt nem gyakorolják a hitüket.
pl.1.:A temesvári dómban szolgált jóbarátom mesélte, hogy a német misén vagyogattak, a magyar misén épphogy beteltek az ülőhelyek, a román misén viszont a "csillárról is lógtak"
pl.2.: 2 v 3 éve a temesvári Katolikus Ifjúsági találkozón, melyen részt vettem, kb 700 fiatal volt. Tippeljen, hogy ebből mennyi magyar volt? Segítek: alig 150 (nem akarom felsorolni, nehogy személyeskedésnek vegyék egyesek, hogy mely igen jelentős katolikus magyar közösségekből nem jött el egy képviselő sem...)!!!, ellenben 500 aktív román fiatal volt jelen...és semmivel sem okolhatjuk őket, csak magunkat, ha néhány év múlva nemhogy magyar prédikáció nem lesz ilyen rendezvényeken, hanem örülhetünk a magyar nyelven eldarált Miatyánknak is!

Sajnos felénk már közhely lett a "...templom és iskola....", de talán van valami összefüggés a hitünk és iskoláink elvesztése között.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Szerda, 2009. október 07., 11.54 Válaszoljál rá!

Kedves Attila!

Az ötödik kérdésre a jóhiszemű válaszom az lenne, hogy sajnos vidékünkön a katolikusokra is jellemző az összmagyarsági passzivitás, a magyar "hívők" ilyen-olyan okok miatt nem gyakorolják a hitüket.
pl.1.:A temesvári dómban szolgált jóbarátom mesélte, hogy a német misén vagyogattak, a magyar misén épphogy beteltek az ülőhelyek, a román misén viszont a "csillárról is lógtak"
pl.2.: 2 v 3 éve a temesvári Katolikus Ifjúsági találkozón, melyen részt vettem, kb 700 fiatal volt. Tippeljen, hogy ebből mennyi magyar volt? Segítek: alig 150 (nem akarom felsorolni, nehogy személyeskedésnek vegyék egyesek, hogy mely igen jelentős katolikus magyar közösségekből nem jött el egy képviselő sem...)!!!, ellenben 500 aktív román fiatal volt jelen...és semmivel sem okolhatjuk őket, csak magunkat, ha néhány év múlva nemhogy magyar prédikáció nem lesz ilyen rendezvényeken, hanem örülhetünk a magyar nyelven eldarált Miatyánknak is!

Sajnos felénk már közhely lett a "...templom és iskola....", de talán van valami összefüggés a hitünk és iskoláink elvesztése között.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szerda, 2009. október 07., 10.30 Válaszoljál rá!

Néhány bíztató jel(csak felsorolásszerüen hogy ne lopjam az idejüket):
-Böjte atya példát mutatott Déván
-folyamatosan nől testvértelepülési kapcsolatok száma,és ezek nem csak formális kapcsolatok
-sok helyen ott vannak a tettre kész emberek, akik minden lehetőséget kihasználnak
-egyre több gyerek érkezik Magyarországra, akik életre szóló élménnyel kerülnek haza, számukat szeretnénk megsokszorozni.A gyerekekben van minden reményünk.
-úgy tudom megállni, vagy legalábbis jelentősen csökkenni látszik a kivándorlás
-több településen megállt vagy meg is fordult a népességfogyás
Persze tudom hogy ezek csak apróságok,de véleményem szerint a jövőre nézve reményre adnak okot.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szerda, 2009. október 07., 10.11 Válaszoljál rá!

Kedves Válasz Úr/ Asszony!
Sajnálom hogy egyet nem értésünk személyeskedésbe csapott át.Nyilvánvaló hogy másképp értelmezzük a napjainkban zajló eseményeket.Elnézését kérem ha történelemismereteivel kapcsolatos kijelentésemmel megsértettem. Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmét hogy ha jelen lett volna az aradi megemlékezésen személyesen meggyőződhetett volna a magyarországi gyerekek nemzetismeretéről.
Kevés gyerek születik?Valóban ez a legnagyobb probléma.
Abban a faluban élek,ahol a lakosság arányához képest legnagyobb a született gyerekek aránya az egész magyar nyelvterületen, és ezek mind magyar gyerekek.Jöjjön el, nézze meg hogy csináljuk.Szívesen látom.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szerda, 2009. október 07., 09.47 Válaszoljál rá!

Néhány kérdés merült fel bennem az elmúlt napokban a szórványmagyarságban tett látogatásom alkalmával.A felmerült kérdések mostani feltevéséhez jelentős köze van egy a végeken
küzdő lelkésszel történt hosszú beszélgetésemnek.
1.Miért nem tudják a gyerekek hogy mi történt március 15-én?
2.A mai korosztály miért gyalázza meg ősei emlékét azzal hogy elmagyartalanítja magát( ez a határ mindkét oldalára igaz)?
3.A pusztulás szélén miért kell még mindig marnunk egymást, ahelyett hogy összefognánk(akár ezen az oldalon is)?
4.Miért szégyelljük magyarságunkat?
5.Magyar római katolikus papok magyar embereknek miért román nyelven tartják a szentmisét?Ezzel az elmúlt évek alatt már többször szembesültem.
6.Miért volt az október 6-i ünnepségen több anyaországi és székely, mint arad megyei magyar?
Ezek a kérdések nem újkeletüek.Nem is várok rájuk választ.De ha ezekre és még néhány más kérdésre válaszolva önmagunkba nézünk talán közelebb kerülünk a megoldáshoz.
Végül a megemlékezésen a sok semmitmondó politikai beszéd között megütötte egy mondat a fülemet:"Az az igazi magyar, akinek az unokája is magyar".

Hozzászólt: Még egy válasz tisztelt Kovács uraknak! / Hétfõ, 2009. október 05., 21.42 Válaszoljál rá!

Uraim mint már megirtam én a "frontvonalon" vagyok és szemtől szembe találkozok a jelenségekkel ezért gondolkozok kevésbé romantikusan. Ha esetleg önök is tapasztalatokat akarnának szerezni ezen a téren, javaslom kisérjenek el egy tanitót miközben végigjárja a potenciális magyar elemisták családjait gyerekeket toborozni magyar osztálya számára (pl. Aradon vagy Pécskán). Akkor majd testközelből is megismerhetik a szülői reakciókat ami talán egy kicsit lohasztja majd romantikus hevületüket. Távol álljon tőlem, hogy kivánnám a magyarság gyors beolvadását, ezért még egyszer hangsúlyozom én ezt nem akarom de konstatálom. Most a történelmi példákra reflektálva: valaki azt mondta, a magyarságot nem lehet legyőzni csak önmaga győzheti le magát. Hát uraim ez történik napjainkban. Más vidékeken azon aggódnak, ha nem születik annyi gyerek mint amennyi ember meghal. Tudják-e önök, hogy nálunk egyes magyar falvainkban 10 -szer annyian halnak meg mint amennyien születnek? (pl. 34 halott - 3 születés egy év alatt). Ez miféle reményre jogosit fel, engem mint a tényeket ismerőt? Kérem ne hivatkozzanak a történelmi analógiákra - ugyanis akkor még a magyarság népszaporulata egészséges mértékű volt a nagyméretű pusztulás, járványok ellenére. Mi van napjainkban? Kevés, nagyon kevés az a magyar család ahol több mint egy-két gyerek születik. Tehát mondhatni manapság a magyar önmagát pusztitja.
Kovács Attila úrnak pedig azt üzenem, hogy már 20 éve lázasan keressük a megoldási lehetőségeket láthatóan semmiféle sikerrel. Kérem mielőtt engem küldene történelmet tanulmányozni, javaslom ha már úgyis ott van, menjen be egy anyaországi iskolába (tetszés szerint bármelyikbe) és próbálja már a nebulókat egy kis nemzetismeretre tanitani, értsék meg, hogy valamikor létezett egy nagyobbacska Magyarország amelynek lakói voltak a mi őseink is és ne higgyék azt mint jelenleg hogy pl. a romániai magyarok magyarul beszélő románok.
Most pedig utoljára kérem önöket mondjanak néhány biztató jelet amelyeket esetleg én elmúlasztottam észrevenni, ezzel pedig győzzenek meg, hogy van miért reménykedjek.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Hétfõ, 2009. október 05., 11.30 Válaszoljál rá!

Kissé lemaradtam, de megpóbálom összefoglalni véleményemet:
Kedves ? ! Szerény véleményem szerint nem feltétlenül azzal van a baj, hogy néhány magyar gyermek a Sabin Dragoi-ban tanul, ugyanis az a liceum olyan oktatási vonalat nyújt, amely nem található a Csikyben. Elsőként azokra a helyzetekre/kérdésekre kellene választ találni, melyekben olyan szakra megy a fiatal, mely van magyar tagozaton/iskolában is, csak...(és ide a pontok helyére kellenek pontos válaszok, melyekre megoldást kell keresni). Jelenleg nincs olyan helyzetben a szórványmagyarság, hogy minden megyében legyen egy olyan fenntartható középiskola, mely minden igényt kielégít, úgyhogy marad az, hogy a legkeresettebb/a későbbi munkapiacon leginkább hasznos 2-3-4 szakot oktassunk. Sajnálatos, hogy a S.D.-ba megy a magyar gyermek, de ha istenadta tehetsége van a zongorához, akkor nem hinném, hogy nyomorítani kellene a Csikys mat-info/kozgaz osztalyban. Egyelőre pedig nincs lehetőségünk arra, hogy a fenn említett gyermeknek megadjuk a fejlődéshez szükséges körülményeket a magyar középiskolákban.
Kedves "Válasz Kovács uraknak!"! A statisztikai adatok valóban pontosnak tünnek, de ha dolgozott egy kicsit reál-tudományos szakmában, akkor Ön is nagyon jól tudhatja, hogy bizony egy marék statisztikai adatot NAGYON sokféleképpen lehet kiértékelni, kozmetikázni. Ha még ezután is úgy gondolja, hogy álomvilágban élünk Attilával és másokkal, akkor a válaszom az lenne, hogy igen, mint ahogy álomban élt az a marék magyar, aki túlélte a tatárjárást, a törökdúlást, '49-t, '56-t...és hitt abban, hogy fognak még magyarul beszélni itt 100 év múlva is. A statisztikai adatok inkább tenniakarásra kellene serkentsenek bennünket, mint sóhajtva, vállat vonva saját kardunkba dőlve hősi néphalált halni...Ha (na, most megyek át romantikus álmodozóba...) eleink közül sokan meghaltak magyarságukért, akkor nekünk olyan megeröltető gondolkodva cselekedni nap-mint-nap?

Hozzászólt: ? / Szombat, 2009. október 03., 20.05 Válaszoljál rá!

Jó pár szülőt ismerek, akik minden lehetőségüket kimerítették.
Erről mennyi statisztika készült?
Ők nem azt kívánják, hogy a gyermekeik messze távolban keressék a boldogulást, de sajnos rákényszerülnek, mert nem szeretnék, hogy a gyermekeik tehetsége veszendőbe kerüljön.
Tudomásom szerint az ígérgetésekből és az elutasításokból nem sok statisztikai adat keletkezik.
A tehetséges magyar anyanyelvű gyermekeknek milyen lehetőségeket tud adni a hazai anyanyelvű oktatás!
Erre, tessék rávilágítani!

És kérem, ne süllyedjenek a „nyuszis” viccek szintje alá

Egy ici pici történelem lecke régi kéziratokból

Nem Ctrl+C – CTRL+V
Csak úgy bemásolva az eredetiről


87/1897/8

Felügyelő bizottságtól.

Tek. (tekintélyes) B. Amália úrnőnek,
Óvónő.
Helyben

A községi kisdedóvoda felügyelő bizottságának f. (folyó) hó 6-án tartott ülésén panaszt tett, hogy az óvodában igen sok a szünidő s ez igen gyakran oly napra esik, mikor a szülőkön igen könnyítve lenne, ha gyermekeik óvodába küldhetnék.
Ebből kifolyólag felhívjuk óvónőt, hogy a felügyelő bizottság által már megállapított szünnapokon kívül más alkalommal szünnapot akkor sem engedélyezzen, ha az elemi iskolára az iskolaszék szünnapot engedélyezne, nem különben karácsony – husvét – pünkösdkor is a szoros értelemben vett ünnep napokon kívül más napra szünetet ne adjon.
Ha különféle körülményeknél fogva mégis szünnapra lenne szükség az óvodában erre nézve a felügyelő bizottság előzetes jóváhagyását legyen szíves kikérni.
Panaszoltatott továbbá, hogy oly esetben mikor vendégei vannak az óvodát huzamosabb időn át a dajka felügyelete alatt hagyja, mikor a kis gyermekek 2-3asával egyszerre mennek ki minden felügyelet nélkül szükségüket végezni.
Tekintve, hogy ez sem egészségi sem erkölcsi szempontból meg nem engedhető, kérjük, hogy jövőben hasonló esetek ismétlődésének elejét venni szíveskedjék.
Mivel pedig a felügyelő bizottságának is kellemetlen az, hogy minden ülésén hasonló panaszokat tárgyaljon, kérjük, hogy tartsa magát szigorúan az előirt szabályzatokhoz, mi mellett lehetetlen lesz bármily téren is mulasztást észrevételezni

………(helység) 1898 Január 19-én

alelnök Szomorú


U.I.
Azért ha nem csatolom a nevemet, nem szükséges úgy állni a dolgokhoz, hogy
„Nahát megint pattog egy bolha”

Hozzászólt: Kovács Attila / Szombat, 2009. október 03., 11.50 Válaszoljál rá!

Lehet hogy a hozzászólásainkkal nem sikerült a lényegre tapintanunk, de legalább van néhány ember akinek van saját véleménye.Az nyilvánvaló nem ezen a fórumon fogjuk megoldani a problémákat de mindenképpen keresni fogjuk a lehetőségeket.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szombat, 2009. október 03., 11.43 Válaszoljál rá!

"válasz úrnak":sajnálom, hogy nem sikerült a véleményéhez a nevét adnia.A helyzet az hogy pontosan tudom a statisztikai adatokat, valószínüleg Kovács Gábor is.Épp ezért keressük a megoldási lehetőségeket, ami semmiképpen sem az ön álláspontja.Pont az ilyen gondolkodásmód sodort bennünket a beolvadás küszöbéig.Javaslom vegyen néhány történelemleckét s majd talán máshogy látja a jövőt.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szombat, 2009. október 03., 11.23 Válaszoljál rá!

Vetési Zoltánnak:Bösztörpuszta valóban felemelő élmény volt.Azt hogy a média elhallgatta nem minket minősít.Szerencsére a mai fiatalság már internetről szerzi be az információit.A mi feladatunk annyi,hogy legyen magyar fiatal közösség, amely a jövőben fel tudja venni a kihívásokkal a harcot.Sajnos e feladatunk megoldásában egyenlőre bukásra állunk.Vannak bíztató jelek- Bösztörpuszta is ilyen volt-de ezek egyenlőre elszigeteltek.

Hozzászólt: Válasz Kovács uraknak! / Szombat, 2009. október 03., 02.24 Válaszoljál rá!

Továbbra is azt látom, hogy nagy divat köreinkben a romantikus-álomszövögetés a fényes jövőről. Nyilvánvaló, hogy Önöknek nem kenyerük a statisztika és annak tanulmányozása, pedig azok az adatok, kedves uraim azok halálkomolyak. És ez nem azért van mert valaki igy akarná, dehát sajnos a tény az tény. 20 éve már tervezzük a nagy nemzetmentő stratégiákat, kergemódon kongatjuk a vészharangokat közben pedig közösségünk egyre csak zsugorodik, szétszóródik. Annyira kritizálják önök azt hogy Magyarországra való kivándorlást láttam volna jónak - akkor mondják meg miért jobb az nekünk ha napjainkban sokkal többen mennnek Németországba, Olaszországba, vagy USA-ba, Kanadába. Mert az emberek mennek uraim ezt nem látni botorság - valaki mondta, hogy a 10-20 éves osztálytalálkozók kész világtalálkozók (addigra általában a végzett diákok több mint fele a világ minden tájékáról jön vissza). Én nem akarok vészmadár lenni csakhát ezek a tények, ha önök ezt nem tudják elfogadni attól csak ezek maradnak. Kérem magyarázzák meg milyen biztató jeleket látnak a szórványmagyarság feltámadására és akkor még vitatkozhatunk. Addig is szidhatnak tovább, hogy milyen mocsok vagyok, hogy azt mondom amit tapasztalok nem amit szeretnék látni. Tudják uraim, a szerbek még akkor is azt kiabálták, hogy Koszovó az ő szent földjük és nem akarták elfogadni a realitást, amikor már az albánok rég kiszaporodták öket e területről. Amikor pedig elkergették őket akkor fájdalmasan rá kellett döbbenniük, hogy a statisztikai adatok bizony nem hazudnak, nagyon kegyetlenek tudnak lenni és nincsenek tekintettel az emberek nemzeti érzelmeire, romantikus álmaira.

Hozzászólt: Vetési Zoltán / Péntek, 2009. október 02., 22.56 Válaszoljál rá!

A hozzászólásokból úgy érzékelem, hogy épp a bajok gyökerét nem látjuk.
Szerencse, hogy ettől függetlenül mégis elindult a magyarság újjászületési folyamata, mert sokan vannak tettrekész magyar emberek.
Magunk részéről, legalább ne legyünk vakok- éberen figyeljünk és mi is tegyünk érte.
Közel 2oo ezer ember magyarságát megélte, értékeit felmutatta három nap alatt a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán augusztus 21-23 között- erdélyiekkel is találkoztam. És erről egyetlen magyarországi, de határontúli média sem közölt semmit. Egy ilyen nagy horderejű, a világ számára is példamutató magyar rendezvénynek talán nincs hirértéke? Kiknek a műve ez az összehangolt hallgatás? Na, itt vannak a bajok és a tettesek is- elvégre közszolgálati médiánk lenne, adónkból fizetett alkalmazottakkal. A hazugságok, félrevezetések okán válhatott mára a magyarság- de más nép is- önmagának is szórványává (oszd meg és uralkodj elv). Ezt kik teszik? Mindig a hatalmon lévők játszanak az emberekkel. Ezért nem szabad annyira szapulni értékvesztett magyarjainkat. A felelősöket kell inkább keresni és számonkérni.
(utóirat: mindent megtudunk a nyári rendezvényről a www.magyarokszovetsege.hu honlapon)

Hozzászólt: ? / Péntek, 2009. október 02., 21.06 Válaszoljál rá!

Javítom
1990-óta minden magyar aradi tanügyi vezető, a lehető legtöbbet tette a magyar iskolákért!

Hozzászólt: ? / Péntek, 2009. október 02., 21.04 Válaszoljál rá!

Ha a következő kijelentést teszem,
minden magyar nyelvű elemi iskolában a tanítók a legmagasabb szintű képzésben részesítik a gyermekeket!
Ez vajon nem sztereotípia!

Másik szintén nem sztereotípia!
1990-óta minden aradi tanügyi vezető, a lehető legtöbbet tette a magyar iskolákért!
Soha el nem hangzott olyan mondat „Még mit nem! Peregen egyetemet!”

Az is sztereotípia, hogy évente jó pár magyar anyanyelvű végez az aradi Sabin Dragoi művészeti líceumban?

Hozzászólt: Kovács Attila / Péntek, 2009. október 02., 11.51 Válaszoljál rá!

Válasznak:ha igaza lenne,már ezer éve nem lennének magyarok.Valószínüleg "kitanultak volna" besenyőnek vagy tatárnak.Hogy nem így történt, erősíti a hitemet hogy érdemes küzdeni.Meggyőződésem hogy a sok évtizedes agymosás következménye a most kialakult helyzet, nem pedig a tapasztalaté vagy a józan gondolkodásé.

Hozzászólt: Kovács Attila / Péntek, 2009. október 02., 11.41 Válaszoljál rá!

Kovács Gábornak:ha van jó ötlete én-tehetségemhez mérten- szívesen segítek( e-mail: viaszvaros@citromail.hu). Egyébként "anyaországi" vagyok,bár szerintem nem ez a fontos.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Csütörtök, 2009. október 01., 15.17 Válaszoljál rá!

Kedves "Válasz..."!
Remélem félreértés történt v rosszul fogalmaztam, nem mondtam/nem akartam azt megítélni, hogy itt v ott "rosszabbak" az emberek. Egyszerűen az a helyzet, hogy sokszor érzem úgy az anyaországiakkal, hogy egy nyelvet beszélünk ugyan, mégsem értjük egymást. De ez egy másik vita lehetne.
...és szeretném azt hinni, hogy számunkra nem az a megoldás, hogy szedjük a sátorfánkat "haza". Itt születtünk, dédszüleim is mind itt jöttek világra és itt is vannak eltemetve. Ha "haza" kellene menjek, talán ugyanúgy gyökereimet veszetném, mint a román tagozatra beiratott magyar gyermek.

Hozzászólt: Válasz Kovács Gábornak / Csütörtök, 2009. október 01., 11.11 Válaszoljál rá!

Én is tudatom önnel kedves K.G., hogy énnekem sem otthon Magyarország - akkor már rég ott lennék. Én sem érezném jobban ott magamat, azért nem onnan irok. Azzal nem értek eggyet, hogy az ottaniak jobbak vagy rosszabbak lennének mint az itteniek - pont olyanok mint mi, vannak köztük hitványak ,s vannak kedves emberek is. Én csak azért tartom a lehető legkisebb rossznak a Magyarba való vándorlást, mert ott legalább az ember nem veszti el magyar identitását. Hogy mennyire viharos gyorsasággal fogyunk azt elsőkézből tanusithatom önnek uram, de a legnagyobb probléma mégis szerintem a közgondolkodás asszimilációs torzulása. Én nem szeretek utópisztikusan gondolkozni, inkább realistán. Német iskolákkal meg ne nagyon hasonlitsuk magunkat - mindenki tudja miért jár annyi román vagy magyar gyerek német iskolába valamint az sem elhanyagolható tény, hogy a románság körében még mindig divat a magyargyűlölet, mig németgyűlöletről még nem nagyon hallottam. Ők engedelmesen vették a csomagjaikat és voltak olyan kedvesek eltávozni Németországba...

Hozzászólt: Kovács Gábor / Csütörtök, 2009. október 01., 10.05 Válaszoljál rá!

Kedves "Hát önök nem értik?"!
Tisztelettel szeretném önnel tudatni, hogy egyrészt az anyaország számomra és sokunk számára nem Otthon. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy ott jobban érezném magam emberként. A gazdasági helyzet ott is sz...alámi, itt is. Ami talán a javunkra írható, hogy itthon 1-2 óra autózás után valódi hegyeket látok, ha pedig otthonmaradok, valódi barátokkal, kedves rokonokkal beszélgethetek (persze vannak kivételek...de az otthon az otthon).
Ha már ennyire fogyunk, valóban J&J jövőképe kellene megvalósuljon, olyan szinvonalat kell(ene) biztosítani a csikyben és néhány arad megyei gimnáziumban (ahol helyben és környékben még jelentős a magyarság - Kisiratos, Pécska, Kisjenő&környéke stb.), hogy első lépésben sikerüljön meggyőzni a vegyesházasságban élőket, hogy megéri magyarul tanulni. Ha pedig ez utópisztikusan jól sikerül, akkor akár színromán gyermekeket sikerülne bevonni (nem tudok pontos számokat, de a szebeni magyar iskolá(k)ról olvastam vhol, hogy a diákok jelentős része román származásu, de ott szinte már olyan "sikk" a szinvonalas magyar suliban tanulni, mint környékünkön a német tannyelvű intézményekben:p).

Hozzászólt: J&J / Csütörtök, 2009. október 01., 08.02 Válaszoljál rá!

“hogy iskoláiba kellene tolongjanak más nemzetbeliek is”

Hogy ez nem így történt, az az elmúlt évek hibás oktatási stratégiájának a következménye. Nem arra kellett volna koncentrálni, hogy roma gyerekekkel “feltöltsük” iskoláinkat, hanem a minőségi oktatásra.
A Csiky lehetne a hűzóerő. Csak akkor van reális esély arra, hogy magyar osztályokba irassák a vegyes házasságból származó gyerekeket, ha a Csiky Arad legjobb középiskolája lesz.

Hozzászólt: Vetési Zoltán / Csütörtök, 2009. október 01., 01.12 Válaszoljál rá!

Számomra egyre világosabb, hogy mi a kiút az egyetemes magyarság számára, mert csak ebben lehet gondolkodni. A sok pótcselekvés után tisztán, világosan beszélni kell, cselekedni és felvállalni az egyetemes magyarság értékeit és érdekeit. A magyarság annyi szellemi kinccsel, tudással rendelkezik, hogy iskoláiba kellene tolongjanak más nemzetbeliek is. Hogy ez nem így történik, csak rajtunk és oktatási rendszerünkön múlik, mert mi sem ismerjük igazi értékeinket. Tudnunk kell, hogy az emberiség és általában az ember szellemi kérdéseire a magyar nyelvben és hagyományban ismerjük a választ. Nem sokan dicsekedhetnek ezzel. Magyarázatképpen csak annyit: a Sorbonne egyetem kutatói kimutatták, hogy az emberiség ős gyökszavai (első szavai) a világ nyelvei közül legnagyobb mértékben a magyar nyelvben lelhetők fel- 68%-ban. Erről a magyar nyelvkönyvek egy szót sem írnak. Tudomásul kell vennünk, hogy a magyarság értékeit illetően mi egy rettenetes hazugságban élünk. Elsősorban ez a mi lélekromlásunk és leépülésünk oka. Az IG-azság, ugyanakkor EG-észség is, a magyar nyelv MAGYAR-áz, vagyis érthetően beszél. Aki ért és megértet, egy népet megéltet- mondja Kányádi Sándor. Aki nem ért és nem értet meg az elpusztul és mást is magával ránt a romlásba- mondhatjuk mi. Ennek tudatában kell élnünk és felelősen cselekednünk.

Hozzászólt: Hát önök nem értik? / Csütörtök, 2009. október 01., 00.36 Válaszoljál rá!

Mi már belekerültünk abba a folyamatba amin már az előbb emlitett németek már átestek ezelőtt jópár évvel. Csak pragmatikusabbak lévén, mint a germánok általában - a Német Állam utolsó karnyújtásként üzletet kötött a kommunista diktátorral és kimenekitette Romániából a megmaradt pár százezer német származásút. Igen mert ők azt akarták hogy ez a néptöredék ne vesszen el, ne olvadjon fel idegen környezetben és ne vesszen el a németség számára. Ök meg csillogó-villogó autóikon néhanapján meglátogatják és megkönnyezik lezüllesztett falvaikat, majd sietősen visszatérnek kényelmes otthonaikba viszontlátni unokáikat, akiket már semmiféleképpen sem érint az öregeik nosztalgikus kirándulása. Eközben mi történik velünk? Igazi kelet-európai romantikus lelkekként, Istenhez és meg kitudja kihez fohászkodva (RMDSZ tegyen már csodát!, a tanárok gyözzék már meg a teljesen beasszimilálodott magyar származásúakat, hogy érdemes magyarba adni gyereküket a 90% -ban románlakta Arad megyében, stb.) várjuk a csodát amit én nem látom mitől következne be? Igy a végtelenségig kongathatjuk a vészharangokat mint a h.ülye, attól a folyamat nem áll meg csak gyorsul. Magyarázzák már el önök nekem, hogy mitől várnak csodás fordulatot, vagy csak szeretnek álmodozni? Miért kellett a magyar államnak az RMDSZ -el karöltve megneheziteni az itteni magyaroknak a Magyarba való vándorlást, állampolgárság megszerzését ahelyett, hogy támogatta volna? Mit tettek válaszul a jobb életkörülményekre törekedő szórványvidéki magyarok? Felgyorsult a beasszimilálódás, sokan nagyon sokan kivándoroltak - nem elsősorban Magyarországra, hanem a világ minden országába ami természetesen magyar lelkek elvesztését jelenti. Tudom miről beszélek, nap mind nap szembesülök ezzel. Nézzék meg a statisztikákat: 70-80% -ban vegyesházasságok vannak, ettől várják a feltámadást? Nézzék milyen neveket adnak a magyar szülők gyerekeiknek! Larisa, Diana, Simona, Denisa és még tudnám sorolni hosszan. El vagyunk veszve, de ha már elveszünk legalább az anyaországba vesszünk el, de attól tartok erről már lekéstünk - majd pár évtized múlva több magyar családnevű román lessz vidékünkön, köztük néhány magyarul még beszélő hallgatag öreg.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Szerda, 2009. szeptember 30., 20.38 Válaszoljál rá!

Egyébként, hogy a helyzet milyen tragikus, jól jelzi a cikk első képe, a pécskai ú.n. Zágoni iskola épületéről, ugyanis a képen látható iskola falai már évek óta nem zengenek a gyerekzsivalytól, az itt folyó elemi tagozatos tanítás néhány éve (talán 5..) megszünt . A település, mely 40 éve 3 párhuzamos liceumi osztályt tudott fenntartani (persze nem elhanyagolható számban jöttek a környékbeli falvak fiataljai is), ott most alig jött össze 10(!!!) első osztályos magyar gyermek.
Itt lenne az ideje komolyan kongatni a vészharangokat, mert ha így haladunk, néhány évtized és sok településen a magyarság emlékként fog csak élni ugyanúgy, mint a németek (svábok, szászok stb.).
Esetleg valami hozzászólás, ötlet? Vagy csak a balhéknál tobzódnak a névtelen emberkék a hozzászólásokban, mikor elgondolkodva kellene vélemény nyilvánítani, akkor elfogy a tudomány? (elnézést, ha vádlóra sikerült a hangnem, inkább kétségbeesett vagyok...nem felelősöket akarok keresni, nem mocskolódást szeretnék, vádolni lehetne sokunkat, hanem ötleteket, megoldásokat szeretnék olvasni, talán több fórumozóval egyetemben)

Hozzászólt: Kovács Gábor / Szerda, 2009. szeptember 30., 15.40 Válaszoljál rá!

Sajnos ez így van, kedves Attila, de nagy vonalakban talán az okok közül megemlíthető a tévhit, miszerint, ha "románba" tanul a gyerek, akkor könnyebben érvényesül, másrészt a magyar tagozaton megfigyelhető magasabb óraszám (a heti 3-4 magyar óra) is indokként szokott szerepelni. Azonban nagy a gyanúm, hogy mindkét, fennebb sorolt indok kissé "mondvacsinált", az igazi okok valahol mélyebben lehetnek (egy-egy személyes szülői kudarcélmény, melynek során meghurcolták nem megfelelő szintű román nyelvtudása miatt, megfélemlítés vagy éppen a helybeli magyar iskola felől észlelhető nemtörődömség...nem tudom). Azonban, hogy ezek az okok valójában melyek, ahhoz valóban szükség lenne 1-2 hozzászólásra az "ellentáborból" is.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szerda, 2009. szeptember 30., 10.28 Válaszoljál rá!

Azok a szülők, akik mellőzik a magyar nyelvü közoktatást valószínüleg ezt a honlapot se nézik.Jó lenne tudni az ő álláspontjukat is.

Hozzászólt: Kovács Attila / Szerda, 2009. szeptember 30., 10.25 Válaszoljál rá!

Tisztelt?
Sajnos az Ön által említett eset egyedinek tekinthető.A vegyes házasságokból született gyerekek túlnyomó többsége valóban gyökerét veszti és- ahogy azt Kovács Gábor találóan megfogalmazta- elkallódik a román tömegben.Egy- két kivételt én is ismerek, de ez ritka mint a fehér holló. Másrészt az semmiképpen nem fogadható el hogy magyar családok nem használják ki az anyanyelvü iskolarendszer lehetőségeit.Ennek a megváltoztatása létérdek!!!Azt nem sajnálom aki önként föladja gyökereit,de azt nem tudom elfogadni ha egy szülő- téves anyagi megfontolásból- a gyereke alól húzza ki a talajt.
Megjegyzés: továbbra is tartom azon álláspontomat hogy ha valaki beszélgetni akar, illenék bemutatkozni. A neten is.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Kedd, 2009. szeptember 29., 13.18 Válaszoljál rá!

Kedves ? ! Úgy vélem, az ön által hozott példa nem cáfolja az én véleményem (ha egyáltalán ez volt a cél), ugyanis az esetében a gyermek írni-olvasni magyarul tanult meg először.
Nem mellesleg pedig dícséretesnek tartom az apuka hozzáállását, mellyel nem szándékozta román iskolába eröltetni a gyermeket. Sajnos vegyesházasságokban kevés az ilyen eset.

Hozzászólt: Kovács Gábor / Kedd, 2009. szeptember 29., 13.14 Válaszoljál rá!

...egy aprócska ötlet: mi volna, ha a magyar iskolák, kicsik és Csikyk (nagyok) elkészítenének egy egyfajta adatbázist a befutott tanítványokról, sikertörténetekről ezzel is reklámozva magukat/magunkat az alább említett sztereotípiával szemben?

Hozzászólt: ? / Kedd, 2009. szeptember 29., 13.02 Válaszoljál rá!

És az, hogy is van?
Román apa, Magyar anya
Gyermek 1 – 3 magyar elemi
4 – 12 német iskola
egyetem – angol
Beszél – magyar, német, román, angol, francia, olasz - nyelveken.

nem csak egy eset

Hozzászólt: Kovács Gábor / Kedd, 2009. szeptember 29., 12.07 Válaszoljál rá!

Sajnos Pécskán, de úgy általában a régióban jellemző az a hozzáállás, hogy "románba iratjuk a gyereket, mert akkor tud majd érvényesülni". Nem hinném, hogy reprezentatív a statisztika, de a mi általános iskolai végzős osztályunkból (20 fiatal) 12-n végeztek (vagy végeznek hamarosan) egyetemet és nem csak az aradi "balett-egyetemeken"(elnézést kérek, ha ezzel valakit megsértettem), hanem Szegeden, Kolozsváron, Budapesten, többen mesteriztek/nek, doktoriznak. Ellenben (sajnos a másik oldalról nem tudok semmilyen felmérést felmutatni, de) jópár magyar kortársam, aki a betűvetést nem anyanyelvén tanulta, sajnos gyökerét vesztve kallódott el a román tömegben (hogy ez miért történt, ez egy másik, ámbár igen érdekes kérdés lehetne).
Ahogy kedves édesanyám mondtogatta akkor és mondogatja most is, azért adják sokan "románba" a gyermeket, mert azt gondolják, hogy akkor a kölyökből "miniszter" lesz és bizony ez nemigen szokott bekövetkezni.
Manapság tényleg nem gondolom, hogy csak fent kell keresni a bűnbakokat. Ma sok esetben a bűnbakok mi magunk vagyunk, akik kivándorlunk, azt gondolva, hogy kinn kolbászból van a kerítés, akik nem vállalunk gyermeket, akik a többségi iskolába íratjuk a csemetét, akik...Mikor sikerült a saját kis portánkon, családunkban, településünkön kisöprögessünk, azután mutogassunk fölfelé, mert addig csak a saját fülünk mögött rejtegetett vajat próbáljuk takargatni.

Hozzászólt: Kovács Attila / Kedd, 2009. szeptember 29., 08.55 Válaszoljál rá!

Tisztelt ismeretlen!
Ezek szerint csak oda lyukadunk ki, hogy a saját sorainkban kéne rendet tenni ahelyett hogy a románokat kiáltanánk ki bünbaknk.Két további megjegyzésem van:1.szívesen venném ha tudnám a beszélgetőtársaim nevét, 2.sajnálom hogy egy ilyen horderejü téma csak 4 hozzászólást váltott ki.

Hozzászólt: Való világ / Hétfõ, 2009. szeptember 28., 23.30 Válaszoljál rá!

Igen uram, de sajnos az utóbbi 90 évben annyira errodálódott az a bizonyos magyar öntudat és magyar virtus, hogy pillanatnyilag remény sincs még csak megközeliteni is az elvárt számokat. A születési arányszám nepünk soraiban katasztrofális, az asszimiláció tombol, a közgondolkodás teljesen eltorzult (lásd: te h.ülye vagy, magyarba iratod a gyereked? - elterjedt, közkedvelt pécskai szólás). A probléma ott van, hogy mit csinálunk a néhány még magyarsága mellett kitartó, magyarul tanulni óhajtó gyerekkel? Az asszimilánsok hibája miatt ők szenvedjenek?
UI NEM a román állam finanszirozza a magyar közoktatást - én finanszirozon, ön finanszirozza, mi mindannyian finanszirozzuk adólejeinkből.

Hozzászólt: Kovács Attila / Hétfõ, 2009. szeptember 28., 09.15 Válaszoljál rá!

Véleményem szerint az elmúlt 90 évben most a legkönnyebb magyarul tanulni az elszakított országrészekben.A kérdés inkább az hogy hova lettek a magyar gyerekek, hová lett a magyar öntudat és a virtus?Talán nem a román törvényeket kellene szidni,hanem önmagunkba kellene nézni.A román állam finanszírozza a magyar közoktatást,Magyarországról is jön segítség,a határok is átjárhatóak.Ha akar, a Dél-Erdélyi magyarság most eredménnyel küzdhet a fennmaradásáért és a fejlődéséért.Kérdés: AKAR-E?Remélem igen.

Hozzászólt: Egy kérdés / Szombat, 2009. szeptember 26., 19.13 Válaszoljál rá!

Kérdem én: térségünk melyik falusi magyar iskolába jön össze az osztályonkénti 20-25 -ös tanulói létszám? De kérdésem költői, mert tudom is rá a választ: egyikben sem! Megismétlem amit már egyszer leirtam: a pécskai magyar tannyelvű iskola első osztályában 10 gyerek jött össze (3500 pécskai magyarból). Akkor mit várunk az olyan falvaktól ahol párszáz magyar él? Ez a törvény, ha igy alkalmazzák a szórványvidéki magyar oktatás halálos itéletét hozza. És higgyék el ez nem túlzás!

Hozzászólt: Emese / Szombat, 2009. szeptember 26., 06.19 Válaszoljál rá!

Köszönet Szathmáry Rózsa tanárnőnek,és Chirmigiu Andrásnak az értékes információkért.Többet ér ezeket a dolgokat ismerni,mint W.Gy.dumáját olvasni.Csak így tovább!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu