Álljunk meg!

Olvasom, hogy a Dallas Justice Now (DJN) nevű, faji esélyegyenlőségi érdekszervezet összeállította az Amerikai Egyesült Államok legjobb ötven gimnáziumának listáját. Azt követően kampányba kezdett, hogy meggyőzze a „gazdag liberális fehér” családokat, hogy ne ezekbe írassák gyermekeiket, helyet hagyva az afroamerikai és latin diákoknak, hogy elit tanintézetbe iratkozhassanak. Azoknak címezték elküldött üzenetüket, akik úgymond hatalmas előnyöket élveznek a szegregált csoportok kárára. Elemezzük egy kicsit ezt az üzenetet! Szóval arról van szó, hogy ezután az illető, elitnek tartott gimnáziumok nem tudás, hanem faji hovatartozás szerint vegyék majd fel a diákjaikat. Ez igencsak emlékeztet arra a „numerus clausus”-nak nevezett törvényre, amely szerint a második világháború előtt a magyar egyetemek bizonyos szakára (orvosi, jogi, államtudományi) csak a lakosság számarányának megfelelő arányban kerülhettek be zsidó származású jelöltek. S emlékezzünk: ezért fasiszta diktatúrának nevezték a Horthy-rezsimet a második világháborút követő szocialista történetírásban. Azt az országot, amelyben a kommunista párt kivételével valamennyi politikai tömörülés szabadon tevékenykedhetett a német bevonulásig. (Azt már csak zárójelben említem, hogy 1989 előtt mintegy évtizeden keresztül a kommunista Romániában ugyanilyen elv alapján /titkos utasítással/ zárták ki a nemzetiségi diákokat a jog- és történelemtudományi karokról.) Ha ugyanazon mércével mérnénk, a DJN mostani kampánya erősen hasonlít az említett faji diszkriminációnak tartott rendeletre. Most viszont a fehérek kárára történne mindez. Mert jelenleg a nyugati társadalom meghasonult önmagával, tagjai térden állva vezekelnek az őseik, fajtársaik által elkövetett (valós vagy vélt) bűnökért: az afrikaiak behurcolásáért, a rabszolgaságért, az apartheidért. (A délről illegálisan bevándorolt spanyol latinok esetében nem tudom, miért kellene!) A szervezet kiküldte nyomtatványokban a zsarolóan megfogalmazott ígéretekre csak kétféle választ lehet adni: vagy igen, hogy megtartja ígéretét, s elviszi gyermekét egy gyengébb színvonalú iskolába; vagy nem, azaz nyíltan elismeri, hogy „rasszista képmutató vagyok”. (Így szerepel a megfogalmazásban!)Ez utóbbi szóhasználat nálam kiverte a biztosítékot. Bevallom, bár mindenfajta diszkriminatív megkülönböztetést elutasítok, de ilyenfajta diktatórikus, kifejezetten náci, fasiszta jellegű megfogalmazást nem tűrnék el. Még egy esélyegyenlőségi érdekszervezet részéről sem. Az általa használt hangnem szerint, ők sem jobbak a Deákné vásznánál.