Arany, avagy magához tér a világ?

Ketten voltunk, alkonyodott:

„Add az aranyod, aranyod.”

(Ady: Harc a Nagyúrral)

Hónapok óta rossz hír barangolta be a pénzügyi befektetések világát: meredeken emelkedik az arany ára. Aztán nemrégiben az, hogy érzékelhetően csökken az ára.

A Mengyelejev-táblázatban a 79. helyen szereplő jellegzetesen sárga nemesfém (Aurum) évezredek óta amolyan „biztos pont” a vagyoni értékek világában. Az arany ára ugyanis csökkenhet egy adott pillanatban, de mivel hatalmas az előállítási költsége, mindig nagyon értékes volt, és soha nem számított rossz befektetésnek. Válságos időkben pláne nem.

Egy adott ország pénze egy adott időszakban hatalmasan romolhat (példa rá a sokak által átélt hazai pénzromlás az 1990-es évek elején), az arany azonban nagyjából megőrzi értékét. Kedvezőtlen gazdasági körülmények között növeli is, mondhatni biztos menedéknek számít az üzletemberek, befektetők számára, akik aranyat vásárolnak a nehezebb időszakokat átélendő.

Ismerünk olyan történelmi korokat, amelyekben az arany életmentőnek bizonyult: akinek volt, az élelmiszerre válthatta, jóval a szokásos érték alatt – de adott körülmények között az élet mindennél, a gazdagságnál, aranynál is értékesebbnek mutatkozik.

Ma, mondják a szakértők és a mindenre gyorsan reagáló piacok, némileg csökken az arany ára: unciánkénti (egy uncia 31,1 gramm) árfolyama 1800 dollár alá süllyedt hétfőn, ahogy fokozódott az optimizmus a nemzetközi pénzügyi piacokon. A befektetők kezdenek visszatérni az ún. „kockázatosabb eszközökhöz”, a részvényekhez, amelyek esetleg nagyobb jövedelmet eredményezhetnek. Az arany ára novemberben csökkent, a részvénypiacoké viszont hosszú idő óta nem tapasztalható mértékben megugrott.

A koronavírus-járvány még javában dúl ugyan, de az első vírusellenes oltás minapi jóváhagyása, a kínai (!) feldolgozóipar utóbbi évekbeli legjelentősebb sikere, az amerikai elnökválasztás stb. lendületet adott az üzletemberek, befektetők reményének, bizalmának.

Az aranyár jelenlegi csökkenése gzadasági szempontból kétségkívül előremutató. Persze távolról sem jelenti azt, hogy végleges lenne, de rövid távon mindenképpen biztató: a „normális gazdasági élet” visszatérését vetíti előre.

Aki otthon néhány nyakláncot, fülbevalót őriz a „rosszabb időkre”, annak aligha kell aggódnia, a nemes sárga fém egészen biztosan évek, évtizedek múltán is nagyjából szilárdan őrzi értékét.

Aki pedig az arannyal spekulál, nagy tételekben, az vállalja a kétségtelenül létező kockázatot.