Átigazolások

Beindult az átigazolási szezon a politikai porondon.

Mostanság a fő kormánypárt az átigazolás vesztese, hiszen köréből vándorolnak át az USL-hez. Nem is olyan rég még fordított volt az irány: az ellenzék emberei igazoltak át a kormányzó pártokhoz, létrehozván az UNPR-t.

Átigazolási időszak általában kétszer indul be a román politikában: nem sokkal választások előtt, illetve választások után. Szavazás előtt a vándormadarak az esélyesebb oldalra húznak, ami a jelenlegi felmérések szerint az USL. Az emberveszteség tehát nyilván a PDL-t érinti.

Egy-két kivételtől eltekintve elveket, eszméket, vagy ideológiai meggyőződéseket még nagyítóval sem lehet találni az átigazolások mozgatórúgói között. A tét egyértelműen a konc, a húsosfazék. „Gyarló az ember, ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél”, tarja a híres rockopera a szerencselovagokról.

A pártok viszonyulása a politikai vándorláshoz hasonló kettősséget mutat: elítélik, amikor kedvezőtlen számukra, hallgatnak, ha hozzájuk igazolnak. Az átigazolók megítélése is erősen változik: míg az ellenfél oldalán álltak, rosszak voltak, átállásuk nyomán viszont rögtön „jókká”, alapemberekké válnak a befogadók szemében. A faképnél hagyottak pedig el kezdik váltig bizonygatni, hogy elmenésükkel semmilyen veszteséget nem szenvedtek, sőt!

A kulisszák mögött nagyban folyik a puhatolózás további átigazolásokért. Ami sokat mond a román politikában uralkodó erkölcsi-gerincességi viszonyokról.

Honatyák vándorlását tiltó törvény nem született. Ellenben a polgármesterek elveszítik mandátumukat, ha más pártba lépnek. Ezt azonban könnyen kijátsszák: a vándor polgármester általában nem lép ki korábbi pártjából, csupán az ellenfél színeiben indul a közelgő választásokon. A törvényt ugyan nem szegik meg, a fair-play legalapvetőbb követelményeit azonban sárba tiporják.