Átvilágíthatatlanság

Nem lesz átvilágítás Romániában, az Alkotmánybíróság másodszor is érvénytelenítette a nemrég sebtében elfogadott lusztrációs törvényt. 

Jóllehet a második változat jóval enyhébb volt, mint a 2010-es, mivel csak kinevezett tisztségektől tiltotta volna el a kommunista diktatúra kiszolgálóit, míg a 2010-es változat szerint választott tisztségért sem indulhattak volna. Akkor a talárosok éppen emiatt érvénytelenítették, a mostani változatot pedig az ügyészekre vonatkozó kitétel miatt.

Ami felveti a gondolatot, hogy az RMDSZ által bevitt, s koalíciós partnerei által megszavazott kitétel – mely minden ügyészt eleve az elnyomó rendszer pillérévé nyilvánított, az ítéleteket meghozó bírókat viszont nem –, túl a Monica Macovei elleni személyes bosszún, eleve olyan szándékosan beépített elem, amely a lusztráció visszautasítását célozta.

Amúgy 22 évvel a rendszerváltás után az átvilágítási törvény inkább erkölcsi jóvátétel lett volna, mintsem valós tisztogatási eszköz. Olyan, mint a vesztegzár bevezetése, miután a járvány kitombolta magát, s megszedte áldozatait. 1990-ben, a Temesvári Kiáltvány 8. pontja még megvédhette volna Romániát a kommunista fertőzés tovább gyűrűződésétől, távol tarthatta volna a szekusokat és pártaktivistákat az ország irányításától. A lakosság azonban nem támogatta az átvilágítást, az azt ellenző erők diadalmaskodtak az urnáknál 1990-ben és 1992-ben is, Iliescuval az élen.

Manapság a lusztrációnak kevés konkrét hatása lett volna. Az idő ugyanis eltávolította a régi sztálinistákat (Bârlădeanu, Brucan), az olyan öregek, mint Iliescu pedig aligha céloznak meg kinevezett tisztséget, inkább háttérből húzzák a szálakat, „demokrácia-védelmezőkként”. A szekusok, pártaktivisták 22 év alatt megszerezték a gazdaság és média fölötti uralmat, kinevezett tisztségeket nem személyesen, hanem bizalmas embereik számára céloznak meg, választási esélyeiket pedig a puha törvény úgysem akadályozta volna.

Az Alkotmánybíróság visszautasításának tehát kevés a gyakorlati hatása. Erkölcsi síkon más a helyzet, aligha örvendetes, hogy 22 év és kétszeri nekifutás után enyhe formában sem lehet megszorítani a milliók életét megnyomorítókat.