Auslenderek itt, auslenderek ott, idegenek mindenütt

Érdekes és figyelemre méltó, ha egy vitatott problémát különböző szemszögből megközelítve igyekszünk tisztázni. Még ha nem is sikerül a kérdésben mindenki számára elfogadható döntést elérni, a vélemények sokaságában a kép talán minden lépés, minden véleményezés után tisztább lehet.Volt aradi barátunk, dr. Papp Attila, rövid németországi tartózkodása alatt rossz tapasztalatokat szerzett, logikusnak tűnhet, ha rossz szájízzel távozott az országból. Véleményét viszont, miszerint a németek kimondottan „idegenellenesek” lennének, nem osztom, és határozottan kijelentem: a németség ebből a szempontból nem rosszabb az átlagnál, különben sem lehet általánosítani. Erről írtam rövid véleményt.Ujj Jancsi, nagyon helyesen, arra a nem jelentéktelen tényre hívja fel a figyelmet, hogy a németség nem egységes, területenként nagyok a szokásbeli és mentalitásbeli különbségek, de a külvilághoz, így a politikai változásokhoz is más és más hozzáállást látunk a déli és északi német lakosság körében. Ne felejtsük el, hogy a német egység csak Bismarck óta, 1871-től létezik, és történelmük bár párhuzamosan fejlődött, sokszor álltak ellenségesen egymással szemben.Homogén német társadalommal először talán csak az ún. Harmadik Birodalomban, a náci Németországban találkozunk. Hitler a világ egyik legvéresebb kezű diktátora volt, de a németeket egységbe kovácsolta. A nemzeti hovatartozást, a germán „felsőbbrendűséget”, a faj „tisztaságát” olyan mágikus erővel tudta az emberekbe „át-plántálni”, hogy ennek megértése és magyarázata már-már az okkult tudományok körébe tartozik. Erről már jelentek meg tanulmányok.Az elvesztett háború után, a németeket „átnevelték”, komoly sikerrel. Persze ez is relatív. A veszélyes német nacionalizmus eltűnt, de ami helyette jött, az sem egészséges. Igen, a bajorok mások, mint a poroszok, ők inkább hasonlítanak, mondjuk hozzánk, magyarokhoz és a dél-európai népekhez. Szeretnek élni, vidámak és vendégszeretők. Nem gyűlölik az idegent, de szívesebben barátkoznak a sajátjukkal. Ez világszerte így van. A porosz fegyelmezett, rendszerető, szorgalmas, és sokkal zárkózottabb, mint a délnémet. Az idegenektől ők sem idegenkednek, nézzünk csak vissza a húszas évek Berlinjére, ahova a világ minden tájékáról érkeztek a művészek, irodalmárok és jól érezték magukat. A mai Berlin sem változott sokat, hiszen – idézek egy idevágó véleményt –: Vannak, akik a német főváros mostani lüktetését az „arany húszas évekhez” hasonlítják, amikor szerte a világból érkeztek ide művészek. Ne felejtsük, hogy  Berlinben ma legalább kétszázezer török nemzetiségű él, ez 6%-a a lakosságnak. Ennél nagyobb „török település” csak az anyaországban van. Mondhatni, aránylag kevés probléma van velük. Hasonlóan „kozmopolita” város Hamburg. Minden „balhé” ellenére, ami az utóbbi időben a városban „tombolt”, Scholz polgármester szavai szerint: Hamburg egy nyitott bevándorló város.Nos, elkalandoztam. A világra, főleg a mi Európánkra a mai időkben az a jellemző, hogy idegenek itt, ott, mindenütt. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a balliberális politika egy egészen más világot képzel el, mint ami eddig volt. Globalizált világ, multikulturalizmus, nyitott társadalom, a nemzetállamok megszüntetése és így tovább, ezek a jelszavak. A konzervatív oldal mást képzel el. Ők megtartanák a „régi Európát”, keresztény hagyományaival és kultúrájával, és kevesebb „idegent” látnának szívesen a kontinensen.Nem tudni mi lesz, a jövő nyitott, a politikai harc folyik, a pénzhatalom egy nagy, központilag irányított világot képzel el. Itt már nem játszik szerepet ki az „idegen” és ki a „bennszülött”.A németekkel ebből a szempontból nincs több baj, mint a többiekkel, ők is sodródnak, és, mint mindig, elég engedelmesen vállalják, ami felülről, a „vezérektől” jön.                                    Hollai Hehs Ottó,Németország