Constantin Aoanei-Rahoveanu alighanem konok ember. Semmiképpen sem békül ki gróf Barcsay Ákos novemberben felállított köztéri emlékművével.
Januárban kétnapos éhségsztrájkot tartott a szerinte félrevezető felirat ellen („a dévai vár birtokosa”), később sírgyalázással vádolta az emlékmű felállítóját, Dézsi Attila kormányfőtitkárt, Hunyad megye akkori prefektusát. Kedden a dévai helyi tanács ülésén a városvezetés, a megyei és országos hatóságok ellen fakadt ki a zsúfolásig telt teremben. Sírgyalázással vádolt, mivel szerinte az emlékmű eredetileg sírkő volt, illegális restaurálással, mivel szerinte az nem tartotta be a szükséges szabályokat, na meg persze tulajdonjogi bibi, hogy a felirat félrevezető, noha Aoanei-Rahoveanu alighanem az egyetlen, aki szerint a feliratból nem derül ki világosan, hogy az 1661-ben elhunyt gróf Barcsay Ákos nem lehet most, 2012-ben a vár birtokosa.
Máskor a vehemens kirohanás alighanem felkorbácsolta volna a nacionalista érzelmeket. Kedden azonban éppen az ellenkezője történt. A városvezetők, helyi tanácsosok oda se figyeltek Aoanei-Rahoveanu hosszú vádaskodására, az egyszerű dévai polgárokat pedig kimondottan zavarta az egész litánia. Végül is a várva várt szociális lakások elvesztése az USL-s többség önkénye miatt fontosabb volt számukra, mint a nyugalmazott katonatiszt bogarai. Irigy, hogy nem neki állítottak emlékművet, jegyezte meg az egyik egyszerű dévai gyalogpolgár. Mi baja vele, hiszen szép az emlékmű, mondta a másik. Ez aztán bogaras ember, mondja a harmadik. Fejezzék be a szekus manipulációkat, elég az USL aljasságából, jegyezte meg egy másik kisemmizett várományos. A tömeg türelmetlenül hallgatta végig, s noha hangos bekiabálásokra nem került sor, Aoanei-Rahoveanu sértődötten távozott. Senki sem hallgatta figyelmesen érezhetően ellenszenvet okozó litániáját.
Lejárt a nacionalista manipuláció ideje? A kedden Déván a történtek egyértelműen erre utalnak. Jóllehet manapság már nem frontális a támadás az ellen, hogy miért is állítanak magyar emlékművet Déva főterén, a vármegyeháza előtt, hanem formaságokba kapaszkodva, az engedélyezési és restaurálási folyamatok szabályosságára vonatkozó szőrszálhasogatással vonják kétségbe a magyar emlékmű létjogosultságát. Az emberek azonban már az ilyen agyafúrt módszerekre sem vevők. November 12-i felavatása óta a dévaiakat egyáltalán nem zavarja a főtéri magyar obeliszk, a kétnyelvű felirat sem. Csupán Aoanei-Rahoveanut és az őt faltörő kosként előtérbe tolókat. Vajon kik lehetnek? De a tömegeket már nem tudják manipulálni.
Hozzászólások