Bizalom

Azt a legelvakultabb kormánypárti szurkoló sem állíthatná, hogy az EU külügy- és igazságügyi minisztereinek – természetesen országaik álláspontját képviselő – csütörtöki döntése Románia schengeni csatlakozásáról, pontosabban elhalasztásáról az ország és kormányzóinak elismerése lenne. Románia továbbra is Schengen előtt toporog, a maga részéről belépésre készen, de a sorompón túl – több ország részéről – nincs fogadókészség.

Vajon miért?

A kormánypártok és az ellenzék oldaláról hivatkozni lehet ilyen-amolyan, a közelmúltban elhangzott nyilatkozatokra, politikusi, döntést befolyásolni hivatott megnyilvánulásokra – amelyek nem elhanyagolhatók, de nem is perdöntőek.

Szembe kell nézni a ténnyel: Románia nem rendelkezik kellő bizalommal ahhoz, hogy a schengeni elitklub tagjává fogadja. Mintegy zárójelben jegyzem meg: nem igazán érdekes, hogy valóban nincs-e, vagy csak virtuálisan nincs bizalom: az emberek – és nem mellesleg az államok – viselkedését, magatartását nem maga az igazság (van-e, s ha igen, hol van ilyen?), hanem az igazság vélelme(tehát az, hogy mit hiszünk annak)határozza meg.

A schengeni-övezet több tagországa jelenleg úgy véli: nem vagyunk érettek, országként a csatlakozásra, és ezen semmiféle belföldi reagálás, vélemény nem képes változtatni. Ha mégis, mint például külügyminiszterünk ominózus nyilatkozata, legfeljebb rossz irányban.

A bizalom egyébként a jelenlegi kormányzat iránt belföldön sem egyértelmű. A  GeoPOL február végi közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a hazai lakosság 44,6% -a se nem elégedett, se nem elégedetlen – mondhatnánk semleges, várakozó álláspontra helyezkedő – a Ponta II., múlt év decemberében megalakult kormány tevékenységével kapcsolatban, 33,7%-a viszont elégedetlen, és mindössze 16,9%-a elégedett. Ami köznapibb és közérthetőbb nyelvre lefordítva azt jelenti: a lakosság (a nagyarányú választási USL-győzelemből következtethető) várakozásai nem jöttek be, de egyelőre nem is érlelődtek egyöntetű elutasítássá. Ami azzal is magyarázható, hogy tulajdonképpen a két mostani kormánypárt, kevés kivételtől eltekintve, a választási kampányban nem tett hangzatos és konkrét ígéreteket, tehát így nincs is mit számon kérni rajta. Nincs igazi nagy kiábrándulás, de számottevő bizalom sem. Egy kormányzatnak az ilyesmi aligha lehet nagy álma.