Bocskor

A most kezdődő hónap – június – végéig eldől, hogy jó lóra tett-e az RMDSZ, amikor belépett a Băsescu-párt kormánykoalíciójába.

Mindenki előtt világos volt már akkor is, hogy érdekházasságról van szó, de hát az ilyesmi a politikától sehol sem idegen, önmagában nem elítélendő.

A kompromisszum nehéz lehetett mindkét fél számára: a liberális demokraták csak így tudtak kormányzáshoz szükséges parlamenti többséghez jutni, szebb menyasszonyt nem találtak, az RMDSZ-nek pedig senki sem ígért többet a kisebbségi jogok terén.

Az idei hónap végén záruló parlamenti ülésszak most már a végelszámolásé, hiszen az RMDSZ-nek számon kell kérnie az általa feltételként szabott ígéretek teljesítését.

Elsősorban a kisebbségi törvény elfogadását, amely évek óta nem sikeredett, akkor sem, amikor az RMDSZ még a liberálisokkal volt szövetségben.

Vitára már aligha lenne idő,  egy szavazás pedig minden valószínűség szerint a törvény elutasításához vezetne, így hát a kormány és a fő kormánypárt már csak egyet tehet, ha  (kénytelen-kelletlen) tartani akarja a szavát: úgynevezett felelősségvállalással kényszeríti rá a jogcsomagot a parlamentre.

Ha ezt nem teszi, hoppon maradhat, az RMDSZ kénytelen lesz kilépni a kormányból, és felbontani az érdekházasságot.

Más feltételei is voltak az RMDSZ-nek: közöttük az úgynevezett Kogălniceanu-kártya bevezetése, mely a kis- és középvállalkozásokat segítené, vagy az egészségügyi hozzájárulás csökkentése.

A helyzetet bonyolítja a Székelyföld brüsszeli irodájának megnyitása, amelyet a többségi nemzet politikusai, közöttük a kormánypárté is, különböző hangerővel ugyan, de magyarellenes hangulatkeltésre próbálják felhasználni.

A magyar kártya elővétele pedig rossz jel, s most éppen azt bizonyítja, hogy amikor az RMDSZ a jelenlegi lóra tett, nem is nagyon volt más választása, paripát nem találhatott volna magának, legfeljebb más gebéket.

Ha nem a ló hasonlatával élnénk, azt is mondhatnánk a pártokról, hogy az egyik kutya, a másik eb, a veszett kutyákról nem is beszélve.