Doppingügyek

A témához fűződő apropó: a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) végrehajtó bizottsága vasárnap Lausanne-ban ismertette, hogy nincs eltiltva az összes orosz sportoló az ötkarikás játékokról. A NOB múlt hétfőn vette kézhez a Doppingellenes Világszervezet „független szakértői jelentését” az orosz doppingüggyel kapcsolatban, és megvizsgálja a jogi lehetőségeket Oroszország riói kizárásának kérdésében. A döntés nem jelenti azt, hogy minden orosz versenyző biztosan rajthoz állhat a brazil városban, ehhez mindenkinek egyéni engedélyre van szüksége sportágának nemzetközi szövetségétől. A NOB végrehajtó bizottsága vasárnap azért ülésezett Lausanne-ban, mert a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) nyilvánosságra hozta a 2014-es szocsi téli olimpiáról lefolytatott vizsgálatának eredményeit, amelyek nyomán államilag irányított doppingolással vádolta meg Oroszországot”. (mob.hu)

 

 

De mi is a dopping? 

A sportszerető közönség (zárójelben: nehogy azt higgye a Kedves Olvasó, hogy mindenki odáig van a sportért – sokakat egyáltalán nem érdekel), a sportkedvelők, ha már megértek egy bizonyos kort, biztosan emlékeznek rá, hogy az egykori NDK (Német Demokratikus Köztársaság) meg a Szovjetunió sportolói világversenyeken, Európa- és világbajnokságokon, olimpiákon elképesztő eredményeket produkáltak, a szocialista világ felsőbbrendűségét bizonyítandó. Akkoriban ugyanis a kutya se tudta – hivatalosan legalábbis –, hogy mi az a dopping, vagyis a teljesítményt növelő ajzószerek használata.

A dopping szó – olvassuk a Wikipédián – a dél-afrikai kaffer törzseknél egy bódító pálinkaféleséget takar, melyet különböző kultikus törzsi események alkalmával ittak. Az italtól fokozott érzelmi és idegi állapotba kerültek. A dope kifejezés (19. század) az angol nyelvben egy olyan narkotikus hatású keveréket takar, melynek fő komponense az ópium volt, és a lovak teljesítményének fokozására alkalmazták. (...) Sportolói körben a doppingot koksznak is hívják, ami egyes magyarázatok szerint a nagy fűtőértékű tüzelőanyagra, más magyarázat szerint pedig a coke (=koka) növény nevére vezethető vissza, amelynek levelét manapság is rágják a világ számos részén.

Jogi értelemben doppingszernek ma azok a hatóanyagok, készítmények számítanak, amelyek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vagy annak valamely akkreditált laboratóriuma, illetve 2004 óta a World of Anti-Doping Agency (WADA) által kiadott tiltólistán szerepelnek.

 

Mire képesek a doppingszerek? 

Csökkentik a fáradtságot (az agykéregben kikapcsolják az ellenőrző rendszert, a szervezet figyelmen kívül hagyja a fáradtságérzés jelzéseit), megsokszorozzák a szervezet stressztűrő képességét, használatukkal fokozódhat az izom tömege, emelik a fájdalom küszöbét, kikapcsolják a szervezet fájdalom-ellenőrzését, javul az erőnlét és az állóképesség, felgyorsulnak a regenerálódási folyamatok.

Folytassuk? Ennyi alighanem elég: aki doppingol, az a másikhoz (a nem doppingolóhoz) képest jogosulatlan előnyhöz jut. Ami pedig, angol kifejezéssel, „nem fair”, nem tisztességes, a sportban megengedhetetlen. Az 1894-ben a francia Pierre de Frédy, Baron de Coubertin kezdeményezésére létrejött Olimpiai Bizottság (NOB) hármas jelszava: Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) a doppingolással, azaz jogosulatlan előnyök megszerzésével a szemétbe kerül.

Hogy az eredetileg, mintegy kollektív bűnösként eltiltott orosz sportolók mindenike (államilag irányított) folyamat eredményeként került volna a tiltólistára, nem tudhatom. Ami biztos: a tiltott ajzószerek használata tisztességtelen eljárás – minden más versenyzővel szemben. Az olimpia, meg minden más vetélkedő legalapvetőbb szabálya pedig a tisztességes versengés, a „győzzön a jobbik” érvényesülése volna.