Egy aradi „Anna-bál” emléke

Tízévesen, 1940 őszén iratkoztam be a Római Katolikus Főgimnázium – KG – első osztályába. Nekünk, kisdiákoknak a legnagyobb élményt a szép iskolaépület, a nagy tekintélyű Fischer Aladár által vezetett tanári kar, a folyosókat díszítő érettségi tablók sora jelentette.Ekkor még senki sem tudta – honnan is sejthette volna –, milyen nehéz évek állnak előttünk és hogy a későbbiek során mennyire megritkulnak soraink.Az első tanévet még sikerült itt befejeznünk, de a már második éve tartó világháború szele 1941-ben Aradot is megérintette: a gimnáziumunkat német hadikórházzá alakították; 1944 őszéig így is működött, amikor újabb három évre a szovjet csapatok vették birtokukba. Így aztán hat tanévre kiszorultunk iskolánkból és hányatottan, méltatlan körülmények között tanulhattunk csak.A második világháború befejezése után a dél-erdélyi magyarság számára is bekövetkezett egy régen várt változás, ami kihatott mindennapi életünk valamennyi területére. Úgy tűnt, a demokrácia teret hódít s mi is egyenrangú állampolgárok leszünk – reménykedtünk!Ekkor – 1947 nyarán – elérkezett végre az a nap, amikor visszakaptuk gimnáziumunkat, de nyilván erősen leromlott állapotban.A Magyar Népi Szövetség támogatásával, az iskola igazgatóságának a szervezésével megkezdődött a helyreállítás, amelyben szülők, diákok egy emberként, önzetlenül vettek részt. A tehetősebb családok komoly anyagi támogatást nyújtottak.Beköszöntött a nyár. Felmerült egy jótékonysági bál szervezésének a gondolata. Erre alkalmat az iskola igazgatójának, dr. Berthe Nándor feleségének a neve adott. Így született meg az aradi „Anna-bál”, amelynek bevételéből fedezték a további kiadásokat.A már felújított tornateremben július 27-én rendezték meg a felejthetetlen emlékű Anna-bált, amelyen tanárok, szülők, diákok teljes létszámban vettek részt.Lelkes beszédek hangzottak el. Az MNSZ részéről Kővágó Mihály buzdította a jelenlevőket. Muzsika, tánc, tombola, étel, ital teremtett remek hangulatot. Az anyagiak terén is beváltak az előzetes számítások. Erről édesapám, mint a szülői bizottság pénzügyekkel megbízott tagja, elégedetten és boldogan számolt be, amikor odahaza a bál hangulatát felelevenítettük.Szeptemberben az újjászületett épületben büszke nyolcadikosként kezdtük meg az új, egyben számunkra utolsó tanévet.Ez történt hetven éve, 1947 júliusának végén. Még élnek néhányan, akik jelen voltak ezen az emlékezetes, varázslatos aradi „Anna-bálon”, elsősorban nekik szól az írásom.A tanév végén Nagyváradon érettségiztünk. Őszire a Római Katolikus Főgimnázium állami intézmény lett, Magyar Vegyes Líceum néven működött tovább. Mi, akik még vagyunk az 1948-as maturandusok közül, készülhetünk a 70 éves érettségi jubileumunkra, és emlékezünk azokra a régi, szomorúsággal átitatott, mégis örömteli évekre.Piros Dénes KG-s „véndiák”