Egy az Isten?

Hónapok óta foglalkoztat ez a téma. Sokadszorra rugaszkodtam neki a megírásának, de néhány mondat után mindig megfeneklettem. Ott kezdődött, hogy egy jó ismerőssel vitatkoztam akkoriban avval a szlogennel kapcsolatban, hogy „egy az Isten”. Csak a világon minden istenhívő nép másként imádkozik hozzá – állította. Magyaráztam neki, hogy ez, a vallási békére, megértésre biztató kijelentés csak a keresztény vallásokra vonatkozik, nem pedig a monoteista hitűekre általában. Ezrét lehetséges, hogy a keresztény (keresztyén) vallások már tartanak közös (ökumenikus) istentiszteleteket, rendezvényeket is. Más monoteista vallással ez elképzelhetetlen. A többisten-hívő vallásokat nem is számítva! 

Kérdezte: nem az a lényeg, hogy egy, mindegy milyen nevet viselő Mindenhatót imádunk? Nem vagyok teológus, még csak azt sem állíthatom, hogy a Szentírást részleteiben ismerem, ezért nem bonyolódtam vallásfilozófiai magyarázatokba. Csak a legelemibb módon igyekeztem az illetőt meggyőzni, hogy hasonlítsa össze a keresztény és nem keresztény monoteista vallások Mindenhatóját az írások tükrében. A keresztények Istene „szelíd és alázatos szívű”, a megbékélést hirdeti. Szeretetre, egymás megértésére, segítésére igyekszik rábírni saját híveit. (Csodálkozhatunk azon, hogy annyi türelem, béke ellenére manapság mégis a keresztények a világ legüldözöttebb, legtöbbet szenvedő hívei.)

Vele ellentétben léteznek olyan istenhitek, amelyekben a más vallásúakkal szembeni türelmetlenséget, azok elpusztítását rendelik el. Abban az istenhitben a megsemmisített (mondjuk ki: legyilkolt) más vallásúért az elkövetők számára a túlvilágon jutalom járna. Akárcsak a pogány ősmagyar hitben, amelyben minden megölt ellenfél az őt megölőt szolgálja az öröklétben. (Emlékezzünk a Lehel kürtje legendára.) Ezért akad mostanság annyi öngyilkos, robbanómellényt viselő merénylő szerte a világon.

Szóval tényleg ugyanaz lenne az egyetemes Mindenható? A békére, alázatra tanító, illetve a fundamentalizmust híveitől megkövetelő? Az a keresztény, aki megfelezi kenyerét az éhezővel, kettévágja köpenyét a didergő betakarására, aki a másik arcát is oda fordítja a pofonra, vajon ugyanazt az Istent imádhatja, aki véres megtorlásra, az ártatlan más vallásúak lefejezésére, terrorcselekményekre, fegyveres leszámolásra buzdítja híveit?

Ne ámítsuk magunk, mert akárhogy is forgatnánk a szavakat, a víz nem keveredhet a tűzzel. Bizonyosan egy nálamnál felkészültebb hittudós sem tudna összemosni két ennyire más alapelvű hitet. Mert ugyan „egy az Isten”, de csak nekünk, keresztényeknek!